Olaszország

A búcsúzó Prodi-kormány tavaly januárban fogadta el a holokauszt-tagadást szankcionáló törvényt, igaz gyengébb változatban, mint azt a kabinettből kilépett, volt igazságügyi miniszter, Clemente Mastelle törvényjavaslatában előterjesztette. A törvény gyakorlatilag az 1993-as status quo-t állította volna vissza, melyet a Berlusconi-kormány igazságügyi minisztere, R. Castelli, a xenofób-populista Északi Liga tagja megváltoztatott. A képviselőház jóváhagyására váró törvény értelmében az emberiség elleni bűnökre való buzdítást és annak jogossága melletti állásfoglalást háromtól tizenkét évig terjedő szabadságvesztéssel büntetnék. E mellett a rasszista gondolatokat terjesztők három évig terjedő szabadságvesztéssel számolhatnának. Aki rasszista gyűlöletet kelt vagy másokat származásuk, vallásuk miatt diszkriminál, azt négy évig terjedő szabadságvesztés fenyegethetné. Mindez természetesen feltételes módban, hisz a törvénytervezet a kormányváltással elveszítette aktualitását, Prodinak egy év alatt nem sikerült a képviselőházon átvinnie a törvényt. A jelenlegi helyzetben aligha várható változás.

A konstruktív kritikusok visszatérően figyelmeztetnek arra, hogy a törvény csupán egy lehetőség a rasszizmus, az antiszemitizmus és a soá-tagadás megfékezésére. Hatásosabb választ a civil társadalomnak kell adnia. Az állam nem veheti magához ezt a szerepet túlzott reagálással. A kormányválságok az olasz politika sajátosságai, a törvények ratifikálásanak csúszásával járnak. Berlusconi visszatérésével a folyamat további tartós jegelésével kell számolni, mint ahogy a közös EU irányelv sikertelensége is a populista médiamogul elutasító álláspontjára vezethető vissza. A következő kormányválságig változás nem várható. Így talán Olaszország számára először is a választási jog reformja lenne a legfontosabb, amire azonban a jelenlegi konstellációban szintén kevés az esély.