A kárpótlásnak is van határa?

Írta: Szombat - Rovat: antiszemitizmus, Holokauszt, Politika, Történelem

Egy izraeli–amerikai szerző szerint a lengyel kormány és parlament helyesen tette, hogy időbeli korlátot szabott az elvett ingatlanokhoz fűződő jogok érvényesítésére. Ilyen igényekkel Izrael sok más országgal szemben is előállhatna, de vele szemben is támaszthatnának efféle igényt. És támasztanak is – a palesztinok.

Lengyel zsidó család a háború előtt (Forrás: encyclopedia.ushmm.org/)

Azokat, akik úgy gondolják, hogy ükanyjuk házát az idők végezetéig visszakövetelhetik, palesztinoknak hívják” – írja a Tel-Avivban született, de jó két évtizede Amerikában élő Liel Leibovitz a Tablet amerikai zsidó magazin hasábjain. Leibovitz különben „a világ első számú zsidó témájú podcastjának”, az Unorthodoxnak egyik házigazdája is.

Leibovitz cikkét a Metazin ismerteti magyarul.

Leibovitz identitása és szakmai múltja azért fontos, mert olyan álláspontot vesz védelmébe, amelyet holokauszttagadónak minősítettek. Méghozzá nem is akárki, hanem Izrael új miniszterelnöke és külügyminisztere. Miután a lengyel törvényhozás megszavazta a jogszabálymódosítást, amelynek értelmében harminc éven túl nem szerezhető érvény elvett tulajdon iránti igénynek, Naftali Bennett kormányfő azzal vádolta a lengyel döntéshozókat, hogy megvetéssel viseltetnek a holokauszt emlékezete iránt. Jair Lapid külügyminiszter visszahívta Izrael nagykövetét Varsóból, és felszólította a lengyel felet, hogy nagykövetét egyelőre ne küldje vissza szabadságáról Izraelbe. „Lengyelország – mennydörögte Lapid – ma este antidemokratikus, illiberális országgá vált, amely nem mutat tiszteletet az emberi történelem legnagyobb tragédiája iránt.”

Egyszóval Lapid nem hiszi, hogy időbeli korlátot lehetne szabni az elvett, elkobzott javak visszaigénylésének. Márpedig Leibovitz szerint a kormányoknak éppen hogy kötelességük gondoskodni a lakosság jogbiztonságáról, s ehhez tartozik, hogy az egykor ebül szerzett jószágok mai tulajdonosait több évtizedes birtoklás után ne érhesse váratlan jogsérelem. Lapid pontosan olyasmivel áll elő a holokauszt címén, amivel a palesztinok szoktak. Mitikus tulajdon-igénnyel az örökkévalóságig. Ez az áldozatiság-kultúra, amely több nemzedéknyi idő múltán még mindig jóvátételt követel réges-régi sérelmekért, pontosan az a magatartás, amely a palesztinokat vesztes helyzetbe hozta rövid, szerencsétlen történelmük egymást követő fordulatai során. Egyébként pedig a cionizmus lényege abban áll, hogy „egy országunk van, nem tíz”. Lengyelország a lengyeleké, köztük az ott élő zsidóké, és kész. Ha pedig nem ezt gondolja Lapid, akkor miért nem követeli vissza Spanyolországtól az egykori zsidó földbirtokokat? Hát Iraktól és Szíriától a Talmud 589 és 1038 idején ott alkotó bölcseinek otthonát? Ők hozták létre jelentős részét annak, amit ma zsidó vallásnak nevezünk. Hát Maimonidész kairói házát miért nem követeli vissza Izrael?

Teljes cikk

Címkék:Lengyelország, zsidó kárpótlás

[popup][/popup]