Szántó T. Gábor: A szabadulás íze

Írta: Szombat - Rovat: Politika

Érzékiség és tabuk, idegenség és otthonkeresés, nemzedéki konfliktusok és összemberi halandó sors. Van-e nyelv, melyen mindezen ellentmondások kifejezhetők?
 

 

 

cimlap.JPG

Szántó T. Gábor: A szabadulás íze. Koinónia kiadó, 2010.

Érzékiség és tabuk, idegenség és otthonkeresés, nemzedéki konfliktusokés összemberi halandó sors. Van-e nyelv, melyen mindezen ellentmondásokkifejezhetők? 

 

Szántó T. Gábor író, költő, lapunk főszerkesztője, elbeszéléskötetek és regények után jelentkezik új verseskönyvével, melyben a vészkorszak utóhatásai mellett a diktatúra, a gyermekkor és az identitáskeresés élményeire is reflektál. Az alábbiakban két verset közlünk a kötetből, mely a napokban kerül a könyvesboltokba.

 

„Szívem Keletre vágyik, s vagyok messze Nyugaton”,
Júda Halévi verssorát hiába mormolom,
mert sem én nem vagyok foglya senkinek,
sem Cion földjén nem urak már idegenek.
Csapdába estem: ízes lett itt a nyelv a számban,
nyugalmat napnyugaton mégsem találtam,
mert immár nincs akadály köztem és Cion között,
mégis itt vagyok, mert belém költözött
kétezer év kétsége, nyughatatlansága,
nincs messzeség, lábam az utat mégsem járja,
mert a távolságon, mi bennem nyílt, át nem hatolhatok,
a távolság immár én magam vagyok.

egy elvesztett isten, egy elveszett nép
árnyékát keresem
e szikrázó nyár kietlen pusztaságában,
népek tekintetének tűző sugarainál
tikkadtan aszalódva.
szomjam nem oltja semmi,
bőröm lehámlik, csupasz testem
döfi át a fény, a test: test,
izzó fényben esendő anyag,
szégyenletes és kiszolgáltatott
önmagából fakadó vágyainak.
zsír, fehérjék, savak és mész
ideiglenes összjátéka,
két nemlét közti hiányérzetekkel,
éhség, szomjúság, kívánás és salak,
mi az ember?
görcs és megkönnyebbülés között
romlékony húsból fakadó romlékony ideák
körvonalai elolvadnak a forróságban,
a hús lefoszlik, a szellem elpárolog,
bordái közt döf át, szemüregén hatol át a fény,
meztelen idegek szúrós tarlóján fut,
lecsapódik a hűvös alkonyatban.
mint bárd, zuhannak alá létem dimenziói,
magamra maradtam e világban,
pernye és permet nem talál egymásra:
senki fia senki, a semmi közepén

*
 

 

[popup][/popup]