“A zsidók örökletes és kollektív bűnössége” – jelentés a Harvard egyetemen uralkodó antiszemitizmusról

Megjelent a régóta várt jelentés Harvard egyetemen uralkodó antiszemitizmusról, mely szerint az egyetemen intenzív ellenségeskedés tapasztalható a zsidókkal és az izraeliekkel szemben.

Az egyetem elnöke bocsánatot kért, miközben a munkacsoport reformokat sürget a felvételi, a tanterv, a kutatás és az előítéletesség kezelése terén. “A zsidóság témája nagyrészt érdektelen volt” október 7-e előtt, a diákok szerint.

A Harvard Egyetem kedden közzétette az egyetemi antiszemitizmusról szóló, régóta várt belső jelentését, amely a zsidókkal és izraeliekkel szembeni ellenséges légkörről tanúskodik a 2023. októberi 7-i Hamasz támadás előtt és után.

A jelentés a Trump-kormányzat által az egyetemre gyakorolt jelentős nyomás közepette készült, és egy sor ajánlást vázol fel, amelyeket az egyetemnek meg kell valósítania a befogadóbb környezet érdekében.

“Sajnálom, hogy voltak olyan pillanatok, amikor nem tudtunk megfelelni a közösségünkkel szemben jogosan támasztott magas elvárásoknak” – mondta Alan Garbar, a Harvard ideiglenes elnöke közleményében.

A jelentés szerint a zsidó diákok, különösen az izraeliek gyakran voltak kitéve zaklatásnak, társadalmi kirekesztésnek és megfélemlítésnek.

A 311 oldalas dokumentumot egy történet nyitja, amely a szerzők szerint az egyetemi helyzetre jellemző. Egy zsidó diák egy konferencia-előadásra készülve azt tervezte, hogy elmeséli holokauszttúlélő nagyapja történetét, aki Izraelben talált menedéket. A szervezők közölték a diákkal, hogy a történet nem “ízléses”, és kinevetették, amikor az értetlenkedett.

“Talán úgy lehet a legjobban jellemezni sok zsidó és izraeli diák létezését a Harvardon a 2023-24-es tanévben, hogy a jelenlétük egész egyszerűen provokatív tényezővé vált” – áll a jelentésben. Hozzátették, hogy a zsidók “egy kizárólag jókból és rosszakból álló rendszer rossz oldalán landoltak, amely nem adott teret a történelem vagy az aktuális politika összetett voltának bemutatására”.

“Egyetlen más csoportnak sem mondták állandóan, hogy a történelmük hamis, hogy ők és társaik vagy felsőbbrendűnek vallják magukat és elnyomók, és hogy nincs joguk a kirekesztés elleni normák által nyújtott védelemre” – áll a jelentésben.

Az egyetemi légkör hatására a zsidók elrejtették identitásukat, elutasították a felvételi ajánlatokat, elhagyták az egyetemet, és kivonultak az egyetemi életből. Baráti csoportok széthullottak, és a diákok nyomást gyakoroltak társaikra, hogy ne beszélgessenek izraeliekkel, kizárólag az identitásuk miatt. A jelentés szerint a zsidókat “örökletes és kollektív bűnösségük” miatt szenvedtek el atrocitásokat.

A jelentésben leírt incidensek némelyikében diákcsoportok olyan karikatúrát terjesztettek, amelyen egy Dávid-csillaggal jelzett kéz látható, amint egy fekete és egy arab férfi nyakában hurkot tart. A diplomaosztó ünnepség egyik szónoka olyan megjegyzéseket tett, amelyek ” a zsidókról, a pénzről és a hatalomról szóló hagyományos összeesküvés-elméleteket visszhangozzák”. Egy másik szónok Izraelt tette felelőssé a Kongói Demokratikus Köztársaságban elkövetett népirtásért. A diákok néha faképnél hagyták társukat a beszélgetés közepén, amikor megtudták, hogy Izraelből származnak – beleértve az izraeli muszlimokat és keresztényeket is. Más zsidókra nyomást gyakoroltak, hogy Izrael elítélésével bizonyítsák, hogy “a jók közé tartoznak”. A zsidóknak azt mondták, hogy kiváltságos elnyomók, és a túszok arcképét ábrázoló plakátokat antiszemita jelszavakkal csúfították el. Az izraelieket kiszorították a diákklubokból.

A Harvardon az Izrael-ellenes tüntetések akkor robbantak ki, amikor a Hamász Izrael elleni terrortámadása még véget sem ért. Harminchárom harvardi diákcsoport Izraelt hibáztatta az őt ért invázióért. A munkacsoport szerint a levél a zsidó diákokat és oktatókat “az intenzív sebezhetőség és gyász pillanatában” érte, és “úgy tűnt, hogy az áldozatokat, akiknek a vére még nem száradt meg, hibáztatják saját halálukért”.

A Harvardon a 2023-24-es tanévben 70 napon át tartottak Izrael-ellenes tiltakozásokat, ami a Stanfordon kívül minden más intézménynél több, áll a jelentésben.

A jelentés szerint a zsidó diákok 39%-a nem érzi otthon magát az egyetemen, 26%-uk fizikailag, 44%-uk mentálisan fenyegetve érezte magát, 49%-uk úgy érezte, hogy nem támogatják mindennapi gondjaikban, 73%-uk pedig kényelmetlenül érezte magát, ha politikai véleménynyilvánításról volt szó. Közel 60%-uk számolt be arról, hogy diszkriminációt, sztereotípiákat vagy negatív előítéleteket tapasztalt.

“Október 7-e előtt zsidónak lenni nagyrészt lényegtelen volt. Nem jelentett akadályt. Büszke voltam arra, hogy zsidó vagyok” – mondta egy diák. “Október 7-e után a következőket tapasztaltam ebben a sorrendben: először volt nyomás, aztán káosz, majd ellenségeskedés, és bizonyos terekben a finom diszkrimináció normalizálódása.”

“Az antinormalizációs elképzelés szerint az egyetemen az Izraelhez kötődő zsidóknak anticionistának kell lenniük ahhoz, hogy befogadják őket. Elvesztettem barátokat, akik elhagytak” – mondta egy másik diák.

A jelentés szerint az egyetemen belüli kapcsolatok az elmúlt években megromlottak. Az 1980-as és 1990-es években az Izrael-párti és a palesztinbarát diákok a nézeteltérések ellenére közös rendezvényeket tartottak. Egészen 2017-ig egy palesztin aktivista részt vett a Harvard Hillel vacsoráin a “csoportközi kapcsolatok más korszakában”. A zsidó diákok száma is sokkal kisebb, mint korábban, és a konfliktus körüli viták “sokkal szélsőségesebbé” váltak – áll a jelentésben.

Az Izrael-ellenes aktivisták egyre agresszívabbá váltak, ahogy az izraeli-palesztin békefolyamat összeomlott, és az aktivizmus az együttműködés helyett a palesztinok iránti figyelemfelkeltés felé fordult. A taktika is megváltozott, mivel az aktivisták azon dolgoztak, hogy az akadémiai csoportokat Izrael ellen hangolják, és “ahol csak lehet”, a témához nem kapcsolódó eseményeken, tanórákon is bevetették a palesztin ügyet, és ezzel bomlasztottak.

A tiltakozások egy olyan ideológiai keretre épülnek, amely Izraelt illegitim telepes-gyarmatnak tekinti, amelyet el lehet pusztítani. Az aktivisták célba veszik az Izraelnek nyújtott nyugati támogatást, céljuk aláásni azt a hitet, hogy a zsidóknak történelmi kapcsolatuk van a területhez, azt a nézetet, hogy Izrael demokrácia, és gyengíteni az antiszemitizmus “holokauszt utáni társadalmi tilalmát” – áll a jelentésben. Diákaktivisták tiltakoztak például az antiszemitizmus-oktatás ellen.

Az eredmény “totalizáló retorika”, amely az izraelieket “népirtásra törekvő absztrakt figuráknak” festi le.

A jelentés összeállításához a nyomozók több száz diákkal, oktatóval és munkatárssal, valamint öregdiákokkal találkoztak, köztük nem zsidókkal és zsidókkal, és átnézték az írásos dokumentumokat.

Az egyetem egy 222 oldalas jelentést is kiadott a muszlimellenes, arabellenes és palesztinellenes előítéletek elleni küzdelemről. A jelentések széles szakadékot ábrázoltak a két oldal között, a muszlimok arra panaszkodtak, hogy a Harvard bezáratott egy Izrael-ellenes tiltakozó tábort, amely a zsidók szerint zaklatásnak tette ki őket. A palesztin-párti diákokat az egyetemen kívüli csoportok monitorozásnak (doxxing) vetették alá, és azt mondták, hogy “elhagyatottnak és elhallgatottnak” érzik magukat. Az antiszemitizmusról szóló jelentés azonban megjegyezte, hogy a palesztinbarát retorika a vélt elnyomás ellenére széles körben elterjedt az egyetemen.

Az anticionista zsidók is ellenséges magatartásról számoltak be, elsősorban más zsidó diákok részéről.

A Harvard kedden hozta nyilvánosságra a jelentéseket, miközben az egyetem egyidejűleg harcol a Trump-kormányzattal az egyetemi aktivizmus korlátozására vonatkozó követelések miatt – a kormány szerint a reformok szükségesek az egyetemi antiszemitizmus felszámolásához. Az adminisztráció 2,2 milliárd dollárnyi szövetségi támogatást fagyasztott be, a Harvard pedig perrel válaszolt egy olyan konfliktusban, amelyet az egész felsőoktatásban nagy figyelemmel kísérnek.

ToI