A torkomon akadt fájdalom
És akkor is szabad lesz Irán!
Az elmúlt 48 órában, január 8. óta először, Iránban szórványosan visszajött az internet. A telefonvonalak is ébredeznek. Az utóbbi két hét történései lavinaként zúdulnak ránk. Ami történik, feldolgozhatatlan.
Minden frissen megjelenő videó előtt megállok. Küzdök magammal. Nem merem megnézni, de nem megnézni sem bírom. Tudom, de mégsem akarom elhinni. Lefagytam. Szavak nincsenek.
Harcolok magammal, hogy leírjam, amit látok, hallok, olvasok. Erkölcsi kötelességnek érzem.
Döbbenten látom, hogy sokan mennyire tájékozatlanok körülöttem Iránnal kapcsolatban.
Dühös vagyok. Nem kell értened, hogy mi történik, de akkor legalább maradj csendben. Nagyon kérlek, hogy legalább ne skandáld „józan”, akadémiai hangon a rezsim narratíváját.
Nem tudok mást tenni, mint megosztani a rendelkezésemre álló információt.
A legfrissebb adatok szerint az iráni rezsim az elmúlt három hétben több mint 40 ezer, egyesek szerint legalább 50 ezer embert gyilkolt meg országszerte. A sebesültek száma meghaladja a 350 000-et, és több ezer ember veszítette el a látását, miután a biztonsági erők célzottan az arcukra, a szemük közé lőttek.
Gyerekekre és nőkre is gátlástalanul vadásznak.
A legtöbb gyilkosság január 8-9-én történt. Komoly katonai fegyverekkel lőttek le bárkit, akit értek.
Tömeges letartóztatások zajlanak, rengetegen eltűntek, hollétükről semmilyen információ nincs, sok áldozat földi maradványainak holléte ismeretlen, rengeteg női holttest hiányzik. A hullazsákokba rakott testeket egyes helyeken az utcán halmozzák egymás tetejére, máshol nagy csarnokokba rakják őket, ahol ordítva zokogó szülők keresik a gyereküket, vagy éppen feleségek a férjüket.
A hatóságok a tüntetések során lemészárolt emberek testét rendszeresen visszatartják, a kiadást több ezer dollár megfizetéséhez kötik, és a családokat hamis vallomásokra kényszerítik. Kamerába kell mondani és aláírni, hogy a szerettük a rezsimnek dolgozott, és az erőszakos tüntetők ölték meg. Aki nem működik együtt, annak hozzátartozóit név nélkül, titokban tömegsírokba temetik.
A börtönökben szadista kínzás és szisztematikus, tömeges nemi erőszak zajlik, női fogvatartottakat csoportosan erőszakolnak meg. Több nő a családjától esemény utáni sürgősségi tablettát kér a látogatások előtt.
Egyelőre fogalmunk sincs, hogy hány embert akaszthattak föl.
Iránban a tüntetések leverésének kísérlete során az elmúlt hetekben ismét felmerült a mérgező gázok alkalmazásának gyanúja. Az ilyen módszerek sajnos nem ismeretlenek az ország közelmúltjában: a 2022–2023-as időszakban országszerte több száz lányiskolában tapasztaltak tömeges rosszulléteket diákok körében, amelyek során a tünetek – légzési nehézségek, hirtelen gyengeség, szédülés, hányinger és mozgásképtelenség – nem voltak összeegyeztethetők a hagyományos irritáló gázok hatásával. Ezekben az ügyekben sem az elkövetők személye, sem a felhasznált anyagok pontos jellege nem került bizonyításra, és nem lett jogi következménye. Felmerül hát a kérdés: diáklányokat használtak kísérleti alanynak olyan vegyi fegyver kidolgozására, melyet most a tüntetők ellen vetettek be?
A börtönök túlzsúfoltak, és a hatóságok elkezdték szabadon engedni a fogvatartottakat. A szabadon bocsátás előtt azonban állítólag nagy mennyiségű káliumot fecskendeznek beléjük – ez egy olyan módszer, amelyet a szovjetek is használtak a sztálini korszakban. A szabadulásuk után sokan szívinfarktust kapnak, és két-három nappal később meghalnak. Attól tartanak, hogy hamarosan további tízezreket ölhetnek meg így.
Az orvosok arra kérik a családokat: „Ha egy fogvatartott családtagot szabadon engednek, azonnal vigyétek egy megbízható kórházba vagy laborba vér- és vizeletvizsgálatra, a szabadulást követő első 16 órán belül.”
A jelentések szerint a szabadon engedés előtt valamilyen anyagot kevernek az ételükbe.
A hatása 16-48 órával később jelentkezik, belső vérzést vagy csendes halált okozva. A családoknak ilyenkor azt mondják, hogy öngyilkosság történt. A fogvatartottak állítólag nagyon nagy dózisú acetaminofént (paracetamolt) kapnak ételbe vagy folyadékba keverve.
A kórházak nem biztonságosak, mert az IRGC és a Basij emberei ott biztosan kivégzik a sérült, segítséget kérő forradalmárokat. Van, akit lelőnek, van, akinek elvágják a torkát. Az orvosokat és ápolókat sem kímélik, ha segítenek a sebesülteknek. Aki megengedheti magának, az magánúton, több ezer dollárért hív orvost. A legtöbb családnak erre nem telik, ezért sokan otthon halnak bele ellátatlan sérüléseikbe.
Még nem tudjuk a pontos számokat, de most tényleg ez a legfontosabb?
A nyugati akadémiai és újságírói diskurzus olyan, évtizedek alatt behuzalozott szakmai reflexek alapján működik, amely a saját intézményi rendszerében legitimnek tekintett forrásokra és az ezekből verifikálható számokra épít.
Oké. Ez a módszer stabil, nyitott társadalmakban talán a hitelesség alapja.
Egy olyan rezsim esetében azonban, ahol tudatosan elzárják az információt, hogy bármit megtehessenek, évtizedek óta gyilkolnak, csalnak, hazudnak, ez a paradigma nem működik.
Az iráni iszlamista rezsim propagandagépezete a világ egyik legkifinomultabb, leghatékonyabb és legagresszívebb információs rendszere. Állami erőforrásokra és nemzetközi kapcsolatokra támaszkodik, és szervezetten alkalmaz fizetett online hálózatokat és automatizált fiókokat a közvélemény manipulálására. Ezek a hálózatok célzottan vádaskodnak és hiteltelenítenek: az Iránban tiltakozókat külföldi hatalmak által instruált ügynökökként, a diaszpórában megszólaló irániakat pedig pénzért dolgozó propagandistákként állítják be.
Ezzel párhuzamosan a nyugati elemzői, akadémiai diskurzus egy része – nem rosszindulatból, hanem megszokott szakmai protokoll mentén – képtelen időben, pontos állításokat tenni. Mismásol és kényszeresen mérlegel, és így akaratlanul a rezsim narratíváját támogatja. Ezek a tényezők együttesen hozzák létre azt a közeget, amelyben az irániak saját tapasztalatait, megélését és társadalmi cselekvőképességét folyamatosan megkérdőjelezik és relativizálják.
Az irániak bátorságból adnak leckét egy olyan világnak, amely gyáván térdre ereszkedik az iszlamizmus előtt.
A mi harcunkat is vívják. Legalább ne kérdőjelezzük meg a valóságukat.
Források:
Iran International (jan. 25.) – „Over 36,500 killed” / belső jelentésekre hivatkozva
https://www.iranintl.com/en/202601255198
The Times (jan. 25.) – Reza Pahlavi: „up to 50,000 deaths” (politikai állításként)
https://www.thetimes.com/…/reza-pahlavi-iran-crown…
Az írás a Kendőzetlenül blogon jelent meg.
