„A Mazsihiszen belül nagyon aktív… vita zajlik a neológia jövőjéről”

Írta: Kőszegi Zoltán, Mazsihisz, kommunikációs vezető - Rovat: Politika

Kőszegi Zoltán, a Mazsihisz kommunikációs vezetője reagál Gadó Jánosnak a Szombat Online-on október 21-én megjelent cikkére. Szerkesztőnk írása eredetileg a Szombat 2018. februári nyomtatott számában látott napvilágot, s akkor a Mazsihisz részéről senki nem jelezte fenntartásait.

A cikk első részében a szerző – „nézőpontot váltva” – a magyar zsidósággal kapcsolatos válaszát nemzetközi kitekintéssel kezdi. Ebben a részben – habár keverednek benne tények, vélemények és sommásan ítélkező megállapítások – világos képet kapunk arról, hogy Gadó milyen tágabb koordinátarendszerben elemzi a magyar zsidóságot.

A cikk második fele foglalkozik a magyar zsidósággal, itt kap erős hangsúlyt a neológia, annyira erőset, hogy a magyar zsidóságot érintő cikksorozat alapkérdéseit a szerző szinte kimondottan a neológia és a Mazsihisz elemzésével válaszolja meg. Mindez akkora aránytévesztés tőle, hogy hétköznapi szóhasználattal azt mondanánk: Gadónak majdhogynem úgy „becsípődött” a Mazsihisz, hogy talán még a mohácsi vészért is a Mazsihiszt tartaná felelősnek.

A cikkben megjelenő neológia és Mazsihisz vonatkozásában – a teljesség igénye nélkül – az alábbi néhány pontban szeretnék vitatkozni Gadó állításaival.

Gadó János szerint „a neológia, a zsidóság hivatalos képviselője merev, újítások iránt nem fogékony, csekély számú tagságát sem igazán érdekli a vallási progresszió”.

Ezzel szemben a Mazsihiszen belül nagyon aktív, a szövetség szinte minden szervezeti egységét érintő vita zajlik a neológia jövőjéről. Az utóbbi hónapokban ez jól látható volt rengeteg fórumon: nyilvános vita zajlott rabbik között, amelyet (élő közvetítésben) tízezres nagyságrendben követtek az interneten, ezen kívül közgyűlési viták folytak, és különböző publikációk születtek a témában (még a Szombatban is). A tapasztalatok szerint ezeket a vitákat olyanok is sokan követik, akik nem kötődnek szorosan a Mazsihisz vallási közösségeihez. Ez azt mutatja, hogy a magyar zsidóság számára kulcskérdés a Mazsihisz fejlődése, változása.

Gadó János szerint „a neológiának erre egyetlen válasza van: saját hagyományainak hangsúlyozása. Ám, mint láttuk, ezek a hagyományok valójában nem vallási, hanem politikai jellegűek voltak és 1944 után lenullázódtak”.

Ezzel kapcsolatban el kell mondani, hogy a neológia „hungarikum”, azaz a magyar nyelvű, Kárpát-medencei vallásos zsidóság irányzata, amely sajátos vallási jegyeket foglal  magában. A fenti állítással ellentétben a legtöbb támadás, kifogás a neológiát éppen vallási oldalról éri, kimondottan annak sajátos vallási hagyományait támadva. Mivel vallási hagyományai egyértelműen nem kategorizálhatók be a mai nemzetközi zsidó vallási irányzatok közé, több esetben – nagyon sematikus megközelítéssel – nem megfelelő helyre sorolják. A neológia vallási hagyománya sok generáción át a magyar zsidóság jelentős részének a konkrét zsidó vallási életet jelentette, sőt, jelenti ma is. Ezt példázza, hogy amikor valamelyik neológ zsinagóga változtat a régi neológ hagyományon, ezeket az eseteket nagyon komoly vita, hovatovább súlyos személyes konfliktus kíséri – gondoljunk a női kórus kérdésére, az orgona használatára, és így tovább. Emlékszem, hogy amikor mintegy tíz éve a Frankel zsinagógában az ima alatt megszűnt az addig szokásos orgonakíséret, ez számos közösségi tagunknak akkora törést okozott, hogy azóta sem léptek be a Frankelbe. A neológia vallási hagyománya generációk óta számos zsidó család sajátja, ha úgy tetszik, az mára „beágyazódott” a mindennapi vallási életbe.

Gadó János szerint „a neológia, mint hivatalos zsidóság, ma valójában a Holokauszt emlékének legfőbb letéteményese az elpusztítottak emlékének, zsinagógáinak, temetőinek őrzője”.

Nem tudom értelmezni a „hivatalos zsidóság” jelentését (különösen a mai magyar viszonyok között…), azt viszont mindenképpen elfogadom, hogy a Mazsihisz a Holokauszt emlékének legfőbb letéteményese. Tartok tőle, hogy Gadó ezt kimondottan pejoratív értelemben írta, én azonban a Mazsihisz egyik fontos értékének tartom.

Gadó János szerint „ezért nem tud megújulni, hiszen minden változás a mártírok által megszentelt hagyomány felborítása lenne”.

A zsidó vallás megélésének egyik alappillére, hogy sok ezer éves történelmünk mind tragikus, mind pozitív eseményeire emlékezünk, sőt, újra „megéljük” azokat. A zsidóság története folyamán ez sohasem volt akadálya a fejlődésnek és megújulásnak – mint ahogyan ma sem az.

Gadó János szerint „a neológia enerváltsága mögött a meg nem válaszolt kérdés, a kétely rejlik: érdemes-e még zsidónak lenni Magyarországon?”

Én szeretnék arra biztatni mindenkit (Gadó Jánost is!), hogy jöjjenek el a neológ zsinagógákba, és győződjenek meg saját szemükkel erről az állítólagos „enerváltságról”. Nyilván tudjuk, hogy nem mindenütt ugyanolyan a helyzet, hiszen különböznek a zsinagógák, minden közösségnek megvan a saját karaktere, amelyet meghatároz a rabbi és a közösség vezetése. De mivel néhány évvel ezelőtt (Gadó) Jánossal sokat találkoztam saját közösségemben, a Frankel zsinagógában, kérem, hogy jöjjön vissza, és nézze meg, hogy milyen a Frankel közössége ma! Készséggel adunk felvilágosítást a gyermek- és ifjúsági közösségi életről, a Frankelben tartott házasságokról, bar micvókról, közösségünk kulturális életéről, vagy az idősebb korosztály programjairól. Nyilván sok további zsinagógai közösség életét is érdemes megismerni, mert pl. a Dohány, Lágymányos és a Rabbiképző körzet közössége bizonyosan sok pozitív meglepetéssel fog szolgálni. Meggyőződésem, hogy amennyiben Gadó  mindezt megismeri, akkor maga is belátja, hogy mennyire méltánytalan a fenti állítása.

Cikkének visszatérő eleme, hogy a neológiát (Mazsihiszt) helyezi a magyar zsidóság kulcspozíciójába – ami egyébként elfogadható –, de ezt minden esetben kizárólag negatív referenciaként teszi. Gadó publikációi ebből a szempontból nagyon asszimetrikusak: sokat és rendre negatív vonatkozásban ír a Mazsihiszről, a többi magyar zsidó szervezettel kapcsolatosan azonban a kritikus vénája kevesebbszer nyilvánul meg. Mostani cikkét is ez jellemzi. A mai magyar zsidó élet szerencsére ennél sokkal színesebb. Mintegy ötven kulturális, civil zsidó szervezet működik Magyarországon, évtizedek óta aktívak itt komoly nemzetközi zsidó szervezetek, és a Mazsihisz mellett több zsidó egyház is van.  A magyar zsidó szervezetekhez érkező összes nemzetközi és/vagy közpénzforrásnak a Mazsihisz csak a töredékéből részesül, s annak is jelentős részét normatív támogatásként kapja, vagy pedig nyílt pályázaton nyeri el. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez így van rendjén, hiszen a Mazsihisz kimondott törekvése, hogy saját forrásainak arányát növelje. A források eloszlása tekintetében láthatunk Magyarországon kevésbé „egészséges” folyamatokat is, amelyek során az „eltérített” elosztás nem tükrözi a szervezetek penetrációját a magyar zsidóságban. Nyilván komoly kihívás az arányokat belőni, s ebben éppen a Szombat gondozásában megjelentetett, Kovács András által vezetett kutatás számai adhatnak támpontot: a neológia zsinagógáiban a felmérés szerint tízszer annyian voltak, mint az utána következő, második szervezet zsinagógáiban. Ezeket az arányokat a forráselosztás ma távolról sem tükrözi. Az olvasót most nyilván nem a források elosztásának aránya érdekli, de a szóban forgó cikk és az utóbbi hónapok történései tendenciózusak: azaz Gadó Jánosnál a neológia (Mazsihisz) kimondottan csak akkor „élvezi” az arányainak megfelelő figyelmet, ha ez negatív kontextusban jelenik meg.

Gadó János szerint „a megkésett fejlődés így nagyobb részt elzárja szemük elől azt a nagy kihívást, amellyel Nyugat-Európa és Amerika zsidósága birkózik..”

Nem biztos, hogy a „fejlődés” a nyugat-európai vagy amerikai utat fogja követni Magyarországon. A jelenlegi helyzet sem feltétlenül „lemaradás”, sőt, a magyar zsidóság története éppen azt tanítja meg nekünk, hogy a magyar zsidóság a saját maga útját járja, s ez nem követi feltétlenül a más országokban tapasztaltakat.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a neológia (és a Mazsihisz) számára bőven van tere a fejlődésnek, mind a közösségépítés, mind szervezeti területen,- ez a véleményem jól látható az eddigi megszólalásaimból is.

 

támogatás

Címkék:Gadó János, holokauszt, hungarikum, neológia, történelem

[popup][/popup]