Úrilány a mozgalomban

Írta: Götz Eszter - Rovat: Irodalom, Kultúra-Művészetek, Történelem

Három hangon szólal meg Aranyossi Magda újra kiadott önéletírása.

Aranyossi Magda és Aranyossi Pál 1956 környékén Leányfalun

Az egyik a szerzőé, a párttörténeti irodalomból valaha ismert nőmozgalmáré, aki memoárját – hiányosságokkal, aprólékosan cenzúrázva és tulajdonképpen félbehagyott formában – először 1978-ban publikálta a Kossuth kiadónál, Rendszertelen önéletrajz címmel. (Posztumusz munka lett, Aranyossi már nem érte meg a kötet megjelenését.)

A másik, háttérben maradó, mégis határozott hang Nagy Boglárka szerkesztőé. Ő a Jelenkor kiadó számára most az eredeti kézirathoz nyúlt vissza, követhetővé téve az olvasó számára az 1978-as kiadás szövegét, de visszaillesztve vagy javítva azokat a passzusokat, amelyeket a korabeli szerkesztő (vagy akár maga a szerző?) jobbnak látott kihúzni, átírni, megszelídíteni.

Ezzel a szövegtisztítással ragyogó képet kapunk arról, hogy a hetvenes években mely témák, megjegyzések, állítások látszottak veszélyesnek és kerülendőnek – még egy olyan szerző esetében is, aki életét a munkásmozgalomnak szentelte, a harmincas években egyik alapítója volt a Nők Világkongresszusának, 1941-ben az emigrációból hazatérve az illegális kommunista ellenállás egyik meghatározó figurája volt és a pártállami időszakban is végig kitartott a hatalom mellett, 1957-től haláláig az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének tudományos munkatársaként dolgozott, s mindezért számos szocialista érdemrendet és kitüntetést kapott.

Nagy Boglárka ezen felül is alapos kutatómunkát végzett, utánajárt a kötetben említett összes szereplőnek, és lábjegyzetben foglalta össze az életrajzokat, hogy a visszaemlékezés folyama mellett megjelenhessen a kor széles palettája, Aranyossi életének fontosabb és mellékszereplői (külön tanulmányt is megér végigböngészni a halálozási dátumokat és körülményeket). Az önmagában is terjedelmes memoárt még kiegészítette a családtagok és barátok Aranyossi Magdához és férjéhez írt leveleivel is, komplett családfát közölt 1836-tól máig, és a családi fotóalbumból is mellékelt egy szép válogatást.

A harmadik hang az unokaöccsé, Nádas Péter íróé. Nádas már feldolgozta Aranyossi Magda alakját a 2017-ben megjelent Világló részletekben, az olvasó emiatt érezheti ismerősnek a karaktert; most azonban széljegyzetek formájában egyfajta kései párbeszéd bontakozik ki kettejük között. A családi történeteket több forrásból is megöröklő Nádas az igazság szivárványos sokfélesége felől kíséri végig, szinte velünk együtt olvassa és kommentálja Aranyossi szövegét, a saját szemszögéből árnyalva a családot, a kort, az eszméket egyféle szemszögből megélő vallomást. Odailleszti a feltűnően elhallgatott momentumokat, kiigazítja az indulatok diktálta sommás ítéleteket, de mindig fenntartja a bizonytalanság, a befejezetlenség, a szubjektivitás jogát. Sőt, el is játszik ezzel, elmosva az éles kontúrokat, szerteágazó sorsvonalakban követve az örökül hagyott családtörténet egy-egy részletét.

De lépjünk közelebb a szerzőhöz. Aranyossi – született Neumayer, amit a család Nádasra magyarosított – Magda zsidó nagypolgári famíliából származott. Húszévesen, 1916-ban lett hithű kommunista, és hosszú élete végéig az is maradt. Férje, Aranyossi Pál szocdem, majd kommunista újságíró, író, fordító, a párt prominens értelmiségije volt, baráti köre Kuncz Aladártól Károlyi Mihályig, elvtársi kapcsolatai Rákositól Rajkig minden fontosabb szereplőre kiterjedt, a svéd, német, francia és magyar kommunista elit tekintélyes részét jól ismerte. A Tanácsköztársaság után a házaspár Olaszországba menekült, onnan Svédországba, Németországba, majd a párt utasítására Párizsba költöztek, ahonnan 1941-ben tértek vissza Budapestre. 1945 után Magda a magyarországi demokratikus nőmozgalom tartóoszlopa lett, lapszerkesztő, jeles mozgalmárok életrajzírója. Hosszú, kalandos élet, teli fordulatokkal, illegális akciók szervezésével, röpiratok és pártlapok írásával, terjesztésével és rejtegetésével.

Az életútnak azonban csak az első fele tárul fel a memoárban: abban a pillanatban ér véget, amikor 1945. január 13-án a Damjanich utcai óvóhely ajtaján belépett két orosz katona. Innentől csak a szerkesztő által összegyűjtött családi vagy baráti levelezés, illetve fotók néhány darabja kíséri tovább Aranyossi Magda életét, ő maga már nem; a kézirat célja nem az életrajz, hanem a mozgalomban eltöltött évek bemutatása volt.

A mostani kiadás azonban leveszi a hangsúlyt az illegális munkáról. Noha Aranyossi bőségesen részletezi, hogyan irányította Gerő Ernő a Franciaországban élő magyar elvtársak munkáját, hogyan zajlottak a francia női munkások öntudatra ébresztését szolgáló nagygyűlések, mit tapasztalt a berlini iskolákban, a stockholmi kertészetben, vagy az észak-olaszországi kommunisták között, a mai olvasót mégsem ez érdekli. Sokkal inkább a nagypolgári zsidó családban megélt gyerekkor apróságai, kezdve az ötéves Magda felháborodásán, amikor kiderült számára, hogy Ferenc József nem zsidó, folytatva a Mikulás-ünnepségek, karácsonyesték és hosszúnapi böjtök egymást váltó élményein, melyeket a család életét különösebb identitásválság nélkül, magától értetődő természetességgel járták át. Precíz beszámolót kapunk a Kommunista Kiáltvánnyal való első találkozásról, a zoknistoppolásról és a családi ezüst szakszerű pucolásáról – utóbbiról Nádas egy önálló kisesszének is beillő, csodálatos szövegben emlékezik meg. Akárcsak a család egyszerre urizáló, arisztokratikus és progresszív gondolkodásmódjáról, amit a vagyonféltés és a szociális eszmék egyszerre jártak át. Valahol itt lehet megragadni azt a pontot, amikor a nagypolgárság és a munkásmozgalom közötti, áthidalhatatlannak tűnő szakadék egy generáció életében foszlott semmivé.

A „régi szép elsüllyedt világ”, ami a kötet címoldalán alaposan megtéveszti a nosztalgikus múltba merülésre készülő olvasót, Nádas széljegyzeteivel megsokszorozódik, sőt egészen a máig nyújtózik. Tulajdonképpen maga az emlékezés műfaja válik a vizsgálat tárgyává. Hiszen a kommentárok által már a történet szereplői lesznek azok is, akiket Aranyossi óvatosan elhallgatott, például a győri nyilasvezető sógor, vagy a családi személyzetnek a gyerekek számára „láthatatlan” tagjai. Színpompásan bontakozik ki az a sokfelé ágazó kulturális örökség, amiből Aranyossi Magda szabadon választott egyféle folytatást – Nádas Péter pedig egy másikat.

Aranyossi Magda: Én régi, elsüllyedt világom. Jelenkor Kiadó, 2018, 502 oldal, 4999 Ft

támogatás
Pop up banner

Címkék:2020-03, női szám

[popup][/popup]