Egy máig vitatott dokumentum – 100 éves a Balfour-deklaráció

Írta: Veszprémy László Bernát - Rovat: Politika, Történelem

100 évvel ezelőtt Sir Arthur James Balfour brit külügyminiszter félhivatalos levelet küldött Lionel Walter Rothschild brit zsidó mágnásnak, melyben a brit kormány cionista törekvések iránti szimpátiájáról írt. A zsidó történelemben a levél úgy szerepel, mint az egyik mérföldkő Izrael létrejöttében; az arab és progresszív nyugati narratívában viszont a gyarmatosítás, sőt időnként a „népirtás” beharangozója a deklaráció.

A Balfour-deklaráció

Noha egészen a kétezres évekig alapvető volt a nyugati nagyhatalmak és Izrael közötti jó kapcsolat, mindez nem mindig volt magától értetődő. A cionista mozgalomnak komoly lobbi-tevékenységet kellett végeznie, hogy megnyerje a nagyhatalmak támogatását egy olyan földterület megszerzéséért, mely az első világháború végéig az oszmán birodalom uralma alatt állt. Ebben a folyamatban volt igen fontos mérföldkő a Balfour-deklaráció, amely nagy vonalakban megalapozta a brit külpolitikát Izrael állam kikiáltásáig, dacára az erős arabbarát hangoknak és a tényleges zsidó függetlenséggel szembeni brit ellenérzéseknek. A deklaráció egyébiránt lényegében egy mondatból állt, és annak megfogalmazásában komoly részt vállalt egy brit-magyar zsidó, Leopold Amery.

Mindez – mondhatnánk mára – történelem lenne, de a centenárium megünneplése nem olyan egyszerű a mai Nyugat-Európában. Történet ugyanis, hogy a brit kormány ünnepelni készült, és Theresa May konzervatív brit miniszterelnök kijelentette: „Büszkék vagyunk a szerepre, melyet Izrael állam létrehozásában játszottunk, és bizony, büszkeséggel fogunk megemlékezni a centenáriumról”. De ami egyesek – főleg zsidók és filoszemiták, illetve az európai történelmet nem kizárólag kizsákmányoló-kizsákmányolt dichotómiában értelmezők – számára a zsidó állam feltámadásának, modern csodájának egyik emlékpontja lenne, az mások számára a fehér gyarmati gőg, az európai dominancia, és a harmadik világ kizsákmányolásának iskolapéldája.

Lord Arthur James Balfour

Emlékezetpolitikai vita

A deklaráció körül manapság nem józan vita zajlik Nagy-Britanniában, hanem vad sajtókampány. Egyes brit médiumok (melyeknek elhelyezéséhez segít ez a cikk) egymásra licitálnak az Izrael- és brit-ellenes uszításban.

Robert Fisk, a baloldali Independent bejrúti tudósítója szerint logikus, hogy a – szerinte – szélsőségesen konzervatív brit kormány számára büszkeség forrása „a modern brit történelem leghazugabb, legkétszínűbb, legálszentebb” dokumentuma. A szerző szerint a deklaráció két ellentétes ígéretet tett – egyet a zsidóknak, egyet az araboknak –, melyből az egyiket logikusan „meg kellett szegni”. Fisk a palesztinai arabokat a csehekhez hasonlítja, akiket Hitler lényegében a brit passzivitás mellett rohanhatott le. Írása így közvetett módon a nácikhoz hasonlítja az izraelieket. (Nem óhajtjuk diszkreditálni a szerzőt, de olvasásra ajánljuk még Ha megöljük az Iszlám Állam harcosait, ahelyett, hogy bíróság elé állítanánk őket, éppen olyan bűnössé válunk, mint ők c. cikkét is).

A Plaesztin Szolidaritási Kampány tüntetése a Balfour nyilatkozat ünneplése ellen

A  radikális baloldali Guardian hasábjain közölt véleménycikkében a Palesztin Hatóság angliai nagykövete szintúgy arra hívta fel a brit kormányt, hogy tegye jóvá „százéves bűnét”.

Manuel Hassassian cikke szerint „a kormány tervei a Balfour-deklaráció novemberi 2-i megünneplésére remekül összefoglalják az egyoldalú brit megközelítést. A deklaráció vezetett Izrael létrehozásához, de egyben elvette a palesztin nép örökségét, és hozzájárult menekültek nemzedékeinek (sic!) létrehozásához. Theresa May kijelentése (…) sót szór a palesztinok sebeibe, épp úgy, mint Károly herceg tervezett látogatása Izraelbe – ami az első effajta látogatás lenne 1948 óta”.

A nagykövet hozzátette, hogy „a palesztinokat, mint minden más népet a földön, megilleti az önrendelkezés joga. A palesztin menekültek gyakorolni akarják a visszatérés jogát, melyet az ENSZ 194-es határozata magába foglal. Egyértelmű, hogy Izrael sosem fogja nekik megadni ezt a jogot nemzetközi nyomás nélkül”.

A Palesztin Hatóság bocsánatkérésre is felszólította a brit kormányt a deklaráció kiadásáért, melyet a britek elutasítottak. Válaszul a Palesztin Hatóság perrel fenyegetőzött.

Mindezek mellett érdekes, hogy a palesztinbarát médiában korlátlanul Izrael-pártinak bemutatott Boris Johnson brit külügyminiszter friss véleménycikkében egyértelműen a kétállami megoldás mellett érvel, így fogalmazva:

„A Balfour-deklaráció legfontosabb figyelmeztetése, mely a többi közösség oltalmát szolgálta, nem teljesült egészen”. Cikkében Ámosz Oz izraeli írót idézte arról, hogy a konfliktus nem jó és rossz között zajlik, hanem „jó és jó” között. Johnson szerint Jeruzsálemet fel kell osztani, mint Izrael és a leendő palesztin állam fővárosát.

Theresa May és Benjamin Netanjahu 2017 márciusában

*

Egy palesztin kezdeményezés nemrég a brit metróhálózatot plakátolta volna tele az izraeliek „bűneinek” képeivel, nevezetesen az eltűnt arab közösségeket mutató fotókkal. Szövege szerint a deklaráció „Izrael állam létrejöttéhez, és a palesztin katasztrófához” vezetett. A kezdeményezést a brit közlekedési cég elutasította. A palesztin nagykövet a kampány elvetését a „palesztin történelem cenzúra alá vetésének” nevezte.

A kormányzati megemlékezésről távol marad Jeremy Corbyn munkáspárti vezető, aki maga helyett árnyékkormányának külügyminiszterét küldi a rendezvényre, ahogy korábban is tette az Izrael Munkáspárti Barátai (Labour Friends of Israel) nevű csoport rendezvényénél is. (A brit baloldal antiszemitizmusáról angliai magyar-zsidó szempontból itt találhatunk összefoglalót).

 

Lord Balfour leszármazottja: a palesztin állam kieszközlése nem a britek feladata

A deklaráció kritikusai szem elől tévesztik, hogy annak szövege egyértelművé tette: a cionista projekt támogatása okán sem a palesztinai nem-zsidók, sem pedig a más országokban élő zsidók jogai nem sérülhetnek.

Nemrég egy beszélgetés során Lord Balfour egy ma élő leszármazottja fogalmazta meg, hogy az antiszemitizmus ma is létező veszélyével szemben továbbra is szükség van egy zsidó államra. Nyilatkozatában azt is kifejtette, hogy Nagy-Britannia már nem ura a Szentföldnek, és így a palesztin állam kieszközölése nem a britek feladata.

*

Aki nyitott szemmel nézi a brit belpolitikai és emlékezetpolitikai csatározásokat, az hamar tömör konklúzióra juthat. A baloldali, antiimperialista és arab-moszlim logika szerint a deklaráció bűnös, mert az arab menekültkérdéshez vezetett. A menekültkérdés oka Izrael létrejötte. A probléma tehát Izrael létezésével van: mint már korábban láttuk, a legtöbb Izrael-kritikus véleménynek ez a gyökere.

támogatás

Címkék:Balfour-deklaráció, Izrael, Lord Balfour, palesztinok