(Hó)ember ez?

Amikor hóembert építünk, magunkat építjük meg, egészen ősi formában. Múló mivoltunkkal nézünk szembe. Számos mese szól a vágyakkal teli, boldogságot kereső, de egyhamar elolvadó hóemberről. Rólunk, magunkról. A hóember mi vagyunk.

*

Miután Jeruzsálemben komoly hó esett, városszerte megjelentek a hóemberek. A Templomhegy tetején, az Al Aksza mecset mellett is munkához láttak szorgos kezek. Az iszlám vallási hatóság felügyelete alatt álló területen egy M75-ös hórakétát emeltek. Az M75-ös a Hamasz büszkesége, egy 80 km hatótávolságú rakéta, amely Gázából már Jeruzsálemet és környékét is veszélyezteti.

*

A hórakéta készítői bizonyára nem gondolták, hogy milyen őszintén és mélyen feltárják magukat. Hóból építeni – játék. A játék nem más, mint a világ reprodukálása leegyszerűsített, archaikus, tehát kiismerhető formában. Amit játszunk, abban lecsupaszított énünk mutatkozik meg: ősi vágyaink és szorongásaink. Gondoljanak a játékszenvedélyben vergődő emberekre, akik merev tekintettel nézik a mindent eldöntő kártyalapot vagy  rulett-golyót. A lét-nemlét ősi dilemmáját reprodukálják ily módon, a végtelenségig lecsupaszítva.

És gondoljanak a szellemes barkochba játékra, amelyben azt éljük át újra és újra, hogy a végtelen világmindenség megismerhető, benne minden egyes ember, tárgy és gondolat megtalálható.

Mutasd meg a játékod, s megmondom, ki vagy.

Aki a hóból ember helyett rakétát épít, amivel gyilkolni lehet, az vágyaiban maga a rakéta, amely elszáll Jeruzsálembe/Tel Avivba.

Erről a fényképről ezt tudhatjuk meg.