Széder; Titok

Írta: Fenákel Judit - Rovat: Irodalom, Kultúra-Művészetek

Fenákel Judit két novellája

Széder 

Szállingóznak a vendégek. Jönnek Berettyóújfaluból, Pestről, jönnek Battonyáról. Csupa rokon, némelyik szegről-végről, nekem nem is kell számon tartani, ki kinek a harmad unokatestvére. Nálunk alszik Latzkó nagyapa, Laci bácsi, Rózsi néni Gyuri bácsival és Ágival. Nem tudom, kinek hol ágyaznak, de valahogy mindenki elfér. A kihúzható ebédlő asztalon terítünk, ott annyi hely van, mind a két könyökünket feltehetjük a teríték mellé. Persze nem tesszük, mert anyu szerint illetlenség.

fenakeljudit

A zsidók kivonulását ünnepeljük Egyiptomból. Fölmondjuk a hosszú, bonyolult történetet a Hagadából, még hozzá héberül. De még előtte megtisztítjuk a házat mindentől, ami kovászos, mert őseink a kivonulás idején csak kovásztalant ettek. Mellesleg a kovásztalan kenyeret, a maceszt nagyon szeretjük, reggelire azt aprítjuk a tejes kávéba. Az edényeket is kicseréljük, elővesszük a húsvéti bögréket, a húsvéti tányérokat, a húsvéti lábasokat, a hétköznapi edényeket anyuék eldugdossák valahova, ez az edény csere önmagában is nagyon izgalmas. Az én húsvéti bögrém piros színű, fehér pöttyök vannak rajta, sokkal jobban szeretem, mint a hétköznapi fehér porcelán csészéket.

A férfiak ez alatt vitatkoznak. Azon, hogy a széder tálra valókat milyen sorrendben kell elhelyezni a tálon. Előbb jön a keserűfű és utána a hrajszesz vagy fordítva? Nagyapa vitatkozik a leghangosabban, ő már annyi szédert megélt, joga van dönteni a sorrend dolgában. A nők pakolnak és melegítenek és mosogatnak és tálalnak, nekik nincs idejük ideológiai vitákat folytatni, a terméketlen gondolatok cseréjét a férfiakra osztotta az Örökkévaló. Ha nem hangoskodhatnának, nem is éreznék magukat olyan fontosnak.

Pedig nemsokára kiderül milyen fontosak. Életbevágóan fontosak. Amikor hozza a postás a munkaszolgálatos behívót, és soha többet nem látjuk őket.  De erre széder este még nem gondolunk. Én csak arra gondolok, bele ne süljek a mánistánóba, és pontosan felsoroljam, miben különbözik ez a nap a többitől. Meg az ajándékra gondolok, amit azért kapok, mert ügyesen megtaláltam a szalvétába bújtatott maceszt. Arról álmodni se merek, hogy ezüst pecsétgyűrű lesz az ajándék, amibe még a nevemet is bele vésette apu.

Két nap múlva a vendégek szétszélednek, az ebédlőt újra besötétítjük, a húsvéti edények visszavándorolnak a kamra szekrénybe.  Megérkezik apu behívója, de ez még nem AZ a behívó, innen még elengedik két nap szabadságra, és anyu is meglátogathatja. Itt még együtt van a legjobb barátjával, Gartner Sanyi bácsival.  Mind a ketten szürke düftin nadrágot viselnek ugyanolyan lemberdzseket és karszalagot. Apu megöleli anyut, így örökíti meg őket az utolsó közös fénykép. Még mosolyognak, bíznak a jövőben. Két hét múlva újra jövünk. Arról nem tud anyu, ők ketten már megfogadták egymásnak, aki túléli a háborút, segíti és magához veszi a másik családját. Mert az nem lehet, hogy mind a ketten túléljék.

Titok

– És nekem mikor lesz biciklim?

Anyut váratlanul éri a kérdés

– Már öt gyereknek van az osztályban

– Neked nem lesz

– De miért nem? – nyűgösködöm, mint egy igazi elkényeztetett kislány,

– Apuét is be kellett szolgáltatni

Anyu hangjában érzem a türelmetlenséget.

– Mi az, hogy beszolgáltatni?

– Be kellett vinni a községházára.

– Pedig az a miénk. Apunak igazolványa van róla.

– Akkor is. Hoztak egy ú j rendeletet. Zsidónak nem lehet biciklije. A kisbíró kidobolta.

– És rádiója se?

– Rádiója se. Azt is be kellett szolgáltatni.

– De hát miért anyu?

Anyu legyint, dühösen megrántja a vállát.

– Ne beszélj erről senkinek.

– És Tímár néni se ad tejet a zsidóknak. Erre is van rendelet?

– Erre nincs. Tímár néni magánszorgalomból nem ad tejet a zsidóknak.

– Inkább kiönti?

– Ez már az ő dolga. Muszáj erről beszélgetni?

– Azt is tudom – mondom még ravaszul – hogy az órákra is van rendelet.

– Milyen órákra?

– Apu karórájára. Mert azt is be kellett vinni a községházára.

– Honnan veszed?

– Hallottam, mikor erről sugdolóztatok apuval.

Anyu leguggol előttem, kezét a vállamra teszi.

– Aput valaki följelentette. Azt találta ki, hogy apu órájában adó-vevő készülék van, azon hallgatja a híreket, és titkos üzeneteket küld nem tudom hova.

– Az én apukám?

– És ezért elvették az óráját. Erről senkinek egy szót se.

– A legjobb barátnőmnek se?

– Ha már olyan nagylány vagy, hogy kihallgatod a felnőttek beszélgetését, akkor tudjál titkot tartani. Megértetted?

Bólintok. Az egészből nem értek semmit, de tudok titkot tartani.

Címkék:2016-03

[popup][/popup]