Éleződő konfliktus az EMIH és a Mazsihisz között

A Vasvári Pál utcai zsinagóga státusza kapcsán kirobbant vita intő jel.

Részletek márciusi számunk vezércikkéből:

A Chabad-EMIH a lubavicsi haszid szellemiséget képviseli, a kelet-európai gyökerű haszidizmus Amerikában modernizálódott változata. Schneerson rabbi újítása a szekulárisok visszatérítésének terve volt a vallásos életmódhoz, melyhez a sliachok (küldöttek) megtanulták a modern kommunikáció minden csínját-bínját.

A Chabad-EMIH olyan, mint sok egyéb jelenség: pozitív oldalai is vannak, és árnyoldalai is.

Kedvelhető bennük az elhivatottság, a vallási tradíció lelkes képviselete, a hagyományos források ismerete és ismeretének terjesztése, a hihetetlen energia és hatékonyság, mellyel munkájukat végzik, a versenyhelyzet megteremtése, mely versenytársaikat is nagyobb aktivitásra készteti, és a zsidóság olyan felfogása, mely megpróbál túllépni a vészkorszak árnyékán, és új zsidó életet teremteni azok számára, akik nem a vészkorszak emlékezetébe gyökerező identitást, s nem is liberálisabb zsidóságértelmezést vallanak magukénak.

Ami tevékenységük árnyoldalához sorolható, hogy a vészkorszak és a kommunista diktatúra után meggyengült közösségek mellett feltűnve, először segítséget nyújtva, majd lépésről lépésre egyre nagyobb szerepet játszva, átvehetik a helyi zsidóság intézményeit, képviseletét, meggyengítve, esetleg megszüntetve helyi sajátosságait, és a Chabad Lubavics rítusára, szellemére cserélik, valamint szabad piacként felfogva a zsidó élet megannyi terét, olykor agresszív piacpolitikával gyengítik és kiszorítják ellenlábasaikat.

A Mazsihisz hiányosságairól, gyengeségeiről, problémáiról az elmúlt évtizedekben számos alkalommal írtunk: intellektuális tőke hiánya, hanyatló rabbiképzés, két és fél évtizeden át kontraszelektált vezetői kiválasztás, korrupciós ügyek, nepotizmus.

Az EMIH megjelenésének kihívása hozzájárult, hogy a Mazsihiszben belássák, a régi üzemmódban nem dolgozhatnak tovább, meg kell újulniuk. Az elmúlt évben a BZSH-Mazsihisz elkezdte rendezni sorait, lassú építkezés vette kezdetét. Ez a folyamat csak nagyobb átalakítások által: a rabbiképzés megújítása, nemzetközi részképzések és kapcsolatépítés révén, a neológia újrapozícionálása és vezetői utánpótlás kinevelése útján következhet be, miközben a napi működésben, versenyben is állniuk kell a sarat.

Köves Slomó őszintén nyilatkozta, hogy a verseny jót tesz a honi zsidóságnak. Ennek megfelelően az EMIH verseng a Mazsihisszel a zsinagógák és a hitélet, az oktatás, a kóser üzlethálózat fejlesztése terén – ami hasznosnak mondható.

A verseny azonban már kiterjed a Holokauszt-megemlékezésekre, az állami kapcsolatok építésére és a források megszerzésére, a magyar zsidóság külföldi képviseletére, valamint immár – a Vasvári utca példájából úgy tűnik – templomkörzetek „átprogramozására” és a zsinagógák megszerzésére is.

Azért lenne leginkább szükség a versengés és az ideológiai küzdelem mellett az együttműködés jeleire, mert lélektanilag ez az egyik lehetőség, ami pozitív változást idézhet elő a passzívabb zsidó rétegekben. Sokan a viták, a támogatásért folyó küzdelem, és a társadalmi élet minden színtere mellett a zsidó közösségben is tapasztalható agresszió miatt fordulnak el a zsidó élettől. Ha agresszióval és konfliktussal találkoznak itt is, miközben esetleg azok elől keresnének vigaszt, menedéket, szellemi és erkölcsi kapaszkodót a zsidó közösségben, könnyebben döntenek a távolmaradás mellett.

A teljes cikk a Szombat most megjelent márciusi számában olvasható.