„36 éve hiányzik egy Nemzeti Digitalizálási Stratégia”

1959-ben Kalocsán született, az első huszonöt évét Baján töltötte, ma újra itt él. Az első diplomáját a Bajai Tanítóképző Főiskolán szerezte. Főiskolásként bácskai tudósítóként működött megyei lapoknál és a Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiójánál. 1995-ben megválasztották a Magyar Rádió Pécsi Körzeti és Nemzeti Szerkesztősége stúdióvezetőjének. Harminchat évesen akkor ő volt az egyik legfiatalabb vezető a Magyar Rádiónál.

Irányításával ebben az időszakban indult el a digitális hangzású rádiózás és a mintegy hatvan esztendős hangarchívum számítógépes adatfeldolgozása. 2004-től a Dunaújvárosi Főiskola média gyakorlatvezető óraadója, közben megalapította saját, „DORITO Médiaügynökségét.” Alapító ötletgazdája és tíz éven át közreműködője a pécsi Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjtemény média anyagai digitalizálásának.15 részes videós portrésorozatban mutatta be a Pécs-baranyai rendszerváltás közéleti kulcsszereplőit. 2014-től – Richárd fiával és Kordik Ferenc operatőrrel – eddig összesen 97 helytörténeti és közéleti videóportrét készített. Kezdeményezésére indult el a Nagy Ferenc Miniszterelnök Kutatócsoport. Kilenc részes videóportré-sorozatot készített Tel Avivban és Jeruzsálemben, holokauszt túlélő magyar-zsidókkal.

Munkásságáért 2025-ben elnyerte Baranya Vármegyei Príma díját és Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzat Sajtó életműdíját.

Akivel beszélgetek:

Kovács Zoltán.

 

– Milyen munkákkal foglakozott a saját média vállalkozása?

Elsősorban Európai Uniós pályázatok média PR, marketing és kommunikációs feladatait vállaltam be. Részt vettem a leggazdagabb baranyai falu, a kevesebb, mint 300 lelkes Alsómocsolád idősotthonának Norvég Civil Alap pályázata média feladatai ellátásában. Másik végletként említem az ormánsági, 97 %-ban roma lakosságú, nagyon szegény Gilvánfa elnyert szociális pályázata média munkáit. Megrázó körülményeket láttam, éltem át ott. A pécsi Támasz Alapítvány hajléktalan ellátás uniós pályázati munkáiban szintén média feladatokat végeztem. Ennek során az akkori Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdió operatőrével, Kordik Ferenccel elkezdtünk portré filmeket forgatni. Arcképcsarnok címmel roma származású pécsi-baranyai emberek történeteit, sorsát dolgoztunk fel. Bemutattam például a FUND Cigány Alapfokú Művészeti Iskola alapító igazgatóját, akinek a hozzátartozói a roma holokauszt áldozatai voltak. A sorozat része volt – többek között – Dr. Orsós Anna egyetemi tanszékvezető docens életútja, Dr. Orsós Zsuzsanna biológus kutató bemutatása és Dr. Kosztics István tevékenysége, aki a rendszerváltáskor megalakította a pécsi Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesületet és hosszú időn keresztül üzemeltette a Rácz Aladár Közösségi Házat Pécs belvárosában. Orsós Teréz naiv roma festőművész életéről, a művészetéről a lakásán forgattunk, ahol a falakat teljesen elborították a különleges képei. Beszélgettünk a művészi inspirációjáról, a Komló környéki, faluvégi- erdei cigányok életéről, hagyományairól, melyet megörökített látomásszerű festményein. (Ezek a videók a YouTube csatornámon jelenleg több, mint 226 ezer megtekintésnél tartanak.)

– Mikor készült a pécsi zsidóságról az első helytörténeti kutatása?

2012-ben. VÉGÍTÉLET: Pécs, 1944. május – július, Elhurcoltak, túlélők és embermentők – ez volt a címe. Túlélőkkel, hozzátartozókkal beszéltem, a családtörténetükről. Az utókor számára szeretném felidézni a megszólaltatottak névsorát: dr. Vidor György és felesége, Lőwy Magda; dr. Krassó Sándor; Kaiser Gyuláné; Stark Tiborné és Goldmann Tamás, a Pécsi Zsidó Hitközség elnöke.

– Beszéljünk az izraeli forgatásukról.

Richárd fiammal ez első, közös külföldi munkautazásunk Izraelbe vezetett. Róla annyit szeretnék elmondani, hogy az érettségije után a Londonban a Művészeti Egyetem divatfotó szakán végzett. Az izraeli forgatáshoz a Nemzeti Kulturális Alapnál pályázatot nyertünk a 2014-es holokauszt emlékévvel összefüggésben. Munkámnak a „Kortanúk. Túlélők és embermentők sorsazonosságai Dél-Dunántúl és Izrael között” címet adtam. Tel-Aviv-ban olyan magyar származású személyekkel sikerült találkoznunk, akik minden szombaton összejöttek egy kávéházban. Nemcsak Magyarországról származtak eredetileg, hanem Kárpátaljáról, Felvidékről, vagy éppen Szabadkáról. Beszélgetéseink témája életük az alija előtt, a kezdés a kibucokban, és kapcsolattartásuk az elmúlt évtizedek során. Dr. Kende György orvos volt a csoport vezetője. A kilenc részes riportsorozatban beszélgettem sofőrrel, konfekcióüzem tulajdonossal, kereskedővel, nyugdíjas háziasszonnyal. Még Pécsett ismertem meg Dr. Vidor Györgyöt és feleségét, mindketten túlélték a holokausztot. Az ő rokoni kapcsolatuk révén eljutottunk Cfátba is, és ott interjúkat adtak nekünk Lusztig József és felesége. Ők a Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlék múzeum alapítói voltak. (A filmek megtekinthetők: www.youtube.com/@DORITOMédiaügynökség-Pécs)

– Kutattak, forgattak a jeruzsálemi Jad Vasem holokauszt-emlékközpontban is?

A mohácsi kötődésű Weiss Gábor történész kutató nyugdíjasként a Jad Vasem Intézetben dolgozott akkor. Az ő segítségével jutottunk be a Jad Vasem Múzeumba, ahol vele beszélgettünk és megpróbáltunk Dél-dunántúli források után kutatni. Nem vagyok zsidó származású, de Bácska sokszínű kultúrája a lelkemben olyan mély nyomokat hagyott, hogy a be- és elfogadás gyermekkoromtól lételememmé vált. Megrázó élmény volt számomra a Jad Vasem Emlékmúzeum kiállítása, a fotók, a dokumentumok – de kutató és médiamunkásként csalódás ért. 2016-ban voltunk ott azonban az akkori viszonyok nem voltak a legkedvezőbben a kutatásunk számára. Úgy tűnt számomra, hogy a múzeum nem a magyarországi közgyűjtemények nyitottságával működik, érezhető volt az idegenekkel szembeni tartózkodás, fenntartás.

– Ön Nagy Ferenc életének kutatója. Az egykori kisgazda miniszterelnöknek volt valamilyen kapcsolata a zsidósággal?

Nagy Ferenc, a Kisgazdapárt 1946-1947-es miniszterelnöke a Pécs mellett Bissén 1903-ban született, ott volt a család kisbirtoka. A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt és Nagy Ferenc elvi alapon ellenezték a faji megkülönböztetést. Szerintük a zsidótörvények sértették a magyar alkotmányosságot és a polgári jogegyenlőséget. Az első zsidótörvénynél (1938) még megosztottak voltak, de a párt magva a korlátozások ellen foglalt állást. A második (1939) és harmadik (1941) zsidótörvény parlamenti vitái során a kisgazda képviselők (köztük Bajcsy-Zsilinszky Endrével) éles hangon bírálták a javaslatokat, embertelennek és német érdekeket szolgálónak nevezve azokat. Nagy Ferenc továbbá hangsúlyozta, hogy a zsidó birtokok és vagyonok elkobzása nem oldja meg a parasztság földkérdését, sőt, a gazdaság felborulásához vezet. Kállay miniszterelnöknek 1943-ban történelmi jelentőségű memorandumot nyújtottak át a kisgazda képviselők aláírásával. A Bajcsy-Zsilinszky Endre, Nagy Ferenc és Tildy Zoltán fogalmazta dokumentum felszólította a kormányt, hogy lépjen ki a háborúból és mondja ki az ország semlegességét. Távolítsa el a hadseregből a náci érzelmű tiszteket, hatálytalanítsa a zsidótörvényeket, büntesse meg az újvidéki vérengzés résztvevőit. A memorandum egy példánya eljutott Svájcba, a nyugati sajtó széltében-hosszában idézte. 1944. március 19-e után, a német megszállást követően a Kisgazdapártot gyakorlatilag betiltották, vezetőit – köztük Nagy Ferencet és Bajcsy-Zsilinszky Endrét letartóztatták.

– Mi történt velük ezután?

Mindkettőjüket a Gestapo Fő utcai börtönében tartották fogva. Ide került idősebb Antall József is, aki 1939 és 1944 között menekültügyi kormánybiztosi tisztséget töltött be és aktívan segítette több ezer zsidó megmenekülését.

Bajcsy- Zsilinszky a letartóztatáskor fegyveresen ellenállt és megsebesült. Nagy Ferenc a kapcsolatait és a börtön falain belüli informális csatornákat használva próbált híreket szerezni a külvilágból és a kormányzó (Horthy) környezetéből, hogy biztassa a beteg és sebesült politikus társát. Budapestről aztán mindhármukat Sopronkőhidára szállították, ahol Idős Antall József és Nagy Ferenc cellatársak is voltak. A kiugrási kísérlet reményében, 1944 októberében a foglyok abban bíztak, hogy a várható fegyverszünet minden politikai foglyot kiment. Sajnos a nyilas puccs után a helyzet megváltozott. Míg Nagy Ferencnek sikerült eltűnnie az illegalitásban, Bajcsy-Zsilinszkyt a nyilasok Sopronkőhidán fogva tartották és 1944. december 24-én kivégezték.

– Mi történt ezután Nagy Ferenccel?

1944. október 15-én, a kiugrási kísérlet napján bocsátották szabadon a sopronkőhidai fegyházból. Alig hagyta el a börtönt, Budapesten bekövetkezett a nyilas hatalomátvétel. Azonnal bujkálnia kellett, mert a Gestapo újra keresni kezdte. Vidékre, Bissére menekült és a saját birtokán, illetve a falubeliek segítségével rejtőzködött el. Bissén sem volt azonban sokáig biztonságban, mivel a csendőrség és a nyilasok itt is keresték. Vissza kellett szöknie Budapestre, ahol hamis papírokkal, „Németh Ferenc” néven bujkált. Nem egy helyen húzta meg magát, hanem folyamatosan váltogatta a lakásokat. Egy ideig élvezte a svéd követség közvetett védelmét, később megfordult a Nemzetközi Vöröskereszt oltalma alatt álló házakban is.

– Beszéljünk röviden Nagy Ferenc miniszterelnökségéről.

A háború után 1946-47-ben Nagy Ferenc volt Magyarország miniszterelnöke, idős Antall József pedig az az újjáépítési miniszteri posztot töltötte be.

Nagy Ferenc miniszterelnöksége alatt (1946) fogadták el azokat az első törvényeket, amelyek a zsidóság elleni diszkrimináció eltörlését és a vagyonjogi rendezést célozták (bár a kommunista előre törés és a gazdasági csőd miatt ezek végrehajtása felemás maradt). Kormányfőként engedékeny volt a Hagana (zsidó védelmi szervezet) magyarországi tevékenységével szemben, és csendben segítette a túlélők Palesztinába való kivándorlását (alija), amit a szovjetek és a britek is ferde szemmel néztek.

A fordulat éve, 1948 előtt a Rákosi által vezetett kommunista párt elhatározta, hogy leszámol legnagyobb politikai ellenfelével, a Kisgazda párttal. 1947 májusában egy politikai zsarolással lemondásra és emigrációba kényszerítette Nagy Ferenc miniszterelnököt, aki 1979-ben bekövetkezett haláláig idegenben kényszerült élni.

-Térjünk talán vissza az Ön bajai tevékenységére.

Korábban Baján önkormányzati tulajdonban volt egy helyi újság és egy helyi Tv, egy másik önkormányzati Kft-ben pedig egy helyi rádió. 2020 és 2025 között pályázatok útján ügyvezetői posztot nyertem és a feladatommá vált ezekből egy médiacsoportot képezni és beindítani. Sikerült egy 24 órás rádiót, napi hat órás adásidővel televíziót üzemeltetni, kéthetente egy tizenhat oldalas újságot megjelentetni és 24 bácskai településen terjeszteni, valamint egy internetes hírportált életre hívni, mely a mai napig működik. (forrás: https://bajahangja.hu/) E munka közben megtapasztaltam, hogy óriási elmaradások vannak az írott sajtó digitalizálásában.

-Milyen szerepet tölthet be a bajai és a bácskai zsidóság története kutatásában a digitalizálás Ön szerint?

Kezdeményezőként az Országos Széchényi Könyvtár pályázatának elnyerésével a Baján, az elmúlt évtizedek során megjelent helyi sajtót sikerült digitalizáltatnom. Ezzel megteremtődött egy jelentős információs bázis a zsidóság történetének kutatásához. A leendő kutatók ezáltal közvetlen helyi forrásokhoz jutnak eseményekről, eljuthatnak személyekhez, feltárhatnak újabb kapcsolatokat. Ez a munka további perspektívát is ad, hiszen a bácskai és a baranyai zsidóság múltja ezernyi ponton kapcsolódott össze, így létrejöhet egy digitalizált híd Baranya és Bácska zsidó múltjának együttes kutatására is.

– Gyakorlati digitalizációs tudásával helyi, illetve országos szinten is elő tudná segíteni a zsidó múlt kutatását?

Igen, örömmel vállalnám, hogy történész kutatóknak, egyetemi hallgatóknak, de akár informatikusoknak tartok a témában gyakorlati oktatást. Igazából már 36 éve hiányzik egy Nemzeti Digitalizálási Stratégia! Ennek keretében lehetne egy külön fejezet a magyarországi népekre, kisebbségi népcsoportokra – így a zsidóságra – vonatkozó, bárhol az országban fellelhető dokumentumoknak elsődleges felmérése, majd digitalizálása. Tapasztalataim szerint óriási digitalizálásra váró anyag van a helyi médiumok archívumaiban, vagy központosított gyűjtőhelyeken.

-Milyen tervei vannak nyugdíjasként?

Nagyon sok. Megpróbálnám befejezni a 2011-ben elkezdett, a Magyar Rádió Pécsi Körzeti és Nemzetiségi Szerkesztősége 60 éves hangarchívumának a digitalizálását. Ki kellene építeni az archivált dokumentumok médiahídját Baranya-Bácska között. Folytatni szeretném Nagy Ferenc kisgazda miniszterelnök életútjának a kutatását. Négy éve a fiókomban van Nagy Ferenc életútjáról egy filmforgatókönyv ötlete, melyből akár egy televíziós sorozat, vagy egész estés történelmi játékfilm lehetne. Médiamunkásként felmerült bennem és néhány kollégámban egy komplex kutatás gondolata is. Témája: milyen feltételekkel, információs-kulturális szereppel és tartalommal lenne újra indítható a 2012-ben bezárt regionális rádiók és televíziók hálózata a mai kor technikai szintjén. A koncepció kialakításán többen együtt dolgozunk.