Miszter Halhatatlan, avagy a megkerült Péhovárd

Írta: Forgách Péter - Rovat: Irodalom, Kultúra-Művészetek

Aki mer az nyer? – 111 éve született Rejtő Jenő

Kiállítás a Holokauszt Emlékközpontban és emlékkötet Rejtő Jenő életművéről

Van egy kortársunk, aki foglalkozására nézve színpadi szerző, zsurnalista, regényíró, költő, színész, ’donhuán’, légiós, világcsavargó, öngyilkosjelölt, filozófus, librettista… és halott – legalábbis a maga módján.

Rejt_Jeno_emlekkotetÉletét (utóéletét) a nyilvánosság előtt éli, személye (több mint hét évtizede) visszatérő szereplője a konyhaasztali anekdotáknak, irodalmi legendáknak, a szórakoztatóipar változatos termékeinek. Közkincs. Személye több generáció számára közismert, éppen úgy, mint irodalmi teremtményeinek groteszk alakjai. És személye egyben ismeretlen, hiszen már kamaszkorától kezdve a maga teremtette persona százarcú álcája mögé rejtőzve tevékenykedett. Kivel is élünk együtt tulajdonképpen? Kicsoda Rejtő Jenő (született Reich)?

A Thuróczy Gergely és Szilágyi Zsófia Júlia szerkesztői bábamunkája alatt született Rejtő-emlékkötet komoly elismerésre jogosult teljesítmény. Thuróczy és kollégái nem csupán lelkiismeretes filológiai és kutatói körültekintéssel dolgozták föl a hányattatott sorsú (jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonában lévő) Rejtő hagyatékot és a korábbi (olykor kritikával, olykor elismeréssel illetett) Rejtő-recepciót, hanem emellett értő-érzékeny kritikai attitűdjükről is tanúságot tettek. A feldolgozott szövegek nem morzsolódnak fel a filológiai és történeti elemzés malomkövei alatt: elevenek és izgalmasak maradnak annak dacára, hogy egy alapvetően tudományos jellegű szakmunka keretében kerülnek tárgyalásra.

Ennek legjobb példája talán a kötet gerincét adó, fogyasztható terjedelmű (cca. 160 oldalnyi) „bibliográfia-kezdemény”, melyet Thuróczy jegyez. A Rejtő pályaívét és a korabeli pesti miliőt felvázoló szövegnek nem csupán alapossága, hanem rendkívül olvasmányos, szinte –más szót nem találok rá – kedélyes hangvétele teszi az olvasást maradéktalanul szórakoztatóvá. Thuróczy érti a humort és maga is gyakorolja alkalmanként, de érzékeny szerző módjára (szinte) sose tolja előtérbe magát. Hagyja, hogy a tragédiával, harsánysággal, kicsinyességgel, zabolátlan mániákussággal, olykor

panaszos egzaltsággal

átitatott élettörténet és korhangulat magától megelevenedjen. A folyó szöveget sűrűn tarkító hivatkozások nem törik meg a szöveg kiegyenlített ritmusát, sőt: a szöveg fiziognómiájához szorosan hozzátartozik a rendkívül jó minőségű képanyag, melynek egy része a szövegbe tördelve, másik része pedig a kötet végén helyet kapó mellékletben található.

Thuróczy –helyesen – már bevezető írásában felhívja a figyelmet, hogy a monográfia műfaji sajátosságaihoz hozzátartozó, a pozitivista történetírásból származó illúziót –„minden a leírtak szerint történt, és nem máshogy” – milyen fokozott óvatossággal kell kezelni, különösen egy olyan sajátos, legendákkal és „vándoradomákkal” terhelt életrajzi hagyaték esetében, mint amilyen Rejtőé. Nem lehet eleget dicsérni a szerzőt, hiszen valóban képes fenntartani az érzékeny egyensúlyt vélemény és állítás között. Természetesen előfordulnak szövegrészek, ahol feltételezésekbe kell bocsátkozni, de az ilyen „véleményes” állításokat Thuróczy intelligensen argumentálja. Egyedül talán a Rejtő és a pszichoanalízis közti kapcsolat vázolásánál borul fel némileg ez az egyensúly: tulajdonképpen egy az egyben lehetne idézni azokat a bekezdéseket (hiszen tényleg csak néhány kósza és terjedelmében sovány szövegrészről van szó) ahol a szerző –szerintem meglehetősen naiv – összefüggéseket keres a rejtői figurák alakja és Rejtő pszichológiai profilja között. Ez a pszichologizáló attitűd szerencsére nem válik dominánssá a szövegben, de néha kifejezetten zavaró, szinte „ponyvaszerű” karaktert kölcsönöz a szövegrészeknek.

Ami azonban különös érdeme Thuróczy pályarajz-írói módszerének, hogy Rejtő szakmai pályájának példáján keresztül milyen érzékletesen képes bemutatni a Horthy-korszak politikai, kultúrpolitikai, kultúra-fogyasztói közegét. A korabeli kabaréműsorok tartalmát, stílusát elemezve, Thuróczy izgalmasan elemzi a műfaj

pesti zsidó humorból

egyenes ágon eredeztethető sajátosságait. De rendkívül izgalmas a kiadókkal folytatott, néhol erőszakos, sértett hangvételű, jogdíjakról, felrúgott megállapodásokról, kudarcba fulladt tervekről szóló levélváltásokat olvasni. Nemcsak Rejtő személyéről, hanem a ponyva-irodalom piaci közegéről is érzékletes képet kapunk. Ilyen a ponyvapiac plágium-jelenségének ábrázolása is: természetesen már az antikvitástól kezdve gyakorlat, hogy bizonyos témakörök, fordulatok, ötletek, szerencsés stilisztikai megoldások közkinccsé válnak a szerzők körében, azonban lebilincselően szórakoztató látni, hogy a szellemi magántulajdon polgári társadalmakban kialakult rigorózus fétisét mennyire felülírták a kor ponyva-irodalmában a rövidtávú piaci érdekek, megfontolások. A könyvcímek, szereplők, témák, szerzői nevek egymás közti adás-vétele, cseréje burjánzó gyakorlat volt a kiadók között.

Sajtótörténeti különlegességekből több példát is felsorakoztat a kötet: ilyen a teljes terjedelmében (!) bemutatott „Nagykörút” c. kiadvány, ami Rejtő egyik elvetélt (egyetlen lapszámot megélt) próbálkozása volt. A kiadvány nemcsak „intimpistáskodó” bulvár tartalommal, hanem például a freudizmus elméleti kereteit közérthető módon bemutató, igényes tanulmánnyal jelent meg. A korszak ’magaskultúrájának’ pszichoanalízis iránti szenvedélyes érzékenysége (gondoljunk a Nyugat szerzőinek témában megjelent írásaira) közismert, az azonban kevésbé, hogy az elméletek ilyenfajta travesztált közvetítését úgy látszik, már a korban is a nagyközönség érdeklődésére méltónak ítélte a bulvár műfaja. Különleges példa továbbá a harmincas évek sajtópiacán jelentkező, egyre terjedő szellemi hullafoltokra az „Egyedül vagyunk” címen megjelent nyilas kiadvány, amely a zsidó szerzők ellen indított vadászatában Rejtőt is célba vette. A támadó cikk megjelenését követően Rejtő pert indított a kiadvány és nyilas képviselő főszerkesztőjével szemben. A periratok, levelezések természetesen – eredeti formájukban – szintén megtalálhatóak a kötetben, mint ahogyan arról is olvashatunk, hogy a korabeli ellenzéki sajtó a bulvártémává vált pert milyen módon kezelte.

A fentebb felsorolt témakörök csak a töredékét adják a kötetnek. Nem beszéltünk a soha meg nem valósuló filmről, a

Miss Halhatatlanról,

aminek forgatókönyvét Rejtő írta, a Karinthy-val való barátságáról szóló epizódokról, vagy Rejtő egyre hanyatló, végül az őrületbe torkolló mentális zuhanásáról és számtalan más, a kötetben helyet kapó témáról. És helyhiány miatt nem említettük a kötet második felét kitevő, szintén magas színvonalú, önmagukban is lebilincselő tanulmányokat sem. Szerzői a már említetteken kívül: Győri Anna, Kiss Ferenc, Perczel Olivér.

Rejtőt 1943-ban munkaszolgálatra vezényelték és elpusztították. Életműve klasszikusoknak kijáró szívóssággal élte túl az 1945 utáni agresszív kultúrpolitikát. A rendszerszintű felejtés közegében írásai – melyek a szépirodalmi színvonalat mindig csak alulról közelítették, de olykor igen szorosan – közismertek maradtak, írásai mögé rejtőző személyét pedig (újra) felfedezték Thuróczy és kollégái, akiknek szívós munkája valóban egy kivételesen igényes, megkerülhetetlen kötettel gazdagítja a Rejtő-recepciót és a magyar kultúrtörténet-írás irodalmát.

Thuróczy Gergely (szerk.): Az ellopott tragédia, Rejtő Jenő emlékkötet Petőfi Irodalmi Múzeum-Infopoly Alapítvány, Budapest, 2015, 498 oldal

***

Aki mer az nyer? – 111 éve született Rejtő Jenő

Rejtő_kiajánlóA Holokauszt Emlékközpont új időszaki kiállítással jelentkezik, melynek témája Rejtő Jenő kalandos élete. A kifejezetten gyermekközpontú, interaktív kiállításra iskolás csoportok (6-18 éves korcsoport) jelentkezését várjuk 2016 április 1-21 között.
A kisiskolások számára Rejtő munkásságát játékok, képregényszínezés és egyéb interaktív feladatok révén mutatjuk be. (időtartam 45-60 perc)
Az idősebb korosztályok számára különböző rendhagyó órák igényelhetők (időtartam 50-70 perc):
– Békés együttélés az aranykorban (Olyan zsidó vagy zsidó felmenőkkel rendelkező személyek életpályáját, munkásságát vesszük górcső alá, akik sokat tettek Magyarország felemelkedéséért.)
– Csontbrigád rendhagyó irodalomóra (A foglalkozás keretében az előadók bemutatják azt a világot, amiben Rejtő Jenő élt és alkotott. A résztvevőket megismertetik Rejtő könnyed és szórakoztató műveivel, majd az egyszerre humoros és megrendítő Csontbrigád kapcsán arról beszélgetnek, mi határozza meg az ember identitását a mindennapokban.)
– Munkaszolgálatos pénztárcák (Fényképekből, iratokból, levelekből próbáljuk rekonstruálni Rejtő Jenő, Radnóti Miklós és Székely Károly életetét interaktív, csoportmunkában.)

A foglalkozások és a kiállítás látogatása INGYENES, de előzetes bejelentkezéshez kötött: oktatas@hdke.hu.
További információ: oktatas@hdke.hu vagy +3614553318

támogatás

Címkék:2016-06