Főrabbisat játszani jó: Isten éltessen mindenkit!

Lehet, hogy azoknak, akik tegnap zsidó sajtót olvastak, azt tudniillik, hogy újjáalakult a Mazsihisz rabbitestülete, úgy tűnt, mintha történt volna valami a magyar zsidó közéletben. Holott csak egy kedves hobbiról, felelős munkájuk végzése közben játékos kedvüket el nem veszítő társaink vidám szórakozásáról van szó, amelyről, hogy még nagyobb legyen a buli, sajtóközleményt is írtak.

Ahogy az érdekfeszítő kommentekből megtudtuk, kilenc személy jött össze és kinevezték egymást pajkosan mindenfélének, szépen csillogó címekkel ruházták fel egymást, amelyekről nem mondták meg, milyen feladat, milyen felelősség jár velük.

Arra a kérdésre, hogy miért nem hívták meg többi rabbikollégájukat, azt felelték, stílszerűen, a helyzethez illő komolysággal a kommentzónában, hogy azok kiléptek, vagy eleve nem voltak tagok, meg sem voltak hívva soha a neológ rabbitestületbe. Utóbbiak amúgy a neológ Rabbiképző friss végzettjei.

Arra a kérdésre, hogy egy felavatott, neológ körzetet jelenleg, vagy a közelmúltban vezető rabbi miért nem kap meghívást a neológ rabbitestületbe, ha jól értjük, az a válasz, hogy mindenki azzal és úgy tölti a szabadidejét, ahogy és akivel szeretné. Ők, kilencen, azzal, hogy megválasztják maguk közül saját csapatuk vezetőjét, a testület elnökét, kineveznek valakit kilencük közül országos főrabbinak, delegálnak maguk közül komoly arccal, elszántan delegátust valamilyen hitközségi vezető testületbe és mindenféle más pozíciókat is kitalálnak, hogy azokba is ki tudják nevezni egymást így a nyári szünet közeledtén.

Ez a legjobb játékok egyike, szerepjáték, elképzeljük, milyen lesz, amikor felnőttek leszünk, milyen szép és komoly dolgokat fogunk csinálni, és ezt majd hogyan honorálja elismerésekkel szűkebb és tágabb környezetünk. Ilyen például a papás-mamás, fontos része az érési folyamatnak. A legjobb pihentető időtöltés. Az, hogy már nagyok, nem akadály, a kikapcsolódás és a gyermeki kedély megőrzése fontos lelki egészségünk karbantartásához.

Csacsiság felvetni, hogy milyen legitimációja van így az újjáalakult rabbitestület által megszavazott funkcióknak, hogy alkalmas-e erre vagy amarra a kinevezésre az, aki kapta, mihez kéne itt legitimáció, milyen feladatra lehetne itt bárki alkalmas? Ki tudja, mi lenne az országos főrabbi funkciója, milyen elvárásoknak kéne megfelelnie, minek van ilyesmi a földön? Viszont szépen hangzik. Felnőttesen. Míg a főrabbik megőrizték, mi mintha elveszítettük volna fogékonyságunkat az öncélú, önfeledt játszadozás iránt.

Az is kiderül, hogy egy meg nem hívott rabbi is rendezett valami hasonló játékdélutánt régen, amire meg a mostaniakat nem hívta meg az ő emlékeik szerint. Van az úgy, hogy egy gyerekcsoportban klikkek alakulnak ki, a túlzott ellenségeskedést meg kell próbálni oldani, de az, ha baráti körök jönnek létre, természetes. Nem kell mindent együtt játszani, kisebb közösségekben is lehet ugyanolyan jól főrabbisat játszani azoknak, akik szeretik.

Felvethető, hogy ez az ország legjobban dotált szabadidős csoportja, de ez egyrészt nem igaz, mert sok ilyen csoport hasonló önfeledtségeit fizetjük még, másrészt ők biztos munkaidő után csinálták, harmadrészt láttuk, megvan a rekreációs haszna, most kilenc ember minden jel szerint boldog, nagy dolog ez ennyire frusztrált, szomorú országban. Az egésszel nincsen a világon semmi gond, csak ne tekintsük zsidó közéleti hírnek. Közéleti hír a Somer idei évadzáró peulája a szolidaritásról, a Gólem Színház Lev Táhor-bemutatója nemrégről. Biztosan van még rengeteg minden. Ennek meg, ha el szerették volna mesélni nekünk, örüljünk a meglett kis kópékkal együtt. Gratulálunk, kedves fiúk, nőjetek nagyra, a fületek érjen bokáig.