Alterzsidó imaház

Mózes ház, Dor Hadas, Marom, Sirály. E bűvös szavakból a „mezei” olvasónak vélhetőleg a Sirály mond valamit: a Király utca e népszerű kulturkocsmáját épp cikkünk írásának napjaiban (május közepe) záratta be a VI. kerületi önkormányzat.

A Sirály zsidóság és multikulti találkozásának emblematikus színhelye (volt), melyet magyar zsidókról szóló tudósításaiból ritkán hagyott ki a külföldi sajtó. A kerület népszerű romkocsmáinak többségével ellentétben a Sirálynak vállaltan zsidó jellege volt. Vallásos ünnepeken különféle trendi programokat, bulikat szerveztek, s a helyet fenntartó Marom egyesület ma is tagja a Magyarországi Cionista Szövetségnek. Az Izrael körüli politikai és médiaharcoktól távol maradt ugyan, inkább izraeli művészek és az izraeli alternatív zene népszerűsítésével mutatta ki elkötelezettségét.
A zsidó multikulturális (más néven: alterzsidó) közeg és a hagyomány találkozásából kristályosodott ki aztán 2000 után egy új vallásos (újvallásos) szellem. Ez a tradíció és a szellemi nyitottság megőrzését egyaránt fontosnak tartotta.
Mindezt nem a semmiből kellett megalkotni, az irányzat Amerikában 1968 után jelent meg.

Emblematikus alakja Shlomo Carlebach
rabbi volt, aki az európai ortodox jesivák szellemét a 68-as lázadók hangján, gitárkísérettel igyekezett megszólaltatni. (Jó barátja volt Bob Dylannek.) Carlebach újat alkotott – stílus és szellemiség terén egyaránt. A világ számos országában működnek ma is Carlebach zsinagógák.

Az ő hangját vélem hallani a Király utca 34-ben, a Dor Hadas szombatfogadó gyülekezetében. Az előimádkozó amerikai-izraeli (most Stockholmban működő) rabbi áhítattal, gitárkísérettel énekel, és nem csak hangja, hosszú haja is Carlebachra emlékeztet. A huszonéves helybéli, valamint izraeli és amerikai fiatalok együtt zengik a szombatköszöntő dallamokat, amit elég sokan ismernek. Alighanem ez az egyetlen gyülekezet Pesten, ahol az átlagéletkor 20-25 év.
Egy konzervatív amerikai zsidókból álló csoport is beesik ide: a farmeros pólós fiatalok udvariasan átengedik a székeket a 60 körüli öltönyös/kosztümös látogatóknak, ők maguk a padlón ülnek vagy az előszobában állnak. Ima végeztével az amerikaiak elvonulnak vacsorázni a Carmel étterembe, a fiatalok pedig, a kidus után salátákat fogyasztanak, vad beszélgetések közepette. Az eszmecsere éppúgy zajlik, mint egy nemzedékkel korábban, ifjúságom idején: mindenki mindenkivel szót vált, próbáljuk egymást túlkiabálni. Csak mi akkor a hagyományban járatlanok voltunk, míg e mostani nemzedék kitermeli a maga tájékozott vallási vezetőit.
A Dor Hadas (informális) vallási vezetője a 21 éves Pollák Ariel/Polyák Ágoston, aki egy ideig a Rabbiképzőbe járt és a Dohány utcai zsinagógában volt előimádkozó. Ott szerzett tudásából azonban a Király utcai lakásban nem sokat hasznosít: a nagytemplom orgonazúgástól áhítatos stílusa ide nem illik. Itt Kardos Dani kíséri gitáron Arielt (aki ma este épp nem énekel), ő pedig szabadon és a közösség jóváhagyásával válogatja össze a liturgia dallamait. A Lecha Dodi szombatköszöntőt a Mary Poppins egyik dallamával is énekelték már, de a Boney M. együttes egyik dalát is tervezik felhasználni. (Összesen 7-8 dallamváltozatot ismernek.) Mindez csak a közönség konszenzusától függ. Imakönyvük ennek megfelelően egyedi: a Lecha Dodi két strófáját elhagyták például, mert a személyes messiásról alkotott felfogást nem osztják.
A demokráciához és a korszellemhez persze hozzátartozik, hogy

a lányok is beszámítanak a minjenbe,
és Tórát is olvasnak. Ariel az előimádkozásba is szeretné bevonni őket, de itt még nem tartanak. Az Oszé Salom hagyományos sorait énekelve nem csak „Al kol Jiszrael”-re (egész Izraelre) kérnek áldást, hanem ezt kiterjesztik a föld minden lakójára.
Ezek után talán meglepő, hogy a Dor Hadas egyesület, amely ennek az újvallásos fiatalságnak próbál kereteket adni, a konzervatív (maszorti) irányzathoz tartozik, nemrég vették fel őket a nemzetközi szervezetbe teljes jogú tagként.
Hogy miért? Talán az előzmények miatt: újító szándékú és halachikusan felkészült fiatalok* 2007 táján még a neológiát próbálták megreformálni, a nyugati konzervatív zsidóság vívmányait felhasználva. Útjaik később elváltak, de a szervezeti kötődés megmaradt, noha a „Tóra-jóga” (egyes imák jógapózban való recitálása) alkalmazásával Ariel alighanem erősen eltávolodott a Síp utca szellemétől.
Megfogalmazása szerint a maszorti kapcsolat inkább szervezeti jellegű. Más irányzatokban éppúgy talál követnivalót: ilyen a new age mozgalmak által behozott jóga és meditáció; a rekonstrukcionista mozgalmak merész újításai a szöveg és a liturgia terén; vagy a reformirányzat elkötelezettsége a progresszív társadalmi mozgalmak és a természetvédelem mellett.
A zsidó származás bizonyos helyzetekben – pl. alija, vagyis felhívás a Tórához – viszont továbbra is igény a konzervatív felfogás szerint. A magyar fiatalokkal találomra szóba elegyedve sok nem zsidóba botlok. Az erkélyen három lány beszélget: egyikük sem zsidó, de vonzónak találják ezt a helyet – talán afféle speciális kulturkocsmának érzik.
A demokrácia szelleme nem engedi meg a diszkriminációt: hogy nézne ki az, ha az alija előtt mindenkit származásáról faggatnának? A Halacha viszont nem engedi meg, hogy nem zsidót hívjanak fel a Tórához. Mi a megoldás? Ariel csoportos aliját szervezett: a közösség egy emberként vonul a Tórához, a többség zsidó, ezzel a probléma megoldódott.
Bálint Anna, a Dor Hadas elnöke halachikusan szintúgy képzett: héber és jiddis nyelvet tanult az ELTE-n, konzervatív jesivába is járt Jeruzsálemben. A fent leírt péntek estén már másnapi bat micvájára készült, amely természetesen Tóra-olvasással volt összekötve.
Anna korábban a Mózes-ház egyik bentlakója volt.

De mi a Mózes-ház?
Ismerjük azt az állapotot, amikor egyetemista fiatalok kollégiumi szobájában, albérletében, lakásában állandó a jövés-menés, a társasági élet. A Moishe House nemzetközi szervezet az ebben rejlő lehetőséget ragadja meg: fiatalok, anyagi támogatással beköltözhetnek egy tágas lakásba, ha vállalják, hogy havonta közösségi programokat szerveznek. Ennek egy része zsidó jellegű, más része tágabb közösségi szellemű legyen. Kézenfekvő program a péntek esti kabalat sabbat és a szombati reggeli ima. De Anna és két barátnője szervezett ruhacserét, főzést, kipahorgolást, filmvetítést. Mindez 2009-ben kezdődött. A stabil helyszín meg az állandó programok föllendítették a Dor Hadas életét, amely hamar népszerű lett a környéken, sokan ide jöttek a romkocsmák helyett.
Széder estén negyvenen voltak. Szimhat Tóra ünnepén pedig a közelben lévő Kőleves vendéglő kertjében táncoltak a Tórával.
Aztán a lányok átadták a stafétabotot: idén már Bernáth Lackó (mindenki így nevezi) és egy barátja lakik a (hajdan nagypolgári) lakásban, bár amikor ott voltam, a konyhában a lányok készítették a salátát. A történelem-hebraisztika szakos Lackó a Mózes-ház mellett a Marom egyesület programjait is szervezi. Utóbbi most bajban van: a Sirályt bezárták, a Marom-egyesület helyiség nélkül maradt. E sorok írásakor csak a (Sirály méreteihez képest mégiscsak kicsi) lakás állt rendelkezésre, mely a Dor Hadas céljait szolgálná.
Schönberger Ádám, a Marom vezetője e péntek este már arról beszélt nekem, hogy új helyiséget találtak a Sirály számára, s támogatók is akadnak, akik a bérleti díját állnák. Mire ez a lap megjelenik, az olvasók talán már többet tudnak a napi sajtóból.