Az ügynök halála újra a Broadwayn – zsidó-e a főhős, Willy Loman?

A kérdés a régi: mennyire zsidós a főszerepelő, Willy Loman alakja?

A New York-i Broadway felújítja Arthur Miller Az ügynök halála című darabját, a bemutató április 9-én lesz a Winter Garden Színházban.

Willy Lomant, az egyszerre amerikai és zsidó kisembert, akinek a figuráját Miller egyik nagybátyja ihlette, Nathan Lane játssza.

A színdarab 1949-es premierjének 50. évfordulóján készült interjúban Arthur Miller elmondta, hogy Lomant és családját valóban zsidónak írta meg. Azonban hozzátette, hogy az alakok ennek nincsenek tudatában, hiszen a háború utáni Amerikában „Lomanék”, sok más családhoz hasonlóan, „fényévekre voltak a vallástól vagy attól a közösségtől, amely a zsidó identitást táplálhatta volna”.

Két évvel korábban, 1947-ben Miller előadást tartott a Zsidó Írók, Művészek és Tudósok Bizottsága nevű, antifasiszta értelmiségi szervezetben egy új amerikai zsidó irodalmi mozgalom lehetőségeiről. Az antiszemitizmusról írt, 1945-ben publikált Focus című regénye sikeréről Miller úgy vélekedett, hogy „A zsidó művészeknek és íróknak kötelességük, hogy műveikben zsidó témákkal, zsidó történelemmel és a kortárs zsidó élettel foglalkozzanak.”

Ennek ellenére később kifejtette, hogy a holokauszt átmenetileg lehetetlenné tette számára, hogy a zsidó életről úgy írjon, hogy ne legyen „védekező és harcias”, vagy hogy a zsidó témákra ne az antiszemitizmussal összefüggésben tekintsen. Loman téveszmés, kudarcot vallott ember volt, sem a szakmai, sem a családi életében nem vált példaképpé, és ha hangsúlyosan zsidónak ábrázolta volna őt, az táplálhatta volna a már amúgy is erősödő antiszemitizmust az olvasók és a közönség szemében.

Arthur Miller a későbbi darabjaiban – A bűnbeesés után (1964), Közjáték Vichyben (1965), Játék az időért (1980), Üvegcserepek(1994) – visszatért a zsidó identitás témájához, de Az ügynök halálában ezeknél kevésbé hangsúlyos etnikai identitás figyelhető meg.

Ennek ellenére az éber nézők a párbeszédekben észrevehettek jiddis hatásokat vagy a brooklyni zsidó beszéd jellegzetességeit. Leslie Fiedler irodalomkritikus szerint ezek a jiddis visszhangok annak a jelei voltak, hogy Miller „ravaszul”, „titokban zsidó karaktereket” alkotott, akiket azonban inkább amerikaiakként mutat be, feltehetően azért, hogy szélesebb amerikai közönséghez szólhasson.

David Mamet drámaíró egy 1998-as esszében azt állította, hogy Miller azzal, hogy nem hangsúlyozta nyíltan a szereplők zsidóságát, megfosztotta a zsidó kultúrát egy fontos kötődéstől. A darab „egy zsidó története, amelyet egy zsidó mesél el”, de Loman sorsát „soha nem vallják be zsidó történetként, így elvész egy fontos kapcsolat lehetősége a zsidó–amerikai történelemhez”.

Miller udvariasan így válaszolt erre a felvetésre: Mamet felismerte a darab zsidó tartalmát, „tehát az nem veszhetett el. Úgy értem: mit akarhatna még bárki?”

Voltak, akik a zsidó hagyományhoz való visszatérést szeretettek volna viszontlátni. Joseph Buloff jiddis színész (aki leginkább arról ismert, hogy egy házalót játszott az Oklahoma! Broadway-premierjében, valamint egy orosz ügynököt a Silk Stockings című, 1957-es musicalfilmben) 1951-ben jiddisre fordította és színpadra állította Az ügynök halálát; ezt a változatot azóta sokszor újra előadták. A Toyt fun a Seylsman érzelmes hangvétele nagy közönségsikert aratott, és Harold Bloom irodalomkritikus, aki maga is jiddis anyanyelvű volt, ezt a fordítást tartotta a darab valaha látott „legkielégítőbb előadásának”.

Az izraeli Nemzeti Színházban, a Habimában ugyanebben az időben készült előadás nemzetközileg kevésbé vált ismertté. A rendező a cseh zsidó színházi mester, Julius Gellner volt, Willy Lomant Aharon Meskin játszotta, aki korábban nagy sikert aratott Othello, Gólem és Shylock szerepében. A Linda Lomant alakító Hanna Rovinát „a héber színház első hölgyének” tartották; korábban Meskinnel együtt ő is szerepelt a Habima Dybbuk produkciójában is, és kettejük emelkedett, látomásszerű játékstílusa jól passzolt Az ügynök halála álomszerű pillanataihoz.

Azonban az izraeli közönség jobban kedvelte Miller Édes fiaim című darabját, vélhetően azért, mert Lomant „schmendrick”-nek, jelentéktelen lúzernek tartották, és szánalmas bukása nem illett a fiatal zsidó állam számára megfelelőbb hős vagy mártír képéhez.

A könnyező jiddis Loman és az izraeli magasztos, mítikus héber változat –  mindkettő a zsidó identitást hangsúlyozta – után az eredeti Broadway-szereposztás jóval kétértelműbb volt. Lomant a Leo Jacobyként született Lee J. Cobb játszotta, a mennydörgő hangú színész, aki szinte egyetlen, robbanásszerű érzelmi kitöréssel tartotta fogva a közönséget.

Később Zero Mostel zsidó színész egy televíziós interjúban azt panaszolta, hogy még egy sikertelen ügynöknek is szüksége van némi humoros bájra, ám az teljesen hiányzott Cobb komor alakításából.

Persze Mostel maga is szenvedett a washingtoni Amerikaiellenes Tevékenységeket Vizsgáló Bizottság meghallgatásai során. Cobb és Az ügynök halála rendezője, Elia Kazan viszont „barátságos tanúként” jelentek meg, és korábbi barátaik nevét is elárulták a kormány boszorkányüldözése idején, néhány évvel a darab bemutatója után.

Miller ezzel szemben bátran szembeszállt a bizottsággal, és nem engedett a fenyegetéseknek. Emiatt még azoknak a zsidó kritikusoknak az elismerését is kivívta, akik egyébként nem mindig dicsérték a műveit. 87. születésnapja alkalmából Robert Brustein kritikus „igazi közéleti értelmiséginek” nevezte őt, aki „erőteljes darabokat írt, de egyben ragyogó erkölcsi példát is mutatott, amelyhez fogható ritka az amerikai színházban”.

Ez a dicséret több évtizednyi bírálatra cáfolt rá – gyakran éppen a zsidó írók részéről, akik közül néhányan, különös módon azért nehezteltek Millerre, mert néhány évig Marilyn Monroe férje volt, aki a házasságuk előtt áttért a zsidó vallásra. Az efféle személyes támadások ma már — Lomanhoz, Millerhez és magához a darabhoz hasonlóan — a történelem részévé váltak.

Miller darabját más szempontból is ünnepelték: fekete és nemzetközi szereposztásokkal készült előadásokért, köztük egy híres pekingi produkcióért, amelyről könyv és dokumentumfilm is készült. Miller maga is elutazott Kínába az előadás kedvéért, és elmagyarázta, hogy a darab szülő–gyermek kapcsolatot középpontba állító témája a kínai hagyományban éppolyan megrendítő, mint a zsidó kultúrában. A Salesman in China című, 2024-es kanadai színdarab (Leanna Brodie és Jovanni Sy műve) újra felidézi ezt a történelmi produkciót.

Ahogy Leah Garrett irodalomtörténész megjegyezte, Willy Loman és Az ügynök halála egyszerre lehet zsidó és egyetemes. Egyes színházi vélemények szerint Warren Mitchell angol zsidó színészé volt a szerep egyik legjobb modern alakítása. A legerőteljesebb, ugyanakkor legárnyaltabb Loman-alakítást, amelyet valaha láttam, egy nem-zsidó színész, George C. Scott nyújtotta. Korábban ő játszotta Ábrahám bibliai pátriárkát az 1966-os The Bible: In the Beginning… című filmben. Egy Loman-monológ után, közvetlenül a szünet előtt, kigyulladtak a nézőtéri fények, és a New York-i Circle in the Square Theater közönsége döbbent csendben ült tovább. A hatás egy 1950-es berlini előadáshoz volt hasonló, ahol a nézők az előadás után sem akarták elhagyni a színházat.

Miller darabjának ez a hatalmas ereje nem mindig jelenik meg színpadon vagy filmen, még akkor sem, amikor olyan kiváló színészek játsszák a főhőst, mint Dustin Hoffman vagy Brian Dennehy. A dráma belső ereje azonban megmutatja, hogyan állta ki az idő próbáját a darab, az amerikai zsidó irodalom egyik jelentős alkotása.

Forward, Bacskai Sándor fordítása