Frusztráció, vagy valami más is? A késelős intifáda okairól

Írta: Mika Klára - Rovat: Politika, Történelem

A nyugati nagyvárosok lakói is első kézből tudhatják már, mi az a terrorizmus, de Izraelben immár naponta több ízben késelnek, gázolnak – és most már lőnek.

GettyImages-492949106-knives-640x480

A zsidók ellen elkövetett merényletek 2015. szeptember 18. és október 18. között:

Molotov koktélos támadások: 154; kődobálások: 626;  lőfegyveres támadások: 31; bódító gránát támadások: 1; késelések: 48; házilag készített robbanóeszközzel elkövetett támadások: 42; zavargások zsidó települések közelében: 132; bántalmazások: 10; gyújtogatások: 37; könnygáz támadás: 1; petárda támadás: 15; kődobálás barikádról: 11; rongálás: 6; autóba helyezett bomba: 1.

De a késelős Intifádaként elhíresült, 2015 őszétől indult terrorhullám első napjának a legtöbb elemző október 1-ét nevezi meg; ettől a dátumtól kezdve szaporodtak meg a támadások. Mahmud Abbász előző nap, 2015. szeptember 30-án tartott beszédet az ENSZ-ben, melyben kijelentette, hogy a palesztinok többé nem tartják magukra nézve kötelezőnek az 1993-ban a közel-keleti békefolyamatról kötött oslói megállapodásokat.

Két héttel korábban, 2015. szeptember 16-án a palesztin vezető a következő kijelentéseket tette: „(Az) al-Aksza  a mienk, csakúgy, mint a Szent Sír-templom. Nekik (a zsidóknak) nincs joguk megszentségteleníteni őket a mocskos lábaikkal. Nem fogjuk megengedni nekik, hogy ezt tegyék és mindent elkövetünk Jeruzsálem védelmében… Megáldunk minden murabitin-t (politikai aktivistát) akik ribat-ot vívnak (vagyis vallási küzdelemben az iszlám területeket védik), megáldunk minden egyes Jeruzsálemért ontott vércseppet, mely szent és tiszta, mindaddig míg Allah-ot szolgálja. Minden sahid (mártír) a mennyországba jut, s minden sebesült elnyeri jutalmát Allah akarata szerint.”

***

A zsidók ellen napjainkban elkövetett merényletek valódi kiváltó oka nemcsak a palesztinok frusztrációja az „izraeli megszállással” vagy a telepesekkel kapcsolatban. A történet sokkal régebbre és mélyebbre nyúlik vissza.

Ha történelmi párhuzamokat keresünk, azt látjuk, hogy a harmadik „késelős Intifádát” ugyanazok a felülről – a politikai és vallási vezetés által – manipulált érzelmek váltották ki, mint az 1920-as években a Brit mandátum idején kirobbant zsidóellenes zavargásokat. A huszadik század elején az egyre erősödő zsidó bevándorlás hatására összetartozásukat felismerő és önmagukra egyre inkább palesztinai arabokként tekintő helyi arab népcsoportok meggyőződésévé vált, hogy a Templom-hegyet meg kell védeniük a zsidóktól.

Siratófal, Jeruzsálem 1906

Így a szent helyek már az 1920-as években is konfliktusokat gerjesztettek, s ennek eredményként egy 1925-ben hozott brit szabályozás megtiltotta a zsidóknak, hogy székeket illetve padokat helyezzenek el a Siratófalnál – ahol számukra az imádkozás egyébként akkor is megengedett volt.

1928 szeptemberében Jom Kippurkor jeruzsálemi zsidó lakosok egy csoportja mégis ideiglenesen egy padot helyezett el a Siratófalnál, hogy megkönnyítsék az idősebb illetve rokkant hívők imádkozását. Egy fából készült mechica-t (válaszfalat) is hoztak a nemek elkülönítésére ima közben. Jeruzsálem muszlim vezetői a bútordarabok kirakását provokációnak nyilvánították, ami – a vádak szerint – a zsidó összeesküvés része, melynek célja, hogy apránként megkaparintsák az egész Templom-hegy irányítását.

Mohammad Amin al-Husszeini, jeruzsálemi főmufti (később Hitler hű szövetségese) akkor ugyanazzal a retorikával bujtotta fel a palesztinai arabokat zsidó szomszédjaik ellen, mint amit ma Mahmud Abbasz – s természetesen a Hamasz vezetése – is használ: a zsidók meg akarják kaparintani a templomhegyet, le akarják rombolni az al-Aksza mecsetet, az iszlám harmadik legszentebb helyét:

“maga az iszlám van veszélyben”.

Husszeini röpiratot terjesztett a palesztinai arabok körében és az arab világban azt állítva, hogy a zsidók át akarják venni a hatalmat az al-Aksza mecset felett. A cédulákon ez állt: „A (Brit) Kormány a felelős bármely intézkedés következményeiért, amelyet a muszlimok esetlegesen alkalmaznak a szent Burák megvédésének céljából, amennyiben a Kormány képtelennek bizonyulna a zsidók erőszakos behatolásának megakadályozására.”

A Muszlim Legfelsőbb Tanács memoranduma kijelentette: „Keserű tapasztalat árán belátni kényszerültünk a zsidók határtalanul kapzsi törekvéseit ez ügyben. A muszlimok meggyőződése, hogy a zsidók apránként birtokukba kívánják venni az al-Aksza mecsetet azon ürüggyel, hogy az a Szentély.” (Az 1929 augusztusi palesztinai zavargásokat vizsgáló Shaw Bizottság jelentése.)

A Siratófalnál kirobbant konfliktus és a főmufti alaptalan híresztelései – miszerint a zsidók arabokat gyilkoltak le, megtámadták a mecsetet és kárt tettek benne – melyeket hamisított fotókkal igazolt, előkészítették a légkört az 1929-es Palesztina-szerte zajló zavargásokhoz, melyben 133 zsidót vesztette életét és 339 sérült meg. Kiemelkedett ebből is a hebroni mészárlás. Ennek során az uszító propaganda hatására megvadult – mintegy 700 fős – arab tömeg házról házra járva, késekkel és kardokkal válogatás nélkül kaszabolta le a hebroni zsidókat. 67 halottja volt a mészárlásnak és további 60 sebesült meg. A britek szükségállapotot hirdettek és statáriumot rendeltek el.

Amerikai címlapok 1929-ből

Hebronban, ahol a zsidóság egyik legszentebb helye, a Machpéla Barlang (az ősatyák és ősanyák temetkezési helye) található, 1929-ig folyamatos volt a zsidó jelenlét, s a zsidók évszázadokra visszamenőleg békésen éltek együtt a helyi arab lakossággal, amit az a tény is bizonyít, hogy a mészárláskor a városban élő nagyjából 500 zsidóból 435-öt a helyi arab családok bujtattak el és mentettek meg.

A britek által csak „Siratófal zavargások”-ként bagatellizált események  addig precedens nélküliek voltak a palesztinai arab-zsidó konfliktusban, ami a véres összecsapások időtartamát, kiterjedését, valamint az emberéletben és tulajdonban esett kárt illeti. A felkelés gyors társadalmi, földrajzi és politikai elkülönülést idézett elő a két rivális közösség között, s kapcsolatuk egyre inkább ellenségessé vált.

***

Mahmud Abbasz a jól bevált husszeini-féle motívumokat és rágalmazásokat felelevenítő szónoklata 2015 szeptemberében ismét lángra lobbantotta a Templom-hegy körüli feszültségeket. Izraelt újra azzal vádolták, hogy megpróbálja a status quo-t megváltoztatni, noha Benjamin Netanjáhu miniszterelnök ezt többször cáfolta.

Ami a palesztin késeléseket, lövöldözéseket, gyújtogatásokat és szándékos gázolásokat illeti, Mahmud Abbasz a következő kijelentéseket tette a hivatalos PA TV csatornáján 2015. október 6-án: „A palesztin fél nem támadta meg az izraelieket és semmit sem tett ellenük. Ha úgy gondolják (az izraeliek), hogy a (palesztin) emberek Jeruzsálemben megvédik magukat az a mi joguk. Meg kell védenünk szent helyeinket.”

Jellegzetes palesztin propagandakép a Sziklamecsettel a háttérben

Abbász ugyanebben a beszédében az izraeliek a palesztin terror elleni intézkedésiről ekképp szólt: „…az izraeli kormány mindenütt fokozza heves támadó magatartását a palesztin néppel szemben… Őszintén nem tudjuk, hogy mi lehet ennek az oka.”

Mindezek a kijelentések pár nappal azt követően hangzottak el, hogy október 1-én Naama és Eitam Henkint négy gyermekük szeme láttára lőtték agyon palesztin terroristák Nablusz környékén. Október 3-án egy Muhannad Halabi nevű palesztin a jeruzsálemi Óvárosban késsel támadt Aharon Bennetre, feleségére és karon ülő kisgyermekükre; a merénylő a férjet és a segítségére siető Nehamia Levi rabbit megölte, s az anyát és 2 éves gyermekét is megsebesítette.

Idézet Abbász egy másik, 2016. január 18-án, az Örmény Ortodox Karácsony napján Betlehemben tartott beszédéből: „Szenvedésünk tovább folytatódik a mindennapos gyilkolások és mészárlás miatt; mi (palesztinok) az öldöklés és bármely emberi lény – nemre, fajra, vagy vallásra való tekintet nélkül – vérének kiontása ellen vagyunk. Nagyra becsülünk minden egyes vércseppet, mely emberi lény testéből fakad.”

Nem csak maga Abbász felejtette el saját korábbi bujtogató szónoklatait, de jó néhány mainstream médium is kihagyta azokat beszámolóikból. A New York Times az izraeli erőszakhullámról szóló jelentése Abbász 11 éves elnökségét úgy jellemezte, hogy a palesztin vezető „elkötelezett az erőszakmentesség mellett.”

Abbasz – csakúgy, mint Nobel-békedíjjal jutalmazott elődje – évek óta korbácsolja a palesztin kedélyeket olyan valótlan állításokkal, hogy a zsidóknak nincs Jeruzsálemben örökségük, illetve történelmük, s ezért nincs joguk Jeruzsálemhez. „A zsidó hatóságok történelmet hamisítanak, amikor azt állítják, hogy Salamon szentélye a Haram al-Sharif-en állt. Az ő templomuk Nabluszban volt” – mondta Jasszer Arafat a Camp David-i csúcson 2000-ben.

A felbujtás nem korlátozódik a palesztin vezetés retorikájára. Gyereknek szóló tévéprogramoktól kezdve a mecsetekben elhangzott prédikációkon át a közösségi médiában a ‘knife intifada’ hashtag alatt teljesednek ki a zsidók lemészárlására buzdító felhívások. A Facebookon és a Twitteren már anatómiai ábrákkal szemléltetett használati utasítást is kapnak az érdeklődök arról, hogyan a leghatásosabb leszúrni a zsidókat.

Anatomy

Hasonló, zsidók megölésére felhívó kiírásokat találtak több palesztin ENSZ alkalmazott Facebook oldalán is „szúrd le a cionista kutyát” szövegezéssel.

Eközben a nyugati média számos csatornája torzképet fest az izraeli eseményekről. A médiamanipuláció szép példája a BBC október 4-i címsora: „Agyonlőttek egy palesztint a jeruzsálemi két áldozatot követelő támadás után”. A gyilkosból áldozatot csináló címet később, a tiltakozások hatására megváltoztatták. Az efféle hamis címadások, ezt követő tiltakozások, szövegváltoztatások napirenden vannak.

Mint köztudott: a médiafogyasztók jelentős része a címek alapján tájékozódik. A BBC-hír egyébként a fent említett, imádkozásból békésen hazafelé tartó, gyerekes házaspár elleni merényletről számolt be.

***

Gyermeknevelés palesztin módra

Obama elnök 2014 márciusában egy fehér házi találkozó alkalmával úgy méltatta Mahmud Abbaszt, mint „aki következetesen lemondott az erőszakról és állhatatosan keresi a diplomáciai és békés megoldást.”

A Palesztin Hatóság elnöke azonban kettős játszmát játszik: a világ felé békés együttélésről beszél, az otthoni pályán viszont folyamatosan bujtogatja a palesztinokat a zsidók ellen.

A palesztin terroristákat nem a szegénység és a nélkülözés vezérli: a vezetőik, a média és a mecsetek irányítják tetteiket, akik azt sulykolják beléjük, hogy a zsidók az ellenségeik; gyilkolásuk kötelesség és hősiesség.

Abbász a jelenlegi merénylethullámot „népfelkelésként” méltatja, a terroristákat dicsőíti és díjakkal jutalmazza. 2013-ban halála után „igaz harcosnak” és „odaadó vezérnek” nevezve Abu Jihad-ot, a Palesztin Felszabadítási Szervezet katonai szárnyának vezetőjét, akinek 125 izraeli halála szárad a lelkén. 2010-ben Abbasz katonai temetést rendezett az 1972-es müncheni olimpián végrehajtott merénylet egyik kitervelőjének. És még sorolhatnánk.

S mi késztette Abbaszt az aktuális propaganda-hadjáratra?

Egyrészt az elmúlt években a Palesztin Hatóság vezetése szembesülni kényszerült népszerűségük fokozatos hanyatlásával más, radikálisabb csoportok  javára, mint például a Hamasz vagy az Iszlám Dzsihád, mely szervezetek egyre több befolyást szereztek Ciszjordániában. Másrészt Szíria, az ISIS, Irán és Oroszország ügye került rivaldafénybe a nemzetközi sajtóban és terítékre a diplomáciai közösségben. A két folyamat teljes marginalizálódással fenyegette Abbaszt, ezért döntött úgy, hogy versenyre kel a rivális dzsihádista eszmékkel azok felkarolása által, – ha nem tudod legyőzni őket csatlakozz hozzájuk alapon.

 

támogatás

Címkék:al-Husszeini, Benjamin Netanjáhu, Izrael, késelős intifáda, Mahmud Abbasz, Palesztin Hatóság, palesztinok, terrorizmus

[popup][/popup]