Bemutatom Tarbay Dávidot

Írta: Pécsi Katalin - Rovat: Archívum, Kultúra-Művészetek

Az Amerikai Alapítványi Iskola első félévében önképzőkö­rünk lelke volt, aztán egyszer csak elköszönt: másnap alijázni fog. Három héttel később vastag paksaméta érkezett Beer Shevából, benne Dávid bejelentése: megalapítot­ta az önképzőkör „Izraeli Tagozatát”; s mellékelt is rögtön egy terjedelmes szö­veget: a műfordítási pályázatunkra ké­szített Jiri Veil-fejezetet. Aztán a ládák és csomagok nyilván a helyükre kerül­tek, megérkezett a zongora is, Dávid sokat csellózott, megtanult ivritül. Fel­vették a neves tel-avivi Thelma Yellin Művészeti Gimnázium zenei osztályá­ba, megtanult bőgőzni is, időnként iz­raeli és európai turnékra megy a zene­karával, az utóbbi időben pedig legin­kább a zeneszerzés vonzza. Irigylésre méltóan sokat olvas, éjszakánként pe­dig ír. Verset, prózát, „szövegeket”. Kész rejtély, honnan veszi az időt még a levelezésre is, de tény: a levelek, kéz­iratok már negyedik éve jönnek-mennek. Az önképzőkör ma már csak em­lék, Dávid felnőtt. Tizennyolc éves.

 

*

Dávid ma már tizenkilenc éves, s mint édesapja, Tar­bay Ede költő leveléből megtudtuk, „a jeruzsálemi Filmművészeti főiskolára jelentkezik (Tarkovszkij volt az egyik szakdolgozat témája), zeneszerzésből érettségizik, valamit konyít a forgatókönyvíráshoz, nagyon jó fotókat készít, s mindezt ott tudná egyesíteni…”. Dávid Ávidán for­dításainak megkésett közléséért vala­mennyiünket kárpótolhat az a váloga­tás, amit Pilinszky János mára klasszi­kus verseiből Tarbay Dávid héberre for­dított, s az Iton 77 című izraeli lapban közölt. Egy „alig érett” fiatalembert, ké­szülő műfordítót ajánlunk az olvasók figyelmébe tehát, aki két nyelv között immár oda-vissza tolmácsol.

sz. t. g.

támogatás

Címkék:1996-04