1986. június 12.

Az 1986-os év eseményei egy író naplójából.

Sűrű év volt ez, nemcsak a szerző személyes történetében, hanem a világban is: a kádári szürkeségben ott ólálkodott – a 30. évforduló miatt még fenyegetőbbnek tetszőn -’56 emléke, miközben a történéseket átlengte a csernobili felhő, amelyben a szerző oda-vissza utazik Varsó és Budapest között. A formabontónak, sőt forradalminak számító kaposvári színház virágkorát éli, csakúgy, mint a szamizdat; készülődnek a rendszerváltó erők kívül és belül, miközben a budapesti Katona József Színházban folynak az író letiltás szélén billegő darabjának,a Csirkefejnek a próbái, és zajlik a lapok hasábjain egy vad nacionalista lengyeltörténész Spiró ellen indított hadjárata. A pár évvel korábban kiadott könyvét, Az Ikszeket lengyelellenesnek kikiáltó, a nagypolitikáig is felható cikksorozat súlyos következményekkel jár: az író ettől kezdve évekig nem teheti be a lábát Lengyelországba, ez pedig veszélyezteti A Jövevény (majd utóbb Messiások) címmel megjelent, épp készülő regényéhez létfontosságú varsói könyvtárazásokat. Az egykori naplószöveget jegyzetek és Az Ikszek-„vita” dokumentumai egészítik ki a szerző mai kommentárjaival.

Spiró György új könyve, melyből az alábbiakban részletet közlünk, márciusban jelenik meg a Magvető kiadónál.

*

Tegnap feljött Széky, odaadtam neki a Jerzy Robert Nowak-cikk magyar fordítását, huszonöt oldal, valamint a megjegyzéseimet, további öt. Elmeséltem, amit JRN-ről tudok. Azt mondja, Vajda György parancsolt rájuk, hogy Nowakot interjúvolják meg, hangsúlyozva, hogy ez nem az ő ötlete, és nem is ért vele egyet. Széky ideges, rossz szerep egy nácit interjúvolni. Azt állítja, hogy hülyét akar csinálni Nowakból, ha viszont túl jól sikerül, Batát kirúgják, és akkor ő is repül. Ha viszont nem sikerül elég jól, és nem derül ki, hogy Nowak egy fasz, akkor ezt úgy értelmezhetik, hogy az ÉS támadja Kádárt… Nehéz lehet a sajtóban dolgozni.

Átnéztem a Kritikában megjelenendő JRN-fordítást. A fordító (Hary Judit, nem ismerem) megszelídíti a szöveget. Ahol Nowak azt írja rólam, hogy „hamisítok” (misztifikálok), ott Hary úgy fordítja, hogy „tévedek”. Egy helyen visszajavítottam. Jelenjen meg úgy, ahogy megírta.

A legárulkodóbb mondatokat hagyták ki, amelyek szerint én Lanzmann módszereit fejlesztettem tovább (!). Azét a Lanzmannét, aki Auschwitzról kérdezgette a mai lengyeleket, és jóval azután, hogy a regényem első kiadása megjelent. Próbáltam megtudni, mi ez a Shoah film, a megkérdezett magyarok közül senki sem hallott róla, csak a lengyelek, akiket Varsóban faggattam, azok se mind, és azok se látták a filmet, csak azt tudták, hogy hosszú és lengyelfaló.

JRN kihagyott szövege: „Nemrég hallottam, hogy Az Ikszeket már fordítják németre. Azaz számítani lehet rá, hogy rövidesen tovább fognak terjedni külföldön Az Ikszekben a lengyelekről olvasható negatív közhelyek. Úgy gondolom, Spiró könyvének minden esélye megvan arra, hogy bizonyos – bennünket nem kedvelő – külföldi körök csemegéje legyen. Gondoljuk csak meg, hogy Spiró könyvének újabb kiadása ugyanakkor jelent meg, amikor egyes országokban képtelen ostobaságok terjedtek el Lengyelországról és a lengyelekről. Lanzmann és a Shoah című film bemutatása e tekintetben nem rendkívüli, nem is esetleges esemény. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy én Spiró eljárását sokkal rosszabbnak tartom azoknál a módszereknél, melyekkel Lanzmann dolgozza meg a nézőket. Lanzmann egyszerűen kiszemelt magának több igen primitív lengyel interjúalanyt, majd bemutatta a velük készített – megfelelően preparált és megvágott – interjúkat. Ezzel szemben Spiró teljesen elferdített tényeket közöl, vagy pedig a saját hamisításait és koholmányait adja közre, és adja nem primitív emberek, hanem a lengyel kultúra kimagasló képviselői szájába. Azt lehet mondani, hogy Spiró mintegy fejlődött metodológiai téren Lanzmannhoz képest. Mint az 1815–1830-as évek hiteles lengyel történelmét és lengyel kultúráját jól ismerő szlavista, Spiró a szó szoros értelmében minden tőle telhetőt elkövetett annak érdekében, hogy olvasóit félrevezesse: tudatosan eltorzított képet adjon Lengyelországról és a lengyelekről. A spirói hazudozás sikere bizonyítja, mennyi mindent kell még tennünk, hogy a lengyel kultúráról és történelemről való külföldi tudatlanságot elimináljuk.” (Az eredeti: Zdanie, 1986. luty [február], 2. szám, 25. oldal.)

Aligha véletlenül maradt ki, ami a legfontosabb, amiért ez a náci-bolsevik barom a tollára vette a nevemet: hogy ugyanis láncszem vagyok a lengyelellenes nemzetközi zsidó összeesküvésben. Lehet, hogy nem a fordító hagyta ki, hanem valaki más.

Beletoldottam a kihagyott mondatok fordítását a gépiratba. Legyen meg magyarul az egész, ami lengyelül megjelent. Ma bevittem a Kritikába. Kértem, hogy a fordító szíveskedjék ellenőrizni és jóváhagyni a kiegészítést. Ott hagytam egy lengyel xeroxozott példányt, hadd lássa, aki tud lengyelül, hogy nem hamisítok. Lássa a fordító, hogy nekem is megvan, és lássa E. Fehér. Becsületes ember a szerkesztő, Takács Márta, nem fogja elsüllyeszteni. A Népszabiban leadtam két verset. Ma reggel is rám telefonált miattuk E. Fehér. Ez már tiszta politika, semmi köze hozzám, nem vagyok én fontos nekik, csak a nevem kell belőlem, amit meghurcolnak.

Nem lehet rossz regény Az Ikszek, ha ugyanazt kapom meg, amit egykor Bogusławski. Indul egy politikai sajtóvita, amelyben én csak ürügy vagyok. A mű, a személyem nem számít, csak annyiban, hogy zsidónak minősíthetnek, és nem az írásaim, hanem a vezetéknevem alapján. A magyaroknak a Spiró nem zsidó név, de a lengyeleknek igen. 1975-ben az elhagyatott krakkói zsidó temetőben a Landau volt a leggyakoribb név, a második a Spira. Egy nyári zápor után jártam ott, óriáscsigák hemzsegtek a térdig érő fűben.