Újlipótváros, házról házra

Írta: Götz Eszter - Rovat: Építészet, Kultúra-Művészetek, Történelem

Minden tekintetben pompás várostörténeti könyv Bolla Zoltán Újlipótvárosról szóló munkája. Nem csupán szép és alapos, de egyedi hangvétele, a témában való otthonosság, a történelem iránti érzékenység, és mindenekelőtt az a szerető gondosság, amivel a városrész épületeit, történetét, szereplőit, mai és régi pillanatképeit beágyazza Budapest egészébe, messze túlmutat a hasonló monográfiákon.

A szerző ügyesen kerüli el a műfaj mára már sajnos megszokottnak mondható nosztalgikus stílusát: mind képanyagában, mind szövegében józan, ugyanakkor olyan széles tájékozottságról tanúskodik, ami mellett nincs szükség az „érdekes helyek” izgalmának feltupírozására – a városrész története, lakóinak és házainak élete enélkül is hallatlanul izgalmas.

A kötet eredetisége már a formátumával is kitűnik: semmiképpen nem zsebkönyv, amivel a kezünkben végigkóboroljuk a Váci út és a Duna közötti területet, elmerülve a házak, terek, utcák részleteiben. Inkább egy nagy méretű, szépen kiállított tezaurusz. Gazdagsága pedig nem egész oldalakat beborító, hatásos fotókban áll, hanem a precízen rendszerezett anyag bőségében és közérthetőségében. Bolla az 1200 kép legtöbbjét saját maga készítette – egyszerű beállítások a homlokzatokról, a lépcsőházakról, azzal a szándékkal fotózva, hogy az olvasó ráismerjen a házakra, könnyen azonosíthassa a látottakat. Ezek mellé pedig olyan, jó minőségű – sokszor kifejezetten fotótörténeti jelentőségű – archív anyagokat és eredeti tervrajzokat válogatott, amelyek viszonylag ritkán láthatók, de fontos információkat hordoznak. Táblázat foglalja össze a városrész korai beépülésének fázisait és a lakók származását, évtizedenként egymást követő térképeken rajzolódik ki a terjeszkedés, sőt a kötet végén egy statisztika is szerepel az 1881 és 1944 között itt épült lakóházak éves számáról. Különösen kedves ötlet az előzéket borító montázs, amit az Újlipótvárosban alkotó építészek emléktábláiból állított össze, valamint a kötet elejére tett irodalmi válogatás, amelyik Széchenyi István 1838-as levelétől Vas István 1957-es memoárjáig remek életképeket ad a városrész egy-egy korszakából. Nem túlozza el a területre gyakran rásütött „pesti Bauhaus” jelentőségét, ahogyan ügyesen egyensúlyban tartja az Újlipótváros-beli zsidó családok és a reformkori gyárosok, fatelepesek, szeszfőzde-tulajdonosok örökségét is.

A könyv jelentős részét kitevő inventárium összesen 700 házat dolgoz fel, utcánként, ábécérendben, szigorú kereteket adva a leírásnak, amiben a képeken és a kötelező adatokon kívül az építtető neve, a stílusirányzat és a szakirodalmi hivatkozás is szerepel. Így utcáról utcára, házról házra haladva tárul fel az Újlipótváros az olvasó előtt. Hogy mindezt van mihez mérni, arról a bevezető tanulmány gondoskodik. Bolla élvezetes stílusban vezet végig a római időktől a második világháború utáni évekig – a historizmusról szóló rész Kiss Attila munkája –, szinte együtt lélegzünk az évszázadok alatt formálódó várossal, a szemünk előtt válnak a napóleoni időkben meggazdagodott gabonakereskedőkből iparmágnások, majd ingatlan-befektetők, Pest északi Duna-partján megtelepednek a felvidéki tutajosok, akik az onnan származó faanyagot leúsztatják a Dunán, hogy azokból épüljön fel a város – innen kapta az Újlipótváros sok utcája a felvidéki folyók neveit. Végigkísérjük, ahogy Ullmann Móric dohánykereskedő megalapítja az első magyar bankot, és a dolgos bevándorlók, Gregersen Gudbrand, Ganz Ábrahám, Haggenmacher Henrik munkája nyomán megszületik a hazai ipar; mindennek az Újlipótvárosban is sok nyoma van.

A korabeli sajtóillusztrációkból képet kapunk a fatelepekkel, később áramfejlesztőkkel és nyomornegyedekkel teli városrészről, a Vígszínház helyén egykor állt Nagy Sörcsarnokról, a leírás pedig élvezetes részleteket kínál német, zsidó, örmény és görög vállalkozók, malomtulajdonosok és ingatlanspekulánsok, színházépítők és építészek életútjáról, az utcalányok és a nyomorgók világáról. Tág képet kap az olvasó a jelentős részben zsidó középpolgárok európai ízlését dicsérő, 20. század eleji épületek keletkezéséről is, rövid, közérthető, mégis szakszerű stíluselemzésekkel és olyan jellegzetességek bemutatásával, amelyeket ma is fölfedezhet az itt sétáló.

A szerző tág összefüggésekbe helyezi a városrész múltját, és ezzel azt is eléri, hogy az elsősorban modern épületeiről ismert Újlipótvárosra friss szemmel nézzünk, elszakadva a jól ismert frázisoktól meglássuk benne mindazt, amit az 1860-as évektől máig felhalmozott és megőrzött.

(Bolla Zoltán: Újlipótváros építészete 1861–1945, Ariton Kft., 2019, 312 oldal)

 

 

 

támogatás
Pop up banner

Címkék:2021-05

[popup][/popup]