Nyerésben vannak

Félig nyert ügye van a Pasaréti téren megbúvó Café Picard-nak. Ha semmit sem tenne, már önmagában is elég, hogy a város talán legszebb, de mindenképpen legsajátosabb terén fogadhatja vendégeit. A bámulatos és hamisítatlanul Bauhaus buszpályaudvar, a teljesen autentikus, vagy annak ható kávéházi enteriőr azonnal lebilincseli a betérőt. Egy csöpp Párizs a prominens csillár és a korhű bárpult társaságában. Az apró teraszon néhány tehetős törzsvendég élvezi ki a bágyadt őszi napsugár utolsó könyöradományait, miközben milliós ügyekről tárgyalnak fennhangon telefonjaikon, és mélán pörgetik sportautókba passzoló slusszkulcsaikat. Pasaréti tér, ez ilyen. A Picard is igyekszik kedvében járni a vendégsereg kényes ízlésének. Amennyire megítélhető, közös konyhán dolgoztatnak a város egyik legjobb éttermének tartott Matteo-val, de a prémium hozzávalókból a kínálat itt persze főleg a trendi szendvicsekre, egészségtudatos salátákra, és bélszínes tortillákra fókuszál. Gyorsan valami drágát. Az italkínálat minden igényt kielégít. Tucatnyi kávékülönlegesség, forró csokoládék, kakaók, turmixok és shake-ek, széles választékából választhat magának a fáradt vándor. A pincérnők profik és unottak, vagy profin unottak, nehéz megállapítani. Az egyikük ugyan kiesik egy pillanatra szerepéből: zavarában átvált tegezésre mikor rossz rendeléssel jelenik meg az asztalnál, és igen hálás, mikor megmaradunk az összekeveredett verziónál. Így a konyhát sem és őt sem éri kár. Legfeljebb minket, mert a tiramisu helyett elővarázsolt citromkrém fura találmány. Néhány félbetört, fiatalon elárvult babapiskóta áll katonás vigyázban a tetején, de alattuk már semmi izgalom, semmi változatosság. A krém első falatra nagyon finom, másodikra elmegy, harmadikra dögunalom. El lehetne képzelni valamilyen palacsinta töltelékeként, vagy egy igazi desszert kísérőjeként. A budapesti gasztroszcénában üdítő színfolt viszont, hogy a konyhában ismerik a valódi Caesar saláta mibenlétét, és örömünkből csak keveset von le, hogy elkészíteni nem igazán tudják. Az egész kicsit nehézkes, túl rusztikus, darabos, de tényleg minden szükséges hozzávaló benne van, emiatt le a kalapot. A mandulaszirupos kávékülönlegességgel is próbát teszünk, és vagy mi hibáztunk, hogy nem kevertük fel, vagy ők, hogy nem figyelmeztettek, de a teteje sima cappuccino, az alja tömény mandulaaroma. Kértünk egy vanília shake-et is, ami tényleg borzasztó finom. Meg kéne tudni, melyik port veszik a Tesco-ban. Egyébként igazságtalanul fanyalgunk, mert a Picard összességében teljesíti a vállalást, minden elég finom, semmi sem kellemetlen, a hely hangulata pedig verhetetlen. És hát a Pasaréti tér, maga a csoda, na.

– dibbuk –