Giorgia Meloni: Ha ezek a szabadság védelmezői, akkor nagy bajban vagyunk

Az április 25-i milánói incidens – amikor a Jewish Brigade és más zsidó szervezetek résztvevőit palesztinpárti tüntetők inzultálták, majd rendőri védelemmel el kellett hagyniuk az olasz felszabadulás napi menetet – néhány nap alatt helyi botrányból országos politikai és kulturális üggyé vált. A fejlemények azt mutatják, hogy az antifasiszta hagyomány, a baloldal identitása és az antiszemitizmus kérdése ütközött össze.

A politikai vezetők reagáltak a leggyorsabban: Giorgia Meloni miniszterelnök elítélte a Jewish Brigade elleni inzultusokat, és úgy fogalmazott: ha azok, akik a szabadság és demokrácia védelmezőinek nevezik magukat, zsidókat üldöznek egy antifasiszta ünnepen, akkor súlyos problémáról van szó. Matteo Renzi volt miniszterelnök és több centrista, illetve jobboldali politikus szintén élesen bírálta a történteket. Az ügy így rögtön bekerült az olasz belpolitika főáramába.

Az egyik legfontosabb fejlemény az ANPI (Associazione Nazionale Partigiani d’Italia), vagyis az olasz partizánszövetséget érintette. A milánói zsidó hitközség vezetője, Walker Meghnagi azzal vádolta az ANPI-t, hogy már eleve nem akarta a zsidó szervezetek jelenlétét a felvonuláson. Az ANPI ezt dühösen visszautasította, „hamisnak” és „provokatívnak” nevezte a kijelentéseket, sőt jogi lépéseket is kilátásba helyezett. Ez azért jelentős, mert az ANPI a modern olasz antifasiszta emlékezet egyik központi intézménye, így most először került nyílt konfliktusba a zsidó közösségek egy részével.

A politikai baloldalt élesen megosztotta a botrány. Több balközép politikus – főleg a Demokrata Párt részéről – hangsúlyozta, hogy a Jewish Brigade a történelmi ellenállás része volt, hiszen zsidó önkéntesek harcoltak Olaszország felszabadításáért 1945-ben. Emanuele Fiano volt képviselő, Auschwitz-túlélő fia, aki maga is jelen volt a menetben, azt mondta: „kirúgtak minket” egy olyan rendezvényről, amelynek a szabadságot kellett volna ünnepelnie. Ezek a nyilatkozatok azt jelzik, hogy a mérsékelt baloldal egy része nem hajlandó az ügyet pusztán Izrael körüli politikai vitaként kezelni.

Közben a radikálisabb baloldali és palesztinpárti csoportok más értelmezést adtak az eseményeknek. Szerintük az izraeli zászlók és a cionista szimbólumok jelenléte provokációnak számít egy olyan időszakban, amikor a gázai háború miatt erősek az indulatok. Ez a narratíva az olasz baloldalon belül mély törést mutat: az egyik oldal a zsidó közösség elleni gyűlöletet látja, a másik az izraeli politika elleni tiltakozást hangsúlyozza. Az elmúlt napokban éppen ez a vita vált a legélesebbé.

A rendőrség és a milánói városvezetés is komoly bírálatot kapott. Sokan azt kérdezik: hogyan történhetett meg, hogy nem a zaklató csoportokat távolították el, hanem a megtámadott zsidó résztvevőket vezették ki? Giuseppe Sala milánói polgármester azt nyilatkozta, hogy számított feszültségekre, de a képek – rendőrsorfal mögött távozó zsidó csoportok – rendkívül rossz fényt vetnek a városra. Emiatt várhatóan a jövőbeni április 25-i megemlékezések biztonsági protokollját át fogják dolgozni.

A nemzetközi visszhang tovább növelte a nyomást. Izraeli, amerikai és zsidó nemzetközi lapok széles körben foglalkoztak a történtekkel, és sokan úgy értelmezték: Európában ismét normalizálódik a nyílt zsidóellenesség, ha azt anticionista nyelvezetbe csomagolják. Több beszámoló kiemelte a legdurvább bekiabálásokat – például a holokausztra utaló sértéseket –, amelyek túlmutatnak a legitim izraeli kormánykritikán. Olaszország így rövid időre az európai antiszemitizmus-viták középpontjába került.

Történelmi szempontból is jelentős fejlemény, hogy újra előtérbe került a Jewish Brigade szerepe. Az elmúlt napokban számos cikk és megszólalás emlékeztetett arra, hogy mintegy ötezer zsidó önkéntes harcolt brit kötelékben Olaszország felszabadításáért. Emiatt sok olasz kommentátor abszurdnak nevezte, hogy éppen őket próbálták kiszorítani egy felszabadulási ünnepről. Ez újraindította a vitát arról, hogy ki jogosult az antifasiszta örökség képviseletére.

A következő napok legfontosabb politikai következménye várhatóan az lesz, hogy a mérsékelt baloldali pártok és szakszervezetek igyekeznek elhatárolódni a radikális utcai aktivistáktól. A jobboldal ugyanis máris azt az üzenetet építi, hogy a baloldal képtelen megvédeni a zsidó közösséget. Ha a balközép nem reagál határozottan, az hosszabb távon választási károkat okozhat neki, különösen az idősebb, antifasiszta hagyományokra érzékeny szavazók körében.

Összességében az április 25-i incidens után Olaszországban identitásválságba került az antifasiszta baloldal, mert a palesztinpárti radikalizmus összeütközött a zsidó történelmi szerep elismerésével. Harmadszor: országos vita nyílt arról, hol húzódik a határ Izrael bírálata és az antiszemitizmus között. Emiatt ez az ügy valószínűleg nem néhány napos botrány marad, hanem hosszabb ideig befolyásolja majd az olasz közéletet.