Hajdanvolt zsidó közösségek

Májusban jelent meg a Szombat online oldalon beszélgetésem Ari Tóth Millerrel: „Az emlékezet önkéntes őrzői” alcímmel. Ari 1956-ban született Budapesten, és 1984 óta az USA-ban él. Még itthon, 15 éves korában kezdett régi zsidó képeslapokat gyűjteni, majd az országot, Erdélyt, Szlovákiát járva fényképezte a zsidó múlt emlékeit, zsinagógákat, temetőket. az USA-ban aztán a múlt kutatásba is belekezdett, így több száz kismonográfiája született magyar, lengyel, litván városokról, stetlekről, zsidó múltról, életről.
Most az évek során gyűjtött zsidó életképeiből adunk közre egy kis ízelítőt. A leírások Ari Tóth Miller kismonográfiájából származnak.

Az első kép Kazimierz Dolny lengyel kisvárosban készült.

Kazimierz Dolny / Kuzmir / קוזמיר

A kisváros kereskedelmi útvonalak kereszteződésében, a Visztula folyón átkelővel, a Gdańskba történő gabona kereskedelemmel vált jelentőssé. A 19. században elsősorban kereskedők és kézművesek városa. Közülük sokan zsidó vallási tárgyak gyártásával foglalkoztak. Többek között tallitot, cicitet gyártottak. 1907-ben Kazimierz körülbelül 3000 lakosának 89%-át a zsidók tették ki.

 

 

G łębokie / Hlybokaye Глыбокае /Rus, Bel/ Glubok /Yiddis/ גלובאָק

A Wilnót és Połockot összekötő fontos kereskedelmi útvonal futott át Głębokie-n a Lengyel-Litván Nemzetközösség időszakában. A település természetes határa a Berezwica folyó volt. Lengyelország 1793-as felosztása következtében Głębokie orosz uralom alá került. A 19. században egy Nagy Zsinagóga és 10 imaház volt a városban. A legtöbb zsidó a chabadi haszidizmus felé hajlott. 1897-ben az 5564 lakos közül 3917 lakos volt zsidó.(70,4%) 1909-ben héber és jiddis általános iskolát is nyitottak. A két világháború között volt itt zsidó drámaklub, kórus, zenekar és a Maccabi focicsapat. Két moziban – a lengyel filmeken kívül – amerikai zsidó filmeket lehetett nézni jiddisül. Głębokie-t 1941. július 2-án elfoglalta a Wehrmacht. Ekkor már több mint 5000 zsidó élt itt, helyiek, valamint fehérorosz, litván és lett menekültek Csak mintegy 100 głęboki zsidó élte túl a holokausztot.

 

 

A képen ég egy zsinagóga.

Goniadz / Goniondzh / גאניאנדז

A tragédia ehhez a kisvároshoz kötődik.

1878. január 1-jén Goniądzban 2943 ember lakott, köztük 1880 zsidó (64%).

A goniądzi zsidók helyzete drasztikusan megváltozott, miután a németek 1941. június 26-án elfoglalták a várost. 1941 júliusában legalább 116 zsidót mészárolták le itt maguk a lengyelek, akik önállóan létrehoztak egy különleges rendőri egységet és együttműködtek a németekkel. Júliusban mintegy 200-250 zsidó férfit zártak be a zsinagógába, amelyet aztán felgyújtottak. A bezárt zsidók ott égtek. A goniądzi „zsidókérdés végleges megoldására” 1943. január 3-án került sor, amikor a treblinkai haláltáborba szállították őket.

****

A következő képcsoport a munkáról szól Lida kisvárosában.

Lida /Lide / לידע

A zsidók először a 16. század második felében telepedtek le Lidában. 1579-ben Báthory István királytól olyan kiváltságot kapott a helyi zsidó közösség, amely lehetővé tette számukra, hogy zsinagógát építsenek a városban. A 17. század második fele nehéz időszak volt Lidának. Az orosz-lengyel háború alatt 1655-ben elpusztították a várost a kozákok. A zsidó lakosságnak menekülniük kellett . A 18. század elején a város zsidóinak többsége kereskedelemmel vagy mezőgazdasággal foglalkozott. Lengyelország 1795-ös harmadik felosztása után Lidát egy orosz birodalomhoz csatolták. 1897-ben Lidában 5166 zsidó élt, a város lakosságának 68%-a. A 189 regisztrált mesterember többsége zsidó volt. A 19. század végén megszokottá vált a térségből a zsidók USA-ba történő kivándorlása. 1885 elején a lidai zsidók gyűjtést indítottak egy palesztinai település (Mazkeret Batya) építésére. A két világháború között virágzott a lidai zsidó közösség. A városban 12 zsinagóga működött. 1921-ben 302 zsidó üzlet volt Lidában és a 23 bankból 18 zsidó tulajdonban volt. Az 1930-as években négy különböző zsidó iskola, három zsidó könyvtár, öt színházi csoport, egy felnőtteknek szóló iskola, három zsidó sportszervezet, egy zsinagóga, tizenkét imaház és egy 18 ágyas kórház működött Lidában. Ez idő alatt is erős cionista mozgalom létezett a városban. Képviselői megszervezték a HeHalutz és Hashomer Hatzair tevékenységét. Mindkét szervezetnek összesen mintegy 500 tagja volt. 1933-ban megalakult a Histadrut HaOved fiatal munkások szövetsége. Küldetése az volt, hogy felkészítse tagjait az Eretz Izraelbe történő kivándorlásra. 1931-ben a zsidó lakosság 6335 főre nőtt, a holokauszt hajnalára pedig közel 8500-ra emelkedett a menekültekkel együttesen. Lida zsidóságából mindössze 300 ember menekült meg.

 

****

Képek egy kisvárosból, Kelet-Litvániából.

Moletai / Malaty / Maliat / מאַליאַט

A zsidók a 18. század elején telepedtek le Molėtaiban. A Lengyel-Litván Nemzetközösség 1795-ös harmadik felosztása után Molėtai az orosz birodalom tartományi városává vált. 1894-ben 1948 zsidó élt itt, a teljes lakosság több mint 80%-a. Az első világháború alatt, 1915 nyarán a zsidókat elűzték a Moletaiból, és foglyként Oroszországba küldték őket.

A moletai zsidók a kiskereskedelemből éltek, főleg a két heti piacnapon, valamint a kétéves vásárokon. A zsidók között voltak házalók, kiskereskedők, boltosok, szabók, cipészek, filccipő készítők, kovácsok. Fontos bevételi forrás volt a sok zsidó nő által kötött harisnya, melyeket az otthonukban készítettek kötőgépeken.

A második világháború kitörése után Moletai szovjet uralom alá került. 1941. augusztus végén a megszálló németek a városban lévő összes zsidót összegyűjtötték és étel és víz nélkül bezárták az imaházukba. Három nap után kivitték őket a Moletai-Vilna út szélére meggyilkolták és eltemették őket egy tömegsírba.

 

 

Őrizzék itt is Ari Tóth Miller képei a zsidó áldozatok emlékét!