Kwartin Szável, a Dohány utcai zsinagóga ukrajnai kántora

Zevulun Quartin, vagy ahogyan Pesten ismerték: Kwartin Szável kacskaringós útja a Dohány utcai zsinagógáig Novoarhangelszkben, a mai Ukrajna területén kezdődött.

Itt látta meg a napvilágot 1874. március 25. napján egy textilkereskedelemmel foglalkozó haszid család harmadik gyermekeként. Atyjától a Zevulun nevet kapta, de az orosz hatóságok már Szável néven anyakönyvezték. Ifjonti éveit apja boltjában töltötte, segédként, de mellette könyvkötészetet és lakatosmesterséget tanult. Kitűnő zenei hallása és remek tenorja hamar megmutatkozott, húga férje sokáig buzdította a kis Zevulunt, hogy képezze magát. Apja kereskedőnek szánta, a bolt örökösének, de végül támogatta az ötletet, hogy kántor legyen a fiából. Ezért is érte meglepetésként, hogy fia ugyan beleegyezett abba, hogy éneket tanuljon, de az opera világa jobban érdekelte, mint a zsinagóga. Sógorával és apjával tehát útra keltek és felkeresték a környék leghíresebb kántorát, Jeruhám Blindmannt. A neves kántor jó hangú fiúnak tartotta, de nem látott benne különösen nagy tehetséget, ezért a Kwartin család hazatért, Zevulun újra beállt a boltba, majd 1894-ben megnősült.

Az esküvő után apósánál maradt Kropivnickijban (korábbi nevén Kirovohrad, még korábban Jeliszavethrad) és Sábeszkor felkereste a helyi zsinagógát. Hogy a frissen házasult ifjút megtiszteljék, a gabbaj felkérte, hogy olvassa fel a haftárát. Zevulun olyan szépen recitált, annyira magával ragadta a zsinagóga közönségét a hangja, hogy felkérték a muszáf ima vezetésére. Ez volt az első, sikeres fellépése.

Zsinagógai szereplése meggyőzte apját és apósát is, hogy érdemes taníttatni a fiút, ezért elküldték Bécsbe, hogy a kor legjobbjaitól tanuljon kántornak. 1896-ban már nyilvános koncerten lép fel a Császárvárosban, ahol hamar ismertséget szerzett képzett tenorjával. Néhány hónappal első bécsi fellépése után már koncertkörútra indul, Bécs után Budapesten és a cári Oroszország nagyvárosaiban lép fel. A koncert-körút után kerül közeli barátságba Joseph Sulzerrel, Solomon Sulzernek, a bécsi Stadttempel híres kántorának fiával. Neki és legendás szerencséjének köszönheti, hogy megkapja első kántorállását Bécsben.

Történt ugyanis, hogy bécsi Josefstadtban új zsinagógáját avattak 1903. szeptember 15. napján. Az ifjú Sulzer beajánlotta ugyan barátját az avatásra, mint énekest, de nem vették fel. A kiválasztott művész azonban nem érkezett meg időben az ünnepségre és hogy a botrányt elkerüljék, a jelenlévő Zevulun Quartint kérték meg, hogy lépjen fel. Elvállalta és újabb sikert aratott, a zsinagóga hálás vezetése pedig a kántori állással jutalmazta. Három évvel később, 1906-ban a Deutsche Grammophon is felfigyelt rá és készítettek vele egy lemezt. Quartin lemeze hamarosan félmillió példányban kelt el, ő pedig újabb turnéra indult Kelet-Európába. Vilna, Bialistok és Oroszország után visszatért Bécsbe, de csak azért, hogy néhány évvel később igent mondjon a szentpétervári nagy zsinagóga kántori felkérésére.

Csakhogy Oroszországban a XX. század elején gyakoriakká váltak a pogromok, amik ugyan Szentpétervárt nem érték el, de mégis létbizonytalanságban tartották a híres kántort. Ezért amikor 1910-ben meghívták Budapestre, a Dohány utcai zsinagóga kántorának, egy pillanatig sem habozott, azonnal elfogadta a felkérést. Így érkezett meg 1910-ben Zevulun Quartin, vagy ahogyan később Pesten ismerték: Szável Kwartin Budapestre.

Kwartin körül izzott a levegő, egyik fellépése érte a másikat. Énekelt a Síp utcában, a „Díszteremben”, koncertet adott a Chevra Kadisa éves gyűlésén a Kazinczy utcában és persze a Dohányban nap, mint nap. 1914-ben az Egyesült Államokba hívták koncertkörútra, ahol 30 koncertért 30.000 (!) dollárt ajánlottak neki. Azonnal elfogadta az ajánlatot és elkezdett készülődni az útra. A csomagolással sem végzett, amikor kitört a Világháború és meghiúsult az út. A viharos évek alatt sem volt része a hőn áhított művészi nyugalomban, de ezt talán csak saját magának köszönhette. Mindig, mindenhol jelen szeretet volna lenni és ez a nyughatatlanság társult a zsenikre jellemző, sokszor arrogánsnak tűnő viselkedéssel. Hogy mire is gondolunk? Lássunk két rövid példát Kwartin monarchiabeli mindennapjaiból!

1916 nyarán Bártfafürdőn pihent és készülődött az őszi ünnepekre, amikor hírül vette, hogy a helyi római katolikus templomban a király születésnapja alkalmából ünnepi szentmisét tartanak, amire felekezettől függetlenül várják a fürdőző vendégeket. Kwartin főkántornak se kellett több, elment a misére. Elment a misére, majd másnap letartóztatták, mert több tanú is azt állította, hogy tiszteletlenül viselkedett az istentiszteleten. A börtönben azonban több gond volt a főkántorral, mint a börtönön kívül. Az első probléma az étkezése volt, ugyanis kóser menüt nem szolgáltak fel. A rendőrkapitány, hogy a további botrányt elkerülje, Bártfafürdő polgármesterével karöltve kísérte Kwartint a helyi kóser étterembe ebédelni. Végül, a fürdőző vendégek nyomására, akik ismerték Kwartint, inkább szabadon engedték és hazatérhetett Budapestre. És miért volt tiszteletlen a misén? A rossz nyelvek szerint nem vette le a kipáját…

Cantor Zavel Kwartin – Ribono Shel Olam

Chazzanut Online – Articles Zevulun (Zavel) Kwartin 1874 – 1952 By Rabbi Geoffrey Shisler Most famous Chazanim have tenor voices. One who was endowed with a glorious high baritone, was the great Zavel Kwartin. Kwartin was born on 25th March 1874 in Chonorod, Elisabetgrad, Russia, to a wealthy Chassidic textile merchant.

Kwartin ismert volt indulatos és sokszor tapintatlan viselkedéséről is, főleg, ha az énekművészetről volt szó. Erről szól az alábbi történet, amit Az Ujság 1918. szeptember 10-én megjelent számából idézünk: „A hitközség Rózsa S. Lajost, az Operaház tagját kérte fel az újévi istentiszteleten való közreműködésre, aki azt vállalta is, a hitközség orosz származású második főkántora, Kwartin, azonban, aki Rózsa szereplésében a maga művészi hírnevének lealacsonyítását látta, a hívek nagy megbotránkozására folytonosan közbeénekelt. A mind hangosabb pisszegésre Rózsa felháborodva hagyta ott a kórust. A hitközség vezetői mentegetődzve kértek tőle bocsánatot, az orosz kántornak túlzott művészi féltékenységét, hozva fel okul. De Rózsát aztán mégis kérték, hogy a béke érdekében az éneklést hagyja abba. A botrányt végre is úgy kerülték el, hogy a hátralevő két ének közül egyiket Rózsa, a másikat az orosz kántor énekelte.”

A háború után a hitközség három hónap szabadságot ad neki, hogy az elmaradt amerikai koncertsorozatot pótolja. Érkezése után számtalan alkalommal tölti meg nem csak a New York-i zsinagógákat, hanem a világhírű Metropolitant is. A rengeteg fellépés miatt még kétszer kér három-három hónapos szabadságot, melyet a budapesti hitközsége mindkét alkalommal elfogad. 1920-ban, az őszi ünnepekre a brooklyni Emmanuel zsinagóga három napos kántori tevékenységéért 12.000 dollár honoráriumban részesíti! A művészi és az anyagi siker mellett a magyarországi hírek a horthysta fehérterrorról hozzájárul ahhoz, hogy új hazát válasszon: 1921-ben Brooklynban telepedik le.

Izraelbe (vagy ahogyan akkortájt hívták „Palesztinába”) 1926-ban látogat el először. A föld, amiről korábban csak énekelt, valósággá válik a szemei előtt. Pár nappal később ugyan visszatér Amerikába, de ezek után már olthatatlan vágyat érzett a Szentföld iránt.

1929-ben tér vissza, tervei szerint azért, hogy végleg le is telepedjék. Házat vásárol a Kármel hegyen, és beköltözik. Egy év sem telik el azonban, amikor a számos zsidó halálával járó arab erőszakhullám következtében elhagyja a Szentföldet.

Kwartin

Share your videos with friends, family, and the world

1930 márciusában ismét Budapesten tart koncertet, ennek apropójából készített vele interjút a Magyar Hírlap. Az interjúban már arról beszél, hogy Berlinbe vagy Svájcba megy és ott várja meg, míg Palesztinában rendeződik a helyzet, hogy visszatérhessen a Szentföldre. Amerikát maga mögött szeretné hagyni, mert „Az amerikai robot nem való egy 54 éves embernek.”

1931 elején visszatér Palesztinába. A magyar zsidó sajtó is hírt adott arról, hogy Kwartin, a „kántorok királya” tel-avivi lakos lett és a művészet mellett ki szeretné venni a részét az országépítésből is. Valóban, Kwartin egy amerikai zsidó üzlettársával építkezésbe fog és hamarosan új városnegyedet húznak fel Tel Avivban, az Achvát. Az újonnan letelepedő, nehéz körülmények között élő európai zsidók lakhatási nehézségein egy lakásszövetkezet létrehozásával próbál segíteni, amelyben a tagok közös munkával, együtt építhetnek sorházakat saját maguknak. Az építőipar mellett az Amerikában megkeresett pénzből a mezőgazdaságba is invesztál. Gerár közelében földet vásárol, ahol narancs, banán és grapefruit ligeteket hoz létre.

1936-ban újabb terrorhullám indul Palesztinában, a feltüzelt arabok három éven át válogatás nélkül gyilkolják a zsidó lakosságot. Az erőszakhullámban Kwartin gyümölcsöseit is elpusztítják az arabok, Kwartin maga pedig úgy dönt, visszatér Amerikába. 1937-ben már egy newark-i közösségben szolgál kántorként. Úgy dönt, most már Amerikában is marad, itt is hal meg 1952. szeptember 22-én Brooklyn Crown Heights városrészében, az Union Street 1254 szám alatti otthonában. Abban bízott, ha már a nyugodt élet lehetősége nem jutott osztályrészéül Izraelben, legalább az örök nyugalomban része lehessen ott, ezért végakaratában kérte, hogy a Szentföldön temessék el.