Három magyar zsidó építész Fiumében és Budapesten

Fiume (a mai Rijeka) magyar fennhatóságának korszakában (1779–1918) a város zsidó közössége dinamikusan növekedett, és a Monarchia szerte elismert magyar építészek, illetve a helyi magyar-zsidó polgárok mély nyomot hagytak a város arculatán. Bár a legsúlyosabb veszteségek a második világháború alatt érték a hitközséget, a magyar zsidó építészeti és kulturális örökség ma is a város történetének szerves része.

A történelmi Magyarország és az európai zsidó építészet egyik legkiemelkedőbb alakja, Baumhorn Lipót (1860–1932) tervezte Fiume egykori neológ Nagy Zsinagógáját. Ez az épület a fiumei magyar zsidó polgárság gazdasági és kulturális virágzásának legmonumentálisabb szimbóluma volt. Baumhorn élete, munkássága széles körben ismert. Itt most álljon a fiumei nagy zsinagógájának rövid története.

1890-ben a fiumei zsidó hitközség a zsinagóga építéséhez egy különbizottságot hozott létre gyűjtésre, a telket Fiume városa adományozta. Az építkezést Szapáry László magyar kormányzó is támogatta magánvagyonából. Baumhorn 1902-ben kezdte a tervezést és a zsinagógát már a következő évben, 1903-ban, Ros hásáná alkalmával felavatták. Az épület egyedülálló módon ötvözte a román, a gótikus és a mór stílusjegyeket. Homlokzata dekoratív, vörös nyers téglából épült, amelyet fehér vízszintes kősávok és finom építészeti domborművek díszítettek. Művészettörténeti elemzések szerint közvetlen stílusbeli és szerkezeti előképe volt Baumhorn fő művének, a Szegedi Új Zsinagógának.

1944 januárjában a nácik aláaknázták, majd felgyújtották a neológ zsinagógát. Az épület belső tere és szerkezete szinte teljesen megsemmisült, a maradványokat négy év múlva végleg elbontották. Ma már csak archív fotók és a helyszínen elhelyezett emléktábla őrzik az emlékét.

Az egyetlen fiumei zsinagóga, amely épségben túlélte a holokausztot, szintén magyar tervező munkája.

Fiume ortodox zsinagógáját Angyal Győző tervezte és jó sorsát annak köszönheti, hogy paradox módon a háború alatt a németek lőszerraktárnak használták és így nem rombolták le. 1930–1932 között épült fel a modernista racionalizmus és a mediterrán art deco stílusjegyeivel, nyers vörös téglaborítással. Az épületet 2008-ban teljesen felújították. A zsinagóga ma is aktívan működik, belső galériájában pedig kulturális eseményeket és kiállításokat is rendeznek.

Az építész Angyal Győző Budapesten szerzett építőmérnöki oklevelet 1911-ben.

Diplomázása után szinte azonnal Fiuméba költözött, itt vette feleségül Irma Weiszt, aki egy ismert helyi porcelán- és kristálykereskedő, Samuel Weisz és felesége, Irene Weiss lánya volt. Miután Fiume az első világháború után Olaszországhoz került,1928-ban olasz állampolgárságot kapott, ekkortól neve hivatalosan Vittorio Angyal. Míg Fiumében a monumentális és ikonikus ortodox zsinagóga köthető a nevéhez, Abbáziában elsősorban magánvillák átépítési munkálataiban, belsőépítészeti kialakításokban, illetve lakóház-projektekben vett részt.

Ezek a magánépületek, villák a háború utáni jugoszláv államosítások, funkcióváltások és átépítések miatt mára már elvesztették jellegzetes stílusjegyeiket, de az eredeti tervek többsége az építészeti archívumokban fennmaradt. Angyal Győző 1889-ben született, és 1952-ben halt meg.

Fiumében, a Kvarner-öböl partján áll az Adria-palota (Palaca Adria) a történelmi Magyarország tengeri kereskedelmének és gazdasági erejének legmonumentálisabb építészeti mementója.

A fiumei székhelyű Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt. a budapesti zsidó építészprofesszort, Freund Vilmost bízta meg a székház tervezésével. A tervek helyszíni átdolgozását valamint a teljes kivitelezés vezetését a trieszti származású, de Fiumében alkotó Giacomo Zammattio végezte. Az épület neoreneszánsz stílusban épült meg a kikötő közvetlen frontján. Mindkét főhomlokzatát a magyar zsidó Ligeti Miklós szobrászművész 4–4 allegorikus szobra díszíti, amelyek a világ égtájait és a tengerhajózást szimbolizálják. A figurák gipszmintái még 1894-ben, Ligeti budapesti, Várbazárban található műtermében készültek el, majd Fiumében faragták őket kőbe. Ligeti Miklós (Lőwy Móric) készítette egyébként a budapesti Városligetben található híres Anonymus-szobrot is.

Az Adria palotát Fiuméban 1897-ben adták át. Itt működött a leghosszabb ideig megjelent helyi magyar lap, a Magyar Tengerpart szerkesztősége is. Az épület sikeresen átvészelte a 20. század háborúit. Jelenleg a Horvát Állami Hajózási Társaság, a Jadrolinija hivatalos székhelyeként működik.

Freund Vilmos építész professzor 1846-ban született Pakson, egy zsidó kereskedőcsalád gyermekeként. Legtávolabbi ismert őse egy krakkói rabbi volt. Édesapja, Freund Mór gabonakereskedőként az 1848–49-es szabadságharc alatt liszttel látta el a magyar honvédséget, ami miatt a család anyagi helyzete megrendült, így Pestre költöztek. Középiskoláját a pesti IV. kerületi Főreáliskolában végezte majd Svájcban, a zürichi Műegyetemen szerzett diplomát. Hazatérése után a szakmai áttörést az 1883-as Országház-tervpályázat hozta meg számára. Ezt követően önálló irodát nyitott. Rendkívül aktív tagja volt a Fővárosi Középítési Bizottmánynak és a Fővárosi Közmunkák Tanácsának. 1920-ban hunyt el, sírja a budapesti Salgótarjáni utcai zsidó temetőben található. Fia Ferkai (Freund) Jenő festőművész volt, aki 1899-től rendszeresen szerepelt a nagybányai művészek csoportos tárlatain, majd 1910-től a kecskeméti művésztelep munkájában vett részt. Több alkotását a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteménye őrzi.

Visszatérve az építészre, életműve három fő csoportra osztható: főúri magánpaloták, nagyszabású kórházegyüttesek és középületek. tervezett egy szakrális célú épületet is: a Kozma utcai zsidó temető neológ ravatalozóját.

Pályafutása során több mint 50 épületet tervezett. A fővárosi zsidó nagypolgárság és az új arisztokrácia „kézről kézre adta” az építészt. Csak a sugárút (Andrássy út) mentén 9 palotája és 2 villája épült fel. Belső udvari és alaprajzi struktúrái a kor legmagasabb szintű mérnöki megoldásait tükrözték. Ezek közül megemlítendőek a Fényudvarok és függőfolyosós struktúra: A pesti historizáló bérpalotákra jellemzően a Freund-féle épületek központi, belső udvar köré szerveződtek. Ezek a belső udvarok szűk „fénycsatornaként” szolgáltak a cselédszobák, konyhák és mellékhelyiségek bevilágítására, míg a reprezentatív szalonok és úri lakosztályok ablakai szigorúan az Andrássy úti frontra néztek.

Öntöttvas tartószerkezetek és konzolok:

A belső udvarokat szegélyező nyitott folyosókat (gangokat) Freund modern, gyári öntöttvas konzolokkal és karcsú oszlopokkal támasztotta alá. Ez a szerkezeti megoldás lehetővé tette, hogy a belső udvari falak vékonyabbak és több ablakkal áttörtek legyenek, maximalizálva a szűk udvarba bejutó természetes fényt.

Az üvegtetők alkalmazása:

A reprezentatívabb bérpaloták esetében a főlépcsőházat vagy a belső udvar egy részét művészi üvegtetővel (bevilágítóval) fedték le.

A Sugár úti paloták közül a legkiemelkedőbbek:
A Wahrmann-palota (Andrássy út 23.) – Wahrmann Mór, az első zsidó származású magyar parlamenti képviselő megrendelésére készült.
A Brüll-palota (Andrássy út 43.)
A Sváb-palota (Andrássy út 21.)

Ezeken kívül ő építette a Lipótvárosi Kaszinót (ma Duna palota) a pesti lipótvárosi elit reprezentatív központjaként. Az épület neobarokk belső tereiért Freund a millennium alkalmával művészdíjat nyert.

A Sugár úti paloták közül külön szeretnék szólni a Sváb-palotáról (Andrássy út 21.) Ez a palota ugyanis a második világháború alatt, 1944-ben úgynevezett csillagos házként működött, ahová a terézvárosi zsidó lakosság egy részét kényszerítették. A palotát Sváb Sándor tehetős földbirtokos és terménykereskedő, valamint felesége, Helsinger Lujza megbízásából tervezte Freund Vilmos és 1887-ben vették véglegesen használatba. Az épület különlegessége volt, hogy nem csupán bérházként funkcionált, hanem maga a tervező, Freund Vilmos is ebben a házban élt és tartotta fenn irodáját, egészen 1902-ig. A Csongrád vármegyében megtelepedett és meggazdagodott Sváb család a 19. századi hazai zsidó nagypolgárság egyik ismert dinasztiája volt. Első dokumentált ősük Sváb Gáspár volt, aki a szegedi zsidó hitközség történetében is fontos szerepet játszott az 1820-as évektől kezdve. Sváb Sándor tökéletes példája a dualizmus kori, sikeresen asszimilálódott magyar zsidó nagypolgárságnak, amely a korszak zsidó építészével, Freund Vilmossal terveztette meg reprezentatív fővárosi palotáját.

Freund, mint a modern kórházépítészet hazai úttörője.

A korabeli Vasárnapi Ujság 1897-es leírása alapján Freund Vilmos a korszak legmodernebb egészségügyi elveit követve pavilonrendszerűnek tervezte meg a gyermekkórházat. A pavilonos elrendezés lényege a fertőzések terjedésének megakadályozása volt az egyes osztályok fizikai elkülönítésével. A Pesti Izraelita Hitközség felkérésére ő tervezte a korszak legmodernebb egészségügyi komplexumait. Az ő munkája a Pesti Izraelita Hitközség Szabolcs utcai kórháza. A Bródy Adél Gyermekkórház szintén a Szabolcs utcában épült fel. A Ferenc József Kereskedelmi Kórház: Ma a Péterfy Sándor Utcai Kórház régi épületrésze. Végül az Izraelita Siketnémák Budapesti Országos Intézete: a Bethlen téri impozáns épület.

A Freund által tervezett kórházak közül kiemelem a Bródy Adél Gyermekkórházat felekezeti zsidó kórházat, amelyet a Pesti Izraelita Hitközség működtetett, de az alapító okirat szellemében vallási különbség nélkül minden rászoruló gyermeket fogadott és gyógyított. A Bródy Adél gyermekkórház menedék is volt az orvosoknak. Az 1920-as numerus clausus törvény után a gyermekkórház és a zsidó kórházkomplexum kulcsfontosságúvá vált, mert a magyar egyetemekről és állami kórházakból kiszoruló, magasan képzett zsidó orvosok és nővérek itt kaphattak állást. Az intézményt Bródy Zsigmond lapszerkesztő, újságíró és főrendiházi tag alapította felesége, Adél emlékére. Bródy fiatal jogászként és íróként az elsők között kötelezte el magát a hazai zsidóság kulturális magyarosodása és polgári egyenjogúsítása mellett. Korai írásait és verseit gyakran szimbolikusan „egy magyar zsidó” névvel szignózta. Szoros kapcsolatban állt a pesti izraelita hitközséggel. 1861-ben a hitközség hivatalos felkérésére Tatai Adolffal közösen zsidó templomi énekeket szerzett és fordított. Miután megvásárolta a Neues Pester Journal című lapot, a pesti német nyelvű, liberális és jelentős részben zsidó polgárság legfontosabb újságjává fejlesztette azt. Lapjában és publicisztikáiban folyamatosan a zsidóság teljes körű egyenjogúsításáért küzdött. Sikerei elismeréseként 1896-ban Ferenc József császár a magyar főrendiház tagjává nevezte ki. Ő volt az egyik első zsidó származású tag ebben a méltóságban. Bródy Zsigmond tökéletesen képviselte azt a neológ zsidó hitvallást, amely szerint egyszerre lehetett valaki hű a zsidó gyökereihez, miközben büszke magyar hazafiként szolgálta a közügyeket.

Érdekesség, hogy Bródy Zsigmond testvérének (Bródy Sándornak) a közvetlen dédunokája a ma is ismert Kossuth-díjas magyar dalszerző és előadóművész, Bródy János.