Morzsái az eltörött világkalácsnak

Török Petra

Morzsái az eltörött világkalácsnak

A Lesznai Anna-évfordulóról

2005-ben ünnepeltük Lesznai Anna születésének 120. évfordulóját, s eb­ben az évben emlékezünk meg halálá­nak 40. évfordulójáról.

Ki volt Lesznai Anna, mi volt em­beri és művészi titka? Miért nevezték őt egy még el nem ért női fejlődési fok előfutárjának (Jászi Oszkár), óriási búbos kemencének, akiben a le­gerősebb a szeretet volt (Gráber Mar­git), egy virágokat és gyümölcsöket szóró misztikus vulkánnak (Balázs Béla), szeretett nővérnek a versben (Ady Endre)?

A választ hátrahagyott irodalmi ha­gyatékában: verseiben, naplóiban, me­séiben, pedagógiai feljegyzéseiben és regényében találhatjuk meg, míg érzé­seit, élményeit, a világ képeit terveibe rajzolva, akvarelljeibe festve, és pár­náiba hímezve lelhetjük fel.

Lesznai munkásságának két alap­vető aspektusa – a képzőművészet és szépirodalom – a háborút megelőzően nem volt ismeretlen kortársai előtt. Ma némileg más a helyzet. Lesznai Annát meseíróként, illusztrátorként is­merik – elsősorban az 1978-ban A kis pillangó utazása Lesznán és a szomszédos Tündérországban és az 1981-ben megjelent Lesznai képes­könyv című műveknek köszönhetően. Kevesebben vannak azok, akik költőként is hallottak róla, ám az már önmagában is jó cégér, hogy Lesznai a Nyugat első nemzedékéhez tartozott. Ma, amikor a hosszú évtizedeket átí­velő családregények, „családi sagák” reneszánszát éljük, talán remélni le­het, hogy újból többen felfigyelnek majd Lesznai Anna Kezdetben volt a kert című önéletrajzi ihletésű regényé­re, amely az 1880-1920 közti időszak­ban egy felvidéki magyar dzsentri és egy ott letelepedett zsidó család hol összefonódó, hol szétváló történetén keresztül vetíti elénk az akkori ma­gyar társadalom és történelem hiteles és részletes képekből álló tablóját.

Mindezek mellett nagyon ritkán for­dul elő, hogy valaki Lesznai Annát mint iparművészt, a hímzések és a ter­vezés világában egyedit és eredetit lét­rehozó alkotót, teoretikust és pedagó­gust ismeri, aki hatalmas életművet hagyott hátra. Az a tény, hogy Lesznai élete jelentős részét (1939-1966) az Amerikai Egyesült Államokban élte, hogy az elmúlt évtizedekben kevés szó esett munkáságáról, és az, hogy az alapkutatás hiányosságait (publikálat­lan kéziratai, naplója, levelezése és az utóbbi időkig szinte feldolgozatlan művészi hagyatéka kapcsán) csak las­san lehet pótolni, aligha segíthette elő életműve helytálló értékelését és elhe­lyezését a magyar kultúra, művészet és irodalom palettáján.

Lassan talán mégis sikerül törleszte­ni ezt az adósságot. A Petőfi Irodalmi Múzeum e kettős évforduló tiszteleté­re „Csak morzsái az eltörött világka­lácsnak” címmel egy Lesznai Anna- emlékkiállítást rendezett, amely igyekszik kiegészíteni a fentiek miatt igencsak töredékes Lesznai-portrét. A kiállítás két termében bemutatásra ke­rülnek Lesznai Anna életművének a különböző művészeti ágakban alkotott legfontosabb darabjai, többek között a hatvani Hatvany Lajos Múzeum Lesznai-hagyatékának főművei. A művek élvezetét gazdag fotó- és dokumentu­manyag teszi teljessé. A Petőfi Irodalmi Múzeumnak ki­emelt szerep jut a Lesznai-kutatásban, hiszen a múzeum kézirattárában a V.3670/43/1-20 jelzet alatt található húsz füzet. Ezek Lesznai Anna naplói, amelyek az 1912-1954 közötti időszakban íródtak, és néhány rövidebb közléstől eltekintve1 máig publi­kálatlanok. Lesznai Anna naplófel­jegyzései kora szellemi, történeti és persze személyes életének mintegy 1200 oldalas krónikáját adják. E meg­kerülhetetlen dokumentum 2006 őszén a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Hat­vány Lajos Múzeum kiadásában szer­kesztésemben jelenik meg, emellett Szilágyi Judit rendezi sajtó alá a PIM kézirattárában őrzött, publikálatlan, szecessziós-szimbolikus Lesznai Anna-mesék legszebb darabjait.

Betekintve kiadatlan naplójába, olyan dokumentumokra bukkanhatunk, ame­lyek egy küldetéstudaton és rendeltetés­hiten alapuló autonóm és páratlan gon­dolati rendszer meglétét bizonyítják. A naplójegyzetekből itt ízelítőül közölt részletben ennek a Lesznai Anna által etikus útnak és életnek nevezett ideális világnézetről és életvezetésről, illetve ezzel összefüggésben a közösség szere­péről, a küldetésről és rendeltetésről szóló fejtegetéseiből válogattunk.

Az évfordulós események sorába il­leszkedik az a konferencia, amelyet a Lesznai Anna Társaság és a Petőfi Iro­dalmi Múzeum rendez 2006. október 2-3-án. A kiállítás november végéig látogatható.2

A naplóból hosszabb-rövidebb részletek jelentek meg Vezér Erzsébet: Lesznai Anna (Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1979) című kis­monográfiájában, Simonovics Ildikó: Lesz­nai Anna mesevilága (in: Tanulmányok Bu­dapest múltjából, XXVI., szerk.: Szoboda Gabriella, Bp., 1997) című dolgozatában és a Vezér Erzsébet és Karádi Éva szerkesz­tette Vasárnapi Kör című dokumentumkö­tetben (Bp., Gondolat Könyvkiadó, 1980). Jómagam két tematikus válogatást tettem közzé: „Gránit a siratófalban, ütem magyar ajkú dalban” című forrásközlésében (Múlt és Jövő, 2001/1., 59-74. o.). A körtvélyesi „Jardin Paradise” – Lesznai Anna felvidéki Árkádiája, Kalligram, 2003. április, 27-57. o.

2 A tervezett programokról, a publikációk­ról, kiállításról, a konferenciáról további in­formációk: Lesznai Anna Társaság, Török Petra titkár, [email protected].