A Turultól az Óceánig

Ripp Zoltán történész nem megyek haza című könyve hátborzongató lélektani regény a közelmúltról, sőt, a nemzedékeken át visszhangzó múlhatatlan múltról; hiszen a történet történelmi események mentén (vészkorszak, 56, rendszerváltás) formálódik, és anyátlan generációk feldolgozhatatlan traumáit vetíti elénk.

A tulajdonképpeni cselekmény a 2008-as romák elleni merényletek idejébe repít vissza. Főszereplő-narrátora, Dani, egy 18 éves, nemzeti rockbandában gitározó szélsőjobboldali tatabányai srác, akinek élete éppen összeomlik. Apja rasszista indíttatású erőszak vádjával a sitten ül, ő pszichiátriára kerül drogrehabilitációra. Pszichiáterének, Líviának köszönhetően a rehab után idáig nemigen látott anyai nagypapája fogadja be, biztosítva, hogy végre leérettségizhessen.

Ám ki is ez a látszólag mogorva, zárkózott, alig megnyilvánuló „nagyfater”, nem mellesleg híres író, egyetemi professzor, és miért zárja magába kagylóhéjként a múltbéli dolgokat? Hogyan fog ez a két, meredeken más miliőből érkező csodabogár együtt lakni Újlipóciában?

Dani privát története mögött két különböző hátterű család – eltérő történelmi tapasztalaton, egyéni és kollektív drámákon, politikai megosztottságon, sérelmeken alapuló – feloldhatatlan konfliktusa áll. Egy hátborzongató családi titok, ami továbbiakat rejt.

A kétéves kora óta félárva fiú vergődik, és leginkább az otthonról hozott, apjától átvett minták határozzák meg a személyiségét. Sok mindent nem szívesen tenne ki a kirakatba korábbi életéből, pláne nem egy elit gimiben. Jól kibontott, szélsőséges szituációk, érzékeny lelkiállapot leírások sűrűsödnek a történetben. Hősünk egy gimnáziumi csetepaté során rácsodálkozik (mert ráébresztik), hogy zsidó, és vajon mit lehet kezdeni ezzel a tudással? „…az az abszurditás járt a fejemben, hogy mihez kezdjek zsidóként turulos tetoválással a vállamon.” Ez a robbanásszerű élmény kényszeríti rá egy krimiszerű nyomozásra, hogy napvilágra kerüljenek a mélyen eltemetett családi tragédiák és konfliktusok.

Ez a regény egy puskaporos hordó, indulatoktól fűtött párbeszédes összecsapásokkal. Meddig lehet takargatni a múltat? Ki és mit hajlandó elmondani? Sok az elhallgatás, vibrál is a feszültség, ettől és a kontrasztoktól izgalmas és olvasmányos a regény. Tatabánya és Újlipótváros két abszolút különböző kisbolygó. Tatabánya szürkén komor, válságba süppedt bányászváros drogos, deviáns csoportokkal, szélsőjobbos szubkultúrával, nemzeti rockzenekarral. Ellenpólusa az az újlipótvárosi vallástalan, értelmiségi közeg, amibe a fiú váratlanul belecsöppen. A két világ között nincs átjárás. Sőt, nincs otthon, nincsenek kapaszkodók, nemcsak Dani, a nagyapa is a teljes identitásvesztésbe zuhan. A könyv nagy kérdése persze, érdemes volt-e a zsidó származást tabusítani?

Mély emberismerettel formálja a szerző regényalakjait, érzékenyen kibontva nézőpontjaikat. A regény tobzódik az alapvetően jó szándékú szereplőkben. Apa nővére, Joli is segíteni próbál a maga módján, bár bőven megvan a maga baja, ám a nagypapa barátnője, Dóra az, aki leginkább jó humorral és józanésszel ösztönözné, hogy a nagypapa és unokája között megtörjön a jég. Pikáns csavar, hogy nem a nagyapa, hanem a rejtélyes Tesó (bár nagyfaternak nem is volt tesója) kalauzolja Danit a múlt feneketlen labirintusában, fényképhalmok és pár üveg bor társaságában.

Láss csodát, nagypapa az irodalmi műveiben vállalja a zsidóságát. Novellája kisregény a regényben, őszinte elbeszélés a családról és a holokausztról. A saját lánya sokáig mit sem tudott minderről. Hogyan lehet persze egy szinte ismeretlen, rég halott anyát életre kelteni? – vívódik Dani. Valóban, az anya a levelei által válik élővé és fontos szereplővé, és az idősődő író figurája is kiválik a félárnyékból a lányával folytatott egykori levélváltásokból.

Dani múltfeltárása során árad a szorongás és az alkoholgőz, hogyan is lehetne ezt másként kibírni, mint jól betépve? A végére garantált az egyensúlyvesztés, és a megoldás a menekülés.

(Ripp Zoltán: nem megyek haza. Fakultás Kiadó, Pécs, 2025, 387 oldal)

*

A regényből itt közöltünk részletet.