Röhrig Géza: jób

Írta: Szombat - Rovat: Politika

…”felnő végül s leválik az ítélet
egy zápor ébreszt föl a halálból
nem vagy rossz ha annak érzed magad
vaksötét csak a köldököd lángol…

rohrig illusztracio 200.jpg 

Kardos Gyula: Az Istenfélő Jób 

tanítottál midőn a hír jött
homály torlaszolta el arcod
otthonra nem lelt a szenvedés benned
vendégsége teljes esztendeig tartott

senki nem szólt amíg te nem szóltál
‘áldott az Úr Ura minden napnak’
csontodból kell oltárt emelned
nincs mélység mely ne égne alattad

vakság eszi eszed bőröd bugyborékol
a tett ajtó másegyéb csak ablak
halott hét fiad halott három lányod
sírba láttam velük tízszer raktak

mintha egy vén tevén fölállnál
remegsz s a föld is remeg jobb ha ülsz
az égbolt barna gennyes szájpadlás
elrejt az éj a csend apróra gyűr

kecskegolyót szedsz birkamogyorót
éheznél ha nem volnál oly szomjas
asszonyod megátkozta a Szentet
imádhoz reggel homokkal mosdasz

porban húzza tőgyét a beteg nap
gyulladtak az irgalom csecsei
ha esni kezd tudnod kell mit akarsz
vedelni vagy magad végigvedleni

ülnél de nem megy szédülten forgódsz
nézed gyáva emlékeid futtát
kormos füstöt pödör ami elmúlt
mint egy angyalszárny ha meggyújtották

szemed könnyed kotlósa költi
összevárják egymást a csillagok
nem alhatsz el egy percre se mester
termeszhangyák rágnák szét két karod

felnő végül s leválik az ítélet
egy zápor ébreszt föl a halálból
nem vagy rossz ha annak érzed magad
vaksötét csak a köldököd lángol

felnő végül s leválik az ítélet
áldott az Úr Ura minden napnak
kelj föl a hamuból tested érjen utol
ott folytasd jób ahol abbahagytad

 

[popup][/popup]