Kardos G. György félreértett realizmusa

Kardos G. György Avraham Bogatir hét napja című nagyszerű regénye 1968 decemberében jelent meg – egy évvel a Hatnapos Háború és a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok megszakítása után. A könyv óriási hatást váltott ki a Kádár-kori értelmiségi nyilvánosságban és a zsidó közösség megszorított „fórumain” is. Írtunk már arról, hogy milyen viharokat váltott ki, és az országos rabbisági gyűlés témája is lett 1969. január végén, ahol Scheiber Sándor professzor védte, míg Raj Tamás szegedi rabbi (aki 1964 és 1970 között töltötte be e tisztséget) támadta a kötetet. Nem sok regény született – magyar író tollából – arról a tájról, belső és külső konfliktusairól.

Az 1960-as évek világában Kardos G. más szempontból is feltűnt, a Kádár-kor ifjúsági „lázadói” világába, a galerik körébe is bebocsáttatást nyert a generációs szempontból ennél már idősebb szerző. Az Emke galeri néhány tagját az író jól ismerte. Egy 1969. decemberi jelentés szerint a galeri egyik tagja, „Csutora” „…a Hatnapos Háborúban kapott izraeli kitüntetést hordott a nyakában. „Csutora” kitüntetésének szövegét Kardos G. György fordította le magyarra, „”A haza felszabadításért” – felirat szerepel rajta, míg a szöveget előzőleg fordító„Albertó” szerint „”Izrael mindenek felett” – a héber szöveg értelme.””.[1] Jellemző módon a jelentés azt állítja, hogy „Alberto” Izraelben született, ennek a körnek a számára fontos kapcsolódási pont lehetett a héberül jól tudó Kardos G.

Visszatérve az Avraham Bogatirra: a később trilógiává bővített könyv legsikeresebb darabja azonban az első maradt, a maga elementáris erejével, földközeliségével. A  két dokumentum, amelyet bemutatni szeretnénk, Kardos G. György könyvének fogadtatásával foglalkozik. „Sárosi” ügynök, azaz Seifert Géza, a MIOK elnöke (1906-1976) 1969. március 31-án (többek között) azt jelentette, hogy Kecskeméti György, az Új Élet szerkesztője interjút kívánt készíteni (annak tévés interjúja után) az íróval, de Kardos elmondta, hogy nem kíván élni a felkínált lehetőséggel, mert zsidó egyetemi hallgatóktól fenyegetéseket kapott.[2] A jelentés értékelője – a hosszú állambiztonsági múlttal rendelkező Mélykúti alezredes – maga jegyezte meg, hogy Kardos G. könyve megfelelően ábrázolta az izraeli viszonyokat: sem nem antiszemita, sem nem cionista. Ugyanakkor a hitközség „cionista, reakciós beállitottságú tagjai” közül Raj Tamás szegedi rabbi és Schwartz Mór körzeti rabbi (1896-1981), a Dózsa György utcai zsinagóga rabbija támadták a könyvet. Mélykuti javasolta, hogy Kardost keressék meg, hogy adja át az inkriminált leveleket, illetve felvetette, hogy a „K”-ellenőrzést, azaz a levélellenőrzést vezessék be az írónál. Ennek megvalósulására nem láttunk bizonyítékot. Az alezredes a „zsidó egyetemi hallgatók” külön figyelését is megemlítette, hiszen az akkor folyó zsidó ifjúsági ügyekben (így a Keddisták esetében is) „mindenütt szerepelnek a zsidó származásu egyetemi hallgatók”.

1970 tavaszán a beazonosíthatatlan „Gál István” fedőnevű informátor – aki főleg Beer Ivánékról, „cionista összeesküvésükről” jelentett – arról számolt be, hogy a rabbiképzős társaság a Hungária presszóban összetalálkozott Kardossal.[3] Beer Iván (akkori) rabbiképzős hallgatóra (1942-2014) csoportdossziét, az „Exodus”-t nyitották 1969. márciusában, melyet 1970. februárjában, „sikeresen” le is zártak, hiszen a MIOK-on keresztül kizáratták a Rabbiképzőből. Utána következett az állambiztonság által kreált „Nyomda” fedőnevű ügy, amelynek következtében őrizetbe vették Beert.[4] Ebből a társaságból (mely ténylegesen erősen cionista érzelmű volt) többen is megkérdezték Kardost, hogy miért írta Bogatir-regénye első oldalán azt az egyébként szabadon vett talmudi idézetet[5], hogy „A legjobbat is a gojok közül öld meg!” (A könyv első fejezetében mondja ezt a két őr egyike, a vallásos Jichak a másiknak, Jerahmiélnek). Az író azt válaszolta, hogy azért, mert Izraelben így gondolkodnak. Szintén felelősségre vonták azért, hogy miért ábrázolta a zsidó terroristák vezetőjét vadállatnak. Kardos G. György erre így válaszolt: „Menahem Beginről mintáztam őt, aki pedig pont ilyen ember.” Mesélt arról is, hogy szélsőségesnek tartja őt: „Egyszer hallotta beszédét, amikor Menahem Begin kijelentette, hogy ha a Szovjetunió vagy az USA megtámadna bennünket, akkor legyőzzük őket.” Mind az ügynöknek, mind az értékelőnek tetszett az író véleménye, javára rótták fel a fenyegető leveleket, illetőleg azt, hogy „kitünő ismerője a zsidó mentalitásnak, széleskörű kapcsolatokkal rendelkezik zsidó szellemi dolgozók körében, valamint kitünően, gyakorlatból ismeri az izraeli viszonyokat is.”[6] Felmerült személyének „operatív felhasználása” is. Mind az ügynök, mind a jelentés értékelője tehát méltányolta Kardos G. kritikai szemléletét, egyben a politikai hasznosság jegyében szívesen alkalmazta volna informátorként az írót.

Kardos G. György (aki például Scheiber Sándor ügyében tévedett, hiszen a dokumentumok alapján a főrabbi éppen hogy védte Beeréket az Állami Egyházügyi Hivatal és a MIOK vezetői, felelősei előtt is) paradoxona abban fogalmazható meg, hogy a szocialista rendszer politikai előítéletei, elkötelezettségei nélkül volt kritikus Izraellel szemben. Ha úgy tetszik, Kardos a rendszer saját hibái okán volt kritikus a cionista projekttel kapcsolatban. Ezt a fajta kritikát azonban a magyar könyvkiadás (és kultúrpolitika) félreértelmezte, a tehetséges regényben az „Amerika-barát”, „kapitalista”, „arabellenes” Izrael kritikáját is látták, ez a fajta politikai kompatibilitás (ez érződik az állambiztonsági tiszt és az ügynök megjegyzéseiben is) biztosan elősegítette a Kádár-kori megjelentetést.

Ugyanakkor a (főleg a Hitközségben, illetve akörül) létező, a rendszer szorításában élő magyar zsidó „közvélemény” is félreértette az Avraham Bogatir-t, egyfajta hivatalos-állami Izrael-ellenes irodalmi művet láttak benne. A szerző zsidó mivolta, valamint helyismerete, palesztinai-izraeli évei nem nyomtak sokat a latban ebben a tekintetben; többen „antiszemitának” is tartották, hiszen (amúgy beazonosítható) zsidó-cionista szereplőket negatívan ábrázolt, és magáról az országépítésről is ambivalens véleményt alkotott. Még a magyar nyelvű izraeli Új Kelet is (gyakorlatilag) félrenézett, és alig vett a műről tudomást. Ezekben az években összesen három alkalommal írtak róla, de mindig valami más kapcsán, és érezhető volt a mondatokban a hideg távolságtartás.[7]

Mind a hivatalos állami politikai, mind a fél-hivatalos zsidó „nyilvánosság” a saját preferenciái alapján értette félre Kardos G. György csodálatos könyvét. Kardos nem megfelelni akart a Kádár-rendszernek, és nem anticionista a műve. Ebben a regényében a föld (sőt: Föld, Izrael Földje) szeretete kapott központi helyet, amely egyébként a cionista mozgalmak ideológiájában és gyakorlatában is központi szerepet töltött be. Ugyanakkor Kardos univerzalista szemlélete, arabok és zsidók kölcsönös egymásrautaltsága (és nem egymást kizárólagossága) kiemelése, nemcsak a zsidó, hanem az egyetemes szempontok képviselete, a szűkkeblű zsidó nacionalizmus elvetése törvényszerűen provokált vitákat és nézeteltéréseket azokkal, akik a Vészkorszak tanulságait nem így vonták le.

 

Források:

• BELÜGYMINISZTÉRIUM SZIGORUAN TITKOS!

III/II.4-A.alosztály

Adta: “Sárosi” fn.ügynök

Vette: Mélykuti Ferenc r.ales.

Idő: 1969.márc.31.

Hely: “Mikó” fn.T lakás

Tárgy:  dr.Kertészről és Kardos György megfenyegetéséről

JELENTÉS

Budapest, 1969.március 31.

”SÁROSI” fn.ügynökünk írásban az alábbiakat jelentette:

”Kecskeméti György az Uj Élet felelős szerkesztője 1969.március 18.-án elmondotta nekünk, hogy egy dr.Kertész nevü bácsalmási orvos járt nála a szerkesztőségben és Szenes Hannáról akart egy cikket elhelyezni, amikor erre Kecskeméti elmondása szerint nem volt hajlandó, a lapot oly szempontból kezdte kritizálni, hogy az nem megfelelő zsidó lap, és olyan szellemben ír, mint a Népszabadság. Tovább is akart még beszélni, de Kecskeméti György – elmondása szerint – figyelmeztette őt, hogy ne beszéljen előtte igy, mert ő kommunista párttag. Erre a beszélgetés abbamaradt.

Elmondotta még ugyanakkor Kecskeméti György, hogy Kardos G.Györggyel az Avraham Bogatir hét napja c.regény – mely a Magvető kiadásában jelent meg – irójával, aki nemrégiben a Magyar Televizióban tartott e könyvéről előadást, interjut akart készittetni. A kiküldött személynek Kardos G.György előadta, hogy nem akar interjut adni, mert a televizióbeli előadás után igen sok személytől – különösen zsidó egyetemi hallgatóktól – sok fenyegető levelet kapott, neki pedig nem célja, hogy ilyen leveleket kapjon.”

ÉRTÉKELÉS:  A jelentés operativ értékü. Kardos G.György könyve helyesen ábrázolja az izraeli viszonyokat, nem tartalmaz sem antiszemitizmust, sem cionista kitételeket. Érdekes azonban megjegyezni, hogy az írót és könyvét több támadás érte – antiszemitizmus vádjával az izraelita hitközség cionista, reakciós beállitottságu tagjai részéről, mint pld.Raj Tamás szegedi rabbi és dr.Schwarcz Mór budapesti körzeti főrabbi részéről is.

Véleményem szerint külön fel kell figyelnünk a zsidó egyetemi hallgatókra, akik között – a jelek szerint – több cionista beállitottságu személy van, akik esetleg egyéb káros, ellenséges tevékenységet is folytathatnak. Adataik szerint az eddig feldolgozott cionista csoportokban mindenütt szerepelnek a zsidó származásu egyetemi hallgatók.

INTÉZKEDÉS:

1./ Javaslom a fenyegető levelek elfogása és esetleg felhasználása érdekében Kardos Györgyre a “K” ellenőrzés bevezetését.

2./ Javaslom, hogy vegyük fel a kapcsolatot Kardos Györggyel is, kérjük a jelentésben szereplő inkriminált levelek átadására.

aláírás

Mélykuti Ferenc r.ales.

Készült: 1 pld.le: “Levél” üj.

nytsz. 4-2/294/69.

In: ÁBTL O-16043/1 ”Jubilálók”

 

• BELÜGYMINISZTÉRIUM SZIGORUAN TITKOS!

III/II-4-A.alosztály                                           2.sz.pld.

 

Adta: “Gál István” fn.ügyn.

Vette: Mélykuti F.r.ales.

Idő: 1970.máj.4.

Hely: “Harcsa” fnT.lakás

Tárgy: Kardos G.Györgyről és másokról.

 

JELENTÉS

Budapest, 1970.május 15.

 

1970.május 4-i találkozón “Gál István” fn.ügynök az alábbiakat jelentette ki:

“1970.ápr.24.-én, a pénteki istentisztelet után Silberék elmentek a Hungária eszpresszóba. /Silber Iván, Silber Ivánné, Sorok Mária, Himler Ágnes, Szigeti Imre …SATIR (NA) /. A többiek /Beer Ivánék a szokott társasággal/tudomásom szerint a Kárpátia étterembe mentek. Azt már nem tudom, hogy ott hányan voltak és mivel foglalkoztak Annyit tudok, hogy a müanyag üzlet sántikál, mivel még mindigh nem megy a gép. Landeszmann György szerint az üzlet azért nem megy, mert Gyulai Péter, a vegyészmérnök linkeskedik. Landeszmann györgy még mondotta a napokban, hogy ő már beletörődött abba, hogy itthon maradt, vagyis hogy nem sikerült a disszidálása, de ha már itthon maradt, akkor viszont jól akar élni. Most nősülni készül, egy karcagi lányt akar elvenni.

-.-.-.

Az előző társaság a Hungária presszóba összetalálkozott KARDOS G.GYÖRGY íróval, /SÁRGA SATIR – NA/. Szóba kerületk Beerék, mire Kardos György az alábbiakat jelentette ki szó szerint: “Sheiber disznósága volt, hogy Beer Iván és Berger istván nem lettek felavatva rabbivá.” Kardos még mondotta, hogy megpróbál számukra ujságirói, vagy más állást szerezni. Silber általában ivritül beszélt Kardos G.Györggyel, de afenti szavakat Kardos magyarul mondta, hogy mindenki értette azt.

/SÁRGA SATÍR – NA/

A jelenlévő Heimler Ágnes emlitette, hogy Katzék elutaztak és visszajöttek. Távollétükben kereste őket.

A jelenlévők megkérdezték Kardost, hogy miért csinálta a “Négy férfi pizsamában” c.vigjátékot. Kardos válasza: “Pénzért.”

Megkérdezték Kardos G.Györgyöt, hogy miért írta az általa irt “Ábrahám Bogatir 7 napja” c.izraeli tárgyu könyv első oldalán az alábbi szavakat: “A legjobbat is a gojok közül öld meg!” Kardos azt válaszolta, hogy azért, mert ottan /Izraelben/így gondolkodnak. A következő kérdés az volt, hogy miért ábrázolta ilyen vadállatoknak a zsidó terroristák vezetőjét. Kardos válasza: “Menahem Beginről mintáztam őt, aki pedig pont ilyen emner.” Kardos elmondotta, mennyire szélsőséges ember Menahem Begin. Egyszer hallotta beszédét, amikor Menahem Begin kijelentette, hogy ha a Szovjetunió vagy az USA megtámadna bennünket, akkor legyőzzük őket.”

Véleményem szerint Kardos reálisan, objektivan szemléli az izraeli állapotokat.”

”Gál István”

ÉRTÉKELÉS:

A jelentés alátámasztja részben “Házi János” fn.ügynök értékes jelentését abban, hogy Beerék valóban április 27.-én a Kárpáriában találkoztak.

Érdekes Kardos György íróról szóló rész is. Felhasználható Kardos személyének tanulmányozásához. Nevezett azért érdekes számunkra, mert kitünő ismerője a zsidó mentalitásnak, széleskörő kapcsolatokkal rendelkezik zsidó szellemi dolgozók körében, valamint kitünően, gyakorlatból ismeri az izraeli viszonyokat is. De értékes azért is, mert olyan jelzéssel rendelkezünk, hogy “Ávrahám Bogatir” c.könyvének megirása után nevezett több fenyegető levelet kapott zsidó egyetemistáktól.

FELADAT:

1./ Időnként járjon el a Beer-féle társaságba is. Figyelje meg, hogy ott mi történik.

2./ Heimler Ágnest – alkalom adtán – kérdezze ki, hogy mi van Katzékkal, megtalálták-e már az Al-Fatah magyarországi szervezetét.[8]

INTÉZKEDÉS:

• Kardos György adatait megállapitjuk, leprioráljuk.
• Részletes KT-t szerzünk róla.
• Más ügynökség utján is gyüjtünk Kardosra jellemző adatokat.
• A fenti intézkedések végrehajtása után javaslatot készitünk Kardos G.György op.felhasználására vonatkozóan.

aláírás

/Mélykuti Ferenc r.ales./

Készült: 3 pld.3 lap

1.pld.Kardos a.

1 pld.”nyomda” üj.

1 pld.MD

Nyt.sz.4-2/538/70.

In: „Nyomda” ÁBTL 3.1.5. O-13839

 

A szövegeket betűhív átírásban közöljük.

 

Bibliográfia

Joó András: Állambiztonsági eljárás Beer Iván rabbinövendék és baráti köre ellen. Az „Exodus” fedőnevü ügy előzményei és következményei. In: Tanulmányok a magyarországi zsidóság történetéből. In: Milton Friedman Egyetem. Budapest, 2019. 241-261.

Horváth Sándor: Kádár gyermekei – Ifjúsági lázadás a hatvanas években. Nyitott Könyvműhely Kiadó Kft, Budapest, 2009.

Kovács András: A Kádár-rendszer és a zsidók. Budapest, Corvina, 2019.

 

[1] Jelentés. Budapest, 1969. december 17. BRFK Politikai Osztály III/B csoport. In: ÁBTL 3.1.2. M-36952/2. ”Bárány”.

[2] Jelentés. Budapest, 1969. március 31. Vette: Mélykuti Ferenc rendőr alezredes. BM III/II-4-a.alosztály. ÁBTL O-16043/1 ”Jubilálók”

 

[3] Jelentés. Budapest, 1970. május 15. BM III/II-4-a. alosztály. Vette: Mélykuti Ferenc remdőr alezredes. „Nyomda” ÁBTL 3.1.5.                          O-13839

[4] Beer Ivánt 1970-ben 16 hónap fegyházra ítélték, majd 1991-ben az ítéletet megsemmisítették és személyét rehabilitálták.

[5] Talmud: Soferim 15:10. A Simon bar Jochaj rabbinak tulajdonított idézetet a kontextusából kiemelték: https://www.angelfire.com/mt/talmud/kill.html

[6] Felhasználhatónak tartották az író személyének tanulmányozásához, amely azt jelentette, hogy felmerült, hogy esetleg ügynököt „gyártanak” a személyéből, ami sohasem következett be.

[7] – Új Kelet 1971. július 16. 14.: „A nyári könyvpiac zsidó-tárgyú újdonságai” (Forrai Eszter): “…A könyv témája nem uj, sok iró, igy a magyar-zsidó Kardos György is érdekfeszitően mondja el a zsidó állam születésének küzdelmes éveit az Ávrahám Bogatir hét napja“ című könyvében. Forman regénye egy amerikai zsidó szemszögéből ábrázolja az eseményeket. Bizonyára nagy sikere lesz ennek a könyvnek és örömmel vennék, ha egy szemfüles rendező filmre vinné ezt a szép történetet…”

(James Forman „Izrael útja” c.regényére hivatkozva)

– Új Kelet 1971. augusztus 22. 5.: “Cujkáravaló”. Írta: Benedek Pál. Romániai útinapló (II.)

“..A másik érdekesség, hogy Kardos G. György, az ismert és si keres magyarországi zsidó iró, Ávrahám Bogatirról, egy Ged« ra-környéki mosávnyikról irol könyvét Bukarestben is kiadták magyarul. Ugyancsak a nermzetiségiek szellemi igényeivel törőödő kiadó.

Sikere van.”

– Új Kelet 1974.április 2. 6.:  “Zsidótárgyu könyvek és színműve sikere Magyarországon”.

“…Kardos G. György néhány évvel ezelőtt megjelent műve  “Ávrahám Bogátir hét napja” még mindig nagy számban kel el a könyvüzletekben..”

Somogyi Andornak, az STA budapesti tudósítójának szövegét veszik át.

[8] Heimler Ágnes révén „Bárány” ügynök megismerkedett Budapesten átmenetileg élő izraeliekkel, így Katz-cal is.