„Izrael védelme az őrület korában” 

Michael Oren történész és volt izraeli nagykövet az Egyesült Államokban a The Free Press című lapban (2026. március 25-én) megjelent cikkében az Amerikában Izraellel kapcsolatban tapasztalható „nemzeti őrületet” és az Izrael támogatói előtt álló egyedi kihívásokat vizsgálja.

A racionalitás elvesztése

Oren több mint 50 éve Izrael szószólója. Mindig is hitt az amerikai közvélemény racionalitásában és a cionista projekt igazságosságában. Azonban, mint írja, a 2023. október 7-i terrortámadás után alapvető változást észlelt: Az általa egykor ismert „értelmes nemzet” „őrületbe” süllyedt, ami szinte lehetetlenné teszi Izrael tényeken alapuló védelmét. Oren a politikai spektrum bal és jobbszélén működő szereplőket is bírálja – a progresszív baloldaltól (Bernie Sanders) a populista jobboldalig (Tucker Carlson, Candace Owens, Nick Fuentes) – amiért Izraelt, Netanjahut és a zsidókat azzal vádolják, hogy „újabb végtelen és megnyerhetetlen háborúba rángatják az Egyesült Államokat” (utalva az Iránnal való konfliktusra).

 

Történelmi párhuzamok

Ezeket a modern vádakat Oren történelmi antiszemita toposzokhoz hasonlítja, amelyeket olyan személyiségek használtak, mint Henry Ford (aki a zsidó bankárokat hibáztatta az első világháborúért) és Charles Lindbergh (aki a zsidókat hibáztatta azért, mert Amerikát a második világháborúba sodorták).

 

A népirtás vádjának cáfolata

Oren foglalkozik az Izrael ellen felhozott „népirtás” vádjával Gázában. Ezt azzal cáfolja, hogy rámutat az áldozatok között „közel egy az egyhez civil-harcos arányra”, amely szerinte példátlan a modern városi hadviselésben, ha az Egyesült Államok vagy a NATO más hadműveleteit tekintjük.  Az anticionizmus és az antiszemitizmus összeolvadásaOren szerint a gázai háború „végső összeolvadást” eredményezett a kettő között. Az „Izrael”, „Netanjahu” és „zsidó” szavak mind „baljóslatú” szinonimákká váltak, ami a „nem is annyira burkoltan a „zsidó gonoszság megfogalmazásához” vezetett.

Politikai hatás

Ez az „őrület” a perifériáról a fősodorba került, és mind a Demokrata Pártot (ld. az Izraelt pártoló AIPAC elutasítása), mind a Republikánus Pártot (az Izrael-ellenes MAGA-szárny felemelkedése) érinti.

 

„Vírusvideó” és félretájékoztatás

Oren egy „vírusként terjedő ötperces videót” említ, az „őrület” vagy félretájékoztatás példájaként, amely komoly befolyást gyakorolt milliókra. Ez példázza, hogy emberek milliói fogadtak el „statisztikailag képtelen” állításokat a gázai áldozatokról, amit „teljesen sátáninak” nevez a keretezését tekintve.

 

Stratégiai partnerség vs. közvélemény

Az „őrület” ellenére Oren azzal érvel, hogy az Egyesült Államok és Izrael közötti partnerség stratégiailag erősebb, mint valaha, a közös fenyegetésértékelések alapján. Felszólítja a támogatókat, hogy:- Harcoljanak a „rágalmazás” ellen, és leplezzék le az azt hajtó ősi gyűlöletet!- Hangsúlyozzák Izrael egyedi és „páratlan” hozzájárulását az amerikai biztonsághoz!- Emeljék ki, mennyire nagyra becsüli az amerikai hadsereg az IDF teljesítményét.*Oren arra a következtetésre jut, hogy Trump és Netanjahu partnersége nem „zsidó mesterkedés” eredménye volt, hanem egy összehangolt erőfeszítés egy közös, elviselhetetlen iráni fenyegetés kezelésére.