Bialik: Tavaszi ének

Új szellők járnak, kiderült az ég.

Sugárruhát ölt a kék messziség.

A hegyen tavasz hírnökei állnak,

Minden harmatcsepp ragyog, mint a csillag,

Rügyek fakadnak, selymes bimbók nyílnak,

Köröskörül tavasz. Új szellők járnak.

 

Még nem tört ki az ujjongó sugár,

A dal csak halkan ágról-ágra száll,

Csak lassan, lágyan terjed szende fény,

De hirtelen, majd minden vágy föléled,

Kicsattan nagy, hatalmas, ifjú élet,

S szent erők vívnak csodák mezején.

 

S mily édes a fény! mily édes a szél:

Mosolygó arcok, mindenki remél,

A merre nézel, feléd szem ragyog,

Dús aranyszálak mindent összefonnak,

Fehér virág tüzes pirosba olvas,

Boldogság, ifjúság száll szerteszét.

 

És lassan nyílnak mint fehér virágok,

Szívemben is a régi vágyak, álmok,

Tavasz szelétől elfutnak az árnyak,

Fekete kétség borongott lelkemen,

Csillogó könnyeimmel elkergetem,

köröskörül tavasz. Új szellők járnak.

 

/Patai József/