A Dávid-csillaggal megjelölt bábut felakasztották, lelőtték, elégették – Mit tesz a katolikus egyház?

A hírek szerint az andorrai Carnestoltes karneválon egy Izrael színeibe öltöztetett, Dávid-csillaggal megjelölt bábut nyilvános „perbe” fogtak, halálra ítéltek, felakasztottak, lelőttek, majd – a hagyományos zárórituálé részeként – elégettek. Egy test, az arcán a Dávid-csillaggal, egy európai város főterén lóg, és szórakozásból lövöldöznek rá. Ezt aligha lehet kedves, hagyományőrző helyi folklórként elintézni. Ez ugyanis maga az antiszemita erőszakszimbolika.

A kérdés azért különösen súlyos, mert Andorra alkotmányos berendezkedése sajátos, és benne a katolikus egyház nem marginális szereplő, hanem privilegizált státuszú intézmény.

Az 1993-as Constitució del Principat d’Andorra világosan rögzíti a katolikus egyház kiemelt helyzetét. A 11. cikk (3) bekezdése kimondja:

„La Constitució reconeix la personalitat jurídica de l’Església Catòlica i dels seus òrgans, que tenen plena capacitat jurídica dins de l’àmbit de l’ordenament general andorrà, i manté les relacions de col·laboració especial amb l’Estat.”

Hivatalos angol fordításban:

„The Constitution recognises the legal personality of the Catholic Church and of its bodies, which have full legal capacity within the framework of the Andorran legal system, and maintains the relationship of special co-operation with the State.”

Magyarul:

„Az Alkotmány elismeri a katolikus egyház és szervei jogi személyiségét, amelyek teljes jogképességgel rendelkeznek az andorrai jogrend keretein belül, és fenntartja az állammal való különleges együttműködési kapcsolatot (relacions de col·laboració especial / special co-operation).”

A katolikus egyház Andorrában nem semleges tényezőként van jelen, mivel az alkotmány név szerint ismeri el, „plena capacitat jurídica”-val – azaz teljes jogképességgel – ruházza fel, és az állammal „relacions de col·laboració especial”, vagyis különleges együttműködési kapcsolatban álló intézményként rögzíti. Más felekezetek nem ilyen alkotmányos státuszból indulnak.

A 13. cikk (1) tovább megy:

„The civil effects of Canon Law marriage shall be recognised.”

Magyarul:

„A kánonjog szerinti házasság polgári joghatásait el kell ismerni.”

Vagyis a katolikus kánonjog közvetlenül hat a polgári jogra. Ez strukturális privilegizáltság.

Az államszerkezet pedig még egyértelműbb. A 43. cikk (2) szerint:

„Els Coprínceps són, conjuntament i indivisiblement, el bisbe d’Urgell i el president de la República Francesa.”

Angolul:

„The Coprinces, jointly and indivisibly, are the Bishop of Urgell and the President of the French Republic.”

Magyarul:

„A Társhercegek együttesen és oszthatatlanul az urgelli püspök és a Francia Köztársaság elnöke.”

Andorra egyik államfője tehát egy katolikus püspök. A másik a mindenkori francia köztársasági elnök, jelenleg Emmanuel Macron, aki hivatalánál fogva Andorra Társhercege.

Ez azt jelenti, hogy egy olyan országban történt mindez, ahol a katolikus egyház nem egyszerű civil szereplő, hanem alkotmányosan elismert, privilegizált partner, és ahol az egyik államfő egy püspök, a másik pedig Európa egyik legfontosabb politikai vezetője.

Ebben a kontextusban a hallgatás nem semleges.

A II. Vatikáni Zsinat Nostra Aetate nyilatkozata világosan kijelentette, hogy az Egyház „elítél minden gyűlöletet, üldözést és antiszemitizmust, amely bármikor és bárki részéről a zsidók ellen irányult.” Azóta a három legutóbbi pápa – II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc – következetesen megerősítette: az antiszemitizmus bűn, és összeegyeztethetetlen a keresztény hittel.

Európa történelmi emlékezete nem engedi meg, hogy a Dávid-csillaggal megjelölt test nyilvános felakasztása és elégetése „karneváli játékként” relativizálódjon. A kontinens terein nem is olyan régen zsidó emberek lógtak, és külön e célra létrehozott megsemmisítő létesítményekben égtek el. A sárga csillag nem absztrakt grafikai elem, hanem a megbélyegzés, a kirekesztés és a megsemmisítés jelképe.

A kérdés egyszerre politikai és erkölcsi: mit tesz a katolikus egyház, amely Andorrában alkotmányos státusszal bír? Mit tesz a Tanítóhivatal, amely a Nostra Aetate óta egyértelműen elutasítja az antiszemitizmust? Mit tesz Andorra másik Társhercege, Emmanuel Macron, aki Franciaországban többször fellépett antiszemita incidensek ellen?

Ha egy állam alkotmányában „relacions de col·laboració especial” köti össze az egyházat és az államot, akkor ez az együttműködés nem csupán ceremoniális: erkölcsi felelősséget is kell, hogy jelentsen. Ha egy püspök államfő, akkor nem bújhat a folklór mögé. Ha egy európai köztársasági elnök társherceg, akkor nem mondhatja, hogy ez pusztán helyi ügy.

Az antiszemitizmus az európai emlékezet fényében az egyik legsúlyosabb morális határátlépés. A zsidó jelképhez kötött rituális kivégzés a gyűlölet vizuális normalizálása.

És nemcsak az egyháznak és Macronnak van kötelessége megszólalni. Erkölcsi kötelezettsége van minden magyar peticionistának, minden hazai és külföldi emberjogi aktivistának, minden olyan szervezetnek, amely az emberi méltóság és a kisebbségek védelmét hirdeti. Az emberi jogok nem szelektívek. A méltóság nem relativizálható. A zsidók méltósága sem.

Aki valóban minden ember jogát védi, annak itt is világosan és félreérthetetlenül meg kell szólalnia.

Ebben az ügyben a hallgatás bűnrészesség.