„A Hezbollah fegyveres ereje a svéd hadseregével vetekszik”  

Írta: Gadó János - Rovat: Politika

Beszélgetés Robert C. Castel  biztonságpolitikai szakértővel, az Israeli Democracy Institute munkatársával

Robert C. Castel

 

Az ENSZ-békefenntartó alakulatok munkájáról szeretnélek kérdezni.

Én nem voltak soha ilyen alakulatok beosztottja – én az Izraeli Hadsereg összekötője voltam az UNIFIL-nél* és más, hasonló küldetésű alakulatoknál. Szolgáltam a Közel-Keleten, Ruandában és még néhány más helyen.

Mi volt a munkád lényege?

Szolgálatom idején, a 90-es évek első felében számos fegyveres erő tevékenykedett Dél-Libanonban: az Izraeli Hadsereg, a Libanoni Hadsereg, a Dél-Libanoni Hadsereg**, az ENSZ békefenntartók, a Hezbollah, az Amal*** és a háttérben a szír hadsereg is. Egy ilyen helyzetben, még ha nincs is akut fegyveres konfliktus, állandó a súrlódás. Az én feladatom az volt, hogy az UNIFIL-hez rendelt összekötőként ezt a súrlódást a minimumra csökkentsem. Hogy konfliktusok nélkül végezhessük a magunk munkáját és az UNIFIL is a magáét.
A háttér: 1982-ben zajlott a „Békét Galileának” hadművelet, amikor az Izraeli Hadsereg eljutott egészen a Beirút-Damaszkusz útig. 1985-ben visszavonult a „Vörös vonal”mögé – vagyis egy biztonsági zónába Dél-Libanonban. Ott állomásozott 2000-ig. Ez utóbbi időszakban voltam én összekötő tiszt.

Konkrétan mi volt a feladatod?

Találkoznom kellett az ENSZ csapatok tisztjeivel. Az UNIFIL különböző – norvég, finn, ghánai, Fiji-szigeteki, stb. – kontingensekből állt. Velük tartottam a kapcsolatot, hogy az esetleges súrlódást a minimumra tudjam csökkenteni. Egy példa: volt egy izraeliek által telepített aknamező a Hermon-hegy lábánál. Az UNIFIL egyik svéd alakulata – egyeztetés nélkül – fölszedte az aknák nagy részét. Ebből konfliktus keletkezett, kapcsolatba léptem a svéd műszaki alakulat parancsnokával. Ránéztem a mellén hordott névtáblára: „Németh” volt odaírva. Magyarul viszonylag hamar sikerült elsimítani a konfliktust: leálltak az aknák felszedésével.

Ebben az időben voltak fegyveres konfliktusok az Izraeli hadsereg és a Hezbollah között?

Egyfolytában. Volt olyan, hogy egy napon két vagy három összetűzésben vettem részt. Az ENSZ csapatok pedig ott voltak valahol a két fél között.

Így tehát Izrael és a Hezbollah az ENSZ-csapatok feje fölött lőtte egymást?

Nem egészen, mert az ENSZ-csapatok csak bizonyos pontokon állomásoztak. Az viszont előfordult, hogy amikor egy izraeli páncélos alakulat előrenyomult, az UNIFIL zónán keresztül vezetett az útja. Ilyenkor az utóbbiak megpróbáltak bennünket megállítani vagy visszafordítani. Ugyanezt megpróbálták megtenni a Hezbollah rakétavető osztagaival is. Próbálták őket meggátolni a rakéták kilövésében.

És az UNIFIL-egységek fellépése mennyire volt hatékony?

Ezt mindannyian el tudjuk képzelni. Az UNIFIL, mint mondtam, különböző kontingensekből állt és áll ma is, mindegyik kontingensnek megvolt a maga saját policy-ja, amit az anyaországban határoztak meg. Egyesek számára az anyaország politikusai teljes passzivitást írtak elő. Más alakulatok nagyobb felhatalmazást kaptak odahaza, így nagyobb határozottsággal léphettek fel. De sok múlott az egyes alakulatok parancsnokán is. Egy új, rátermettebb parancsnok érkezése hamarosan meglátszott az egész alakulat magatartásán. Az UNIFIL-főparancsnok mellett tehát mindez meghatározta a magatartásukat: egyesek kezdeményezőbbek, mások sokkal defenzívebbek voltak. Egyesek – pl. a norvégok – az Izrael által ellenőrzött területen állomásoztak. Az ő helyzetük egyszerűbb volt. A Hezbollah által ellenőrzött területen állomásozó ENSZ-alakulatok helyzete nehezebb volt. Ezért nehéz megítélni az ENSZ-alakulatok hatékonyságát.

Ilyen körülmények között az UNIFIL-főparancsnoknak milyen mozgástere maradt?

Fontos szerepe volt, mert ő tartotta a kapcsolatot mind az izraeli, mind a libanoni hadsereg főparancsnokával. Mandátumát közvetlenül az ENSZ-főtitkártól kapta. Voltak persze tanácsadói és volt mellette egy libanoni kormány által delegált személy. Felelős volt minden ENSZ-katona életéért. Helyzete nem volt egyszerű.

Tehát – az általad elmondottak szerint – egy teljes passzivitást folytató alakulat alkalom adtán akkor sem lép föl kezdeményezően, ha az ENSZ főparancsnok erre utasítja?

Hasonló helyzetet Afganisztánban és Irakban is láthattuk, ahol különböző nemzetek csapatai teljesítettek szolgálatot egy amerikai főparancsnok irányítása alatt. A parancsnoknak tudnia kellett, hogy kitől mit lehet kérni. Az UNIFIL főparancsnoka is tudta, hogy a zászlóaljakat bizonyos feltételek között kapta és tudnia kellett, hogy kitől mit várhat el.

Mindent egybevéve tehát az UNIFIL egységeknek sikerült valamennyire csökkentenie az összetűzések gyakoriságát?

Ezt a kérdést sem lehet megválaszolni általánosságban. A 2. Libanoni Háború után például nagyon hatékonyak voltak. Ekkor Izraelnek sikerült a határ közvetlen közeléből visszavetnie a Hezbollahot, megsemmisítve a bázisaikat. Ekkor keletkezett egy vákuum, amibe az UNIFIL erők benyomultak és lehetővé tették, hogy a reguláris Libanoni Hadsereg elfoglalja a Hezbollah kiürített bázisait Izrael északi határán.
Máskor viszont nagyon fölöslegesek voltak: az 1986-os első Libanoni Háború idején egyhamar az előrenyomuló izraeli csapatok háta mögött találták magukat, ahol semmi szerepük nem lehetett.

Amikor tehát nem folytak aktív hadműveletek, akkor az UNIFIL-nek lehetett esélye, hogy eleget tegyen békefenntartó feladatainak.

Amikor a két hadviselő fél elszánja magát a harcra, akkor nincs béke, így a békefenntartóknak sincs mit fenntartani. Annyira nem erősek, hogy rá tudnák erőszakolni az akaratukat a hadviselő felekre.

Az UNIFIL tehát akkor tudott békét fenntartani, ha a két szembenálló fél is éppen érdekelt volt a békében.

Igen, az volt a szerepe, mint nekem összekötőként: olajként funkcionálni a fogaskerekek között, hogy ne súrlódjanak. Ez az, amit egy békefenntartó alakulattól el lehet várni.

A laikus úgy képzeli, hogy a békefenntartó fegyveres erő képes visszarettenteni a hadviselő feleket az összecsapástól.

Ehhez más „súlycsoportra” van szükség. Erre is van példa: a koszovói háborúban, amikor az ENSZ BT hozott egy határozatot, a NATO fegyveres erői felléptek a szerb alakulatok ellen. Egy ekkora erő képes a békét kikényszeríteni, nem csupán fenntartani.
Tudni kell, hogy a Hezbollah fegyveres ereje körülbelül a svéd hadsereg erejével vetekszik – ami a létszámot és a felszerelést illeti. Persze nincsenek repülőik meg tankjaik, de létszámot és tűzerőt – aknavetők, rakéták, tankelhárító, légelhárító fegyverek – tekintve nincsenek messze a svéd hadseregtől. És persze sokkal erősebbek, mint a reguláris libanoni hadsereg. A Hezbollah a legerősebb nem állami fegyveres szervezet a világon. De úgy is mondhatjuk, hogy a Hezbollah három hadosztálya valójában az iráni hadsereg Libanonban állomásozó alakulatai.

Tehát a békefenntartók az amúgy is meglévő béke menedzselésében tudnak segíteni.

Fontos ugyanakkor, hogy fegyveresek legyenek, mert így meg tudják védeni saját magukat. Ennél többre nem képesek. Így is 2-300 embert vesztett az UNIFIL fennállása alatt. Mert amikor az UNIFIL-t 15 ezresre növelték és francia tankokkal is ellátták, akkor sem lett volna képes megállni a Hezbollah – vagy akár egyetlen izraeli hadosztály – ellen. De nem is ez a feladatuk, nem lehet többet elvárni tőlük, mint amire képesek.

Akkoriban folytak harcok a konfliktus az SLA és a Hezbollah között is?

Egyfolytában. Akkoriban minden héten elesett 1-2 izraeli katona, 10-12 katona az SLA részéről és legalább ennyi a másik oldalon, mert nekik sokkal kevésbé volt fejlett a technológiájuk. Ez így ment éveken át. Én négy évet töltöttem Libanonban, ez idő alatt stabilan ez volt a helyzet.

Amikor Izrael visszavonult a Dél-Libanoni biztonsági övezetből, akkor az UNIFIL mandátuma is véget ért?

Azt ugye tudjuk, hogy egyetlen szervezet sem számolja föl saját magát. AZ UNIFIL mandátuma arról is szólt, hogy felügyelje az izraeli kivonulást és lehetővé tegye Izrael számára, hogy hatékony ellenőrzést gyakoroljon egészen a nemzetközi határig. A libanoni hadsereg levonult ugyan az ország déli határáig, de ez a hadsereg mégsem uralja Dél- Libanont. A Hezbollah ott állam az államban. Nem is tudom, mennyire lehet a Libanoni hadsereget valódi hadseregnek nevezni: egy polgárháború esetén ugyanaz történne, mint 1976-ban: akkor a hadsereg széthullott, minden katona hazament, hogy a saját közösségét védje. Viszont a 2006-os háború óta a határt a Libanoni Hadsereg ellenőrzi, a Hezbollah hátrébb vonult. 2006 előtt a Hezbollah fegyveresei álltak a kerítés túloldalán. A 2006-os háború egyik vívmánya volt ez. Ugyanakkor olyan sokat nem számít a Libanoni hadsereg, ezt mindannyian tudjuk.
A másik vívmány volt az elrettentés. A 2006-os háborút kudarcként tartják számon, szerintem viszont Izrael egyik legeredményesebb háborúja volt. Mert 2006 óta az északi határon hallgatnak a fegyverek. Az annyira csodált Hatnapos Háború viszont mindössze hat évig tudta fenntartani a fegyvernyugvást.

Akkor tehát az a vívmány, hogy a Hezbollah nem állomásozik közvetlenül a határon, valójában nem is olyan nagy vívmány?

A Hezbollahnak nem kell a határkerítésig lejönni ahhoz, hogy kilője a rakétáit Izraelre. Egész Izrael területét elérhetik a rakétáikkal, bárhonnan Libanonból. Általában falvakban, házak közül lőnek, elbújnak a civil lakosság között. Ez a taktikájuk.

Akkor a libanoni hadsereg a határon nem sokat ér.

Annyit ér, hogy csökkentette a napi súrlódást és az emberrablások lehetőségét. Az, hogy a két ellenfél nem néhány méterre áll egymástól, jelentősen csökkentette a nem szándékos konfliktusok kirobbanásának lehetőségét.

Néhány héttel ezelőtt egy drúz falu lakosai megállítottak egy rakétakilövővel felszerelt Hezbollah járművet elkergették a személyzetet és a járművet átadták a libanoni hadseregnek. Ez új fejlemény, nem?

Igen, bár ez az egyetlen ilyen eset, amiről hallottam. És ekkor is mi történt: a kocsi személyzetét hőskén üdvözölte a Hezbollah, a libanoni hadsereg pedig visszaadta a járművet a Hezbollahnak.

Lehet azt mondani, hogy a nem siíta libanoniak annyira utálják a Hezbollahot, hogy máskor is hajlandók így fellépni?

Úgy vélem, Libanont a Hezbollah dominálja. Nem lehet őket megkerülni, bármilyen normalizálási terv kerül is az asztalra. Forma szerint ugyan nem ők az ország urai, de nekik ez a helyzet optimális: a névlegesen létező ország háta mögé rejtőzve kibújnak minden felelősség alól, miközben gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak. Minden gerillaszervezet vágyálma ez: ők a fészekben a kakukktojás. Valahányszor megpróbálod őket támadni, a fészket támadod és nem a kakukktojást.

Ilyenkor a BBC-ben azt halljuk, hogy a libanoni népet éri az agresszió.

Úgy van. Bár abban, hogy a libanoni nép létezik, nem vagyok olyan biztos.
A Hezbollah rakétavetői többnyire a siíta falvakban állomásoznak, vagy ott, ahol a helyi lakosság túl gyenge ahhoz, hogy ellenálljon. Ezek többnyire keresztény falvak. Ez azt jelenti, hogy ezeknek nincs elég fegyveres erejük ahhoz, hogy a Hezbollahot elrettentsék. Egy drúz falu esetében esetleg úgy látják, hogy nem éri meg a helyiekkel konfliktust vállalni és azt a falut inkább megkerülik. Hozzá kell tennem, ezek az én 90-es években szerzett tapasztalataim.

A Hezbollah egy hadsereg?

A Hezbollah többfedelű szervezet. Ők egy párt, méghozzá a legerősebb politikai párt Libanonban. De egy szociális hálózat is, amely iskolákat, óvodákat, kórházakat, egyéb szociális intézményeket tart fenn. Ez utóbbi teszi ki tevékenységének 90 százalékát. És vannak a fegyveres erői, amelyet valójában az Iráni Forradalmi Gárda kihelyezett fiókjának tekinthetünk.

Mennyire működőképes ország ma Libanon?

Libanon határai, az Izraellel közöset kivéve, gyakorlatilag nem léteznek. Az áruk, termékek – és gyakran az emberek is – szabadon áramlanak úgy a szárazföldi, mint a tengeri útvonalakon keresztül.
Libanon mindig is hajlandónak mutatkozott befogadni a menedéket kérők tömegeit. Az ország egyik tragédiája, hogy etnikai összetétele gyorsabban változik, mint ahogy azt a politika kezelni tudja.
Libanoni nemzettudatról ma gyakorlatilag lehetetlen beszelni. A különböző vallási/etnikai csoportok fegyveres milíciái gyakran az országon belül vívják háborúikat.
Az alig működő állam alig működő gazdaságot eredményez. Ennél fogva ma több libanoni el az ország határain kívül, mint belül.
Az ország gyakorlatilag a Hezbollah túsza es a civil lakosság az élő pajzs szerepet tölti be, ami mögött a terrorszervezet fedezéket talál.

* UNIFIL: az ENSZ Dél-Libanonban állomásozó békefenntartó alakulata. Mandátuma e sorok írásakor is érvényes.

** Dél-Libanoni Hadsereg (SLA) Izraellel szövetséges, dél-libanoniakból álló fegyveres erő a libanoni polgárháború éveiben (1977-2000).

*** Siíta milícia, a Hezbollah később legyőzte és nagyobbrészt bekebelezte.

támogatás
Pop up banner

Címkék:békefenntartók, Dél-Libanon, ENSZ, Hezbollah, Izrael, Libanon, Libanoni Háború, Unifil

[popup][/popup]