Gáza rövid története

Írta: Szabó Gábor - Rovat: Politika, Történelem

Az ENSZ 1947. november 29-i határozata a Brit mandátum területét (a mai Izrael, Gáza és Ciszjordánia) két részre osztotta. Az egyiken egy zsidó ország lett volna a másikon egy arab ország. (Ekkor még az arabok nem használták a Palesztin nevet.) Ezt a döntést a zsidók elfogadták, az arabok nem.

  1. május 14-én a zsidók kikiáltották Izrael államot azon a területen, amit az ENSZ a zsidó országnak szánt.

Erre a környező arab országok hadseregei megtámadták Izrael. Ebben a háborúban a helyi arab lakosság egy része is részt vett.

A háború végére (1949. március 10) a ma Gáza néven ismert terület Egyiptom megszállása alá került.

A korábban ott élő zsidóknak (például Kfar Darom) el kellett menekülniük.

Az ugyancsak korábban ott élő kb. 100,000 arabhoz további kb. 130,000 arab menekültek érkezett azokról a területekről, amiket Izraelnek sikerült el- illetve visszafoglalnia.

A zsidó menekültek hamarosan beépültek Izrael lakosságágába.

Az arab menekültek és azok leszármazottai a mai napig menekült státuszban vannak, annak ellenére, hogy az ENSZ által az araboknak ítélt területen élnek.

1967-ig tehát Gáza egyiptomi, azaz arab megszállás alatt volt. Egyetlen zsidó sem élt ott. Ez alatt az idő alatt nem sikerült ott se országot alapítani, se működő gazdaságot teremteni.

 

1967-től

Az Egyiptomiak által kierőszakolt “6 napos háború” alatt Izrael elfoglalta Gázát és a Sinai félszigetet.

Ezek után több zsidó települést alapítottak a Sinai félsziget területén és Gáza területén is. Többek között megint megalapították a korábban letarolt Kfar Darom nevű zsidó települést.

Az 1979-ben aláírt Egyiptom és Izrael közötti békeszerződés eredményeként Izrael felszámolta a Sinai félszigeten lévő zsidó településeket és visszaadta a Sinai félszigetet Egyiptomnak.

A terület, amit ma Gáza övezetnek hívnak izraeli fennhatóság alatt maradt.

 

2005-től

2005-ben Izrael egyoldalúan kivonult Gázából. A zsidó lakosságot, nem kis nehézséggel, de kitelepítette Gázából.

Ekkor Izraelben az volt a remény, hogy ha a Palesztinok önállóságot és békét akarnak, akkor itt megmutathatják, hogy mire képesek, amikor senki sem szállja meg őket.

A nagy örömükben a palesztinok első lépése az volt, hogy letarolták a zsidók által kiépített mezőgazdaságot, ami addig nagyon sok mindent exportált Európába is.

2006-ban választásokat tartottak, amit a Hamasz nyert meg. 44%-kal. Az a szervezet, aminek az alapirataiban Izrael eltörlése és a zsidók lemészárlása szerepel.

Izrael hamarosan blokád alá vette Gázát. Ehhez az Egyiptomiak is örömmel csatlakoztak.

2007-ben egy rövid belháború után a Hamasz átvette a teljes uralmat Gázában. A Fatah, a másik nagy palesztin párt híveinek egy részét a tetőkről dobták le. Volt, akit egy autó után kötöttek és úgy hurcoltak körbe Gázában. Hiába azok is palesztinok. A saját politikai ellenfeleikkel így bántak el.

Azóta a Hamasz uralja Gázát.

 

Gáza lakossága

Gáza lakossága, az 1948-évi kb. 230,000-ről mára kb. 2,300,000-re nőtt. Minden további bevándorlás vagy további menekült érkezése nélkül. Ezeknek nagy része a mai napig menekültként van nyilvántartva és kapja a segélyt a nyugati országoktól. Az UNRWA, az ENSZ külön az itteni arab menekülteknek alkotott intézménye 2021-ben 1,500,000 embert tartott menekültnek Gázában. Ezeknek a túlnyomó többsége már Gázában született.

 

A remény és a reménytelenség

A gázai palesztinok döntő többsége a mai napig is menekültként van számon tartva. Azon kívül, hogy ez a nyugati világnak irdatlan sok pénzébe kerül, ez továbbra is segíti fenntartani azt az ethoszt, hogy nekik nem Gáza a hazájuk, hanem majd egyszer sikerül elűzni a zsidókat és beköltözni a zsidók által épített városokba. Ezért aztán nem építenek ki működő gazdaságot. Helyette a beérkező támogatások nagy részét arra fordítják, hogy Izrael ellen harcoljanak. Ezt láttuk most is.

Az izraeli baloldalnak ez egy óriási ideológiai csapás volt. Volt egy remény, hogy ha Izrael kivonul Gázából, akkor ott majd virágzó gazdaságot építenek ki. Olyan lesz, mint Szingapúr. Úgy tűnik az európaiak, az amerikaiak továbbra is ezt remélik. Ez nem csoda. “Nyugati” szemmel (és persze ebben olyan országok is benne vannak, mint Japán meg Dél Korea) ez lenne a normális. Sajnos el kell fogadnunk, hogy amíg a Palesztinok nem mondanak le arról az álmukról, hogy majd egyszer, az ő szavukkal “visszatérnek” Palesztinába, addig itt nem lesz békesség. Függetlenül attól, hogy mennyi pénzt nyomnak beléjük.

Gáza 18 éve zsidómentes. 18 éve nincs megszállás alatt.

Ha a bejövő pénzeket nem fegyverkezésre és terroralagutak építésére költenék, hanem a civil infrastruktúrát építenék és a helyiek jólétével foglalkoznának, akkor már rég nem lenne szükség az izraeli blokádra. De ahelyett, hogy a csatornarendszert kiépítenék, hogy folyamatos legyen a vízellátás Gázában, felszedték a csöveket és azokból is rakétákat csináltak, hogy zsidókat tudjanak ölni. (Ezt ők mondják így.)

 

A cikk először a szerző blogján jelent meg:

izrael.szabgab.com/gaza-rovid-tortenete

[popup][/popup]