Szeresd felebarátodat mint tenmagadat!

Írta: Gádor György - Rovat: Kegyelet, Közösség

Andris az apám generációja. Az ő barátja eredetileg. Együtt nőttek fel. A gondoskodását készen kaptam, mint egy gyerekkori mártélyi kirándulást. Apu Pestre ment tanulni. Andris maradt Szegeden. Pályáját gazdagon megírta az orvosi egyetem a nekrológjában. Adott magából a városnak és az egyetemnek felekezettől függetlenül is.

Lednitzky András (Fotó: Kuklis István/szegedcafe.hu)

Andris szerette a nyüzsgést és a panaszkodást, mégis mindig nyüzsgött. Mindenhol ott volt. A felelősségteljes pozíciói termelték önmagukat. Az egyik, amiben én láttam sokat és dolgoztunk együtt, az a hitközségi elnöké. A templomjáróé, a rendezvényszervezőé, az álmodozóé, a politizálóé, az utazásszervezőé, a mindent is megoldó emberéé, az adománygyűjtőé.

Párhuzamos feladatai erősítették egymást.

Egy átlag pestinek mit számít például a báli élet? Szegeden ez mást jelentett, hogy a gólyabálok után szabadon, hagyományőrző izraeli vacsora estét szervezett a talán legnagyobb szegedi szállodában. Én pedig segíthettem, ahogy a barátaim is. Eljött erre a vacsorára mindenki, aki fontos volt. Üzletemberek, művészek, politikusok, a zsinagóga holdudvara, és az egyetemi arisztokrácia. Andris ott nyüzsgött középen. Élőzene, táncbemutató és tombola irdatlan mennyiségű nyereménytárggyal. Sok-sok év első novemberi szombat estéjén.

Andris tudott András is lenni. A Síp utca korszakváltásait is átélte. Sokszor ültem mellette a III. Emelet 48-ban. Néha letoltak minket, hogy ne beszélgessünk, mert szétültetnek. Máskor, ha valami untatta a vezetőségi ülésen, vagy ellenezte a döntést, nagy zajjal elővette a Népszabadságot és szélesre nyitva olvasta. A szavazáskor mégis tudta mire szavaz, és bármikor hozzá is szólt. Bele tudott állni a konfliktusokba. Két ciklus végén én is egy voltam, aki rá tudta beszélni, hogy ne hagyja abba.

Nem indulok újra elnöknek, elég volt. A tiszteletbeli konzul feladatait azt csinálom és a … sorolta a többit. És felkértek, hogy …

Azután már nem ő volt a hitközségi elnök, mert sok volt neki. Hiányzott is neki meg nem is. Aki ebben az ingergazdag zsidó világban él, az tudja, a mi vircsaftunkat milyen nehéz elengedni. A hallása, a betegségei egyre nagyobb falat húztak köré. Az internet így is segített neki, tájékozódjon, kommunikáljon. Csakhogy az ő egyik erőssége korábban az volt, ahogy személyesen foglalkozott az emberekkel. Odafigyelt.

Nem én vagyok az egyetlen az egyetemisták generációiból vagy a hitközségből, akinek van mire emlékeznie, van mit köszönnie neki. Jó lenne, ha látná, ha hallaná. Ahogy az elmúlt években az írásaimmal tette, olvasna és hozzászólna. Ez is hiányozni fog.

Dolgozó neológ hitközségi elnökként követhető példa marad minden rasekol számára, aki építi a közösségét. Akár egy vidéki hitközségben, akár egy pesti templomkörzetben dolgozik.

Ezt rasekolként is állítom.

A kulturális fesztiválok, hangversenyek, a hagyományőrző vacsorák, a hitélet szervezésével sokat tett a helyi közösség, a zsidó vallás és kultúra megismertetéséért.

Izrael Államának tiszteletbeli konzuljaként éveken át segítette izraeli hittestvéreinket Szegeden, és öregbítette hírnevünket itthon és külföldön is. A szegedi zsinagóga felújítása nélküle sem jöhetett volna létre.

Egészségét sem kímélve végezte éveken át a Szegedi Zsidó Hitközség, a Szegedi Zsinagóga Alapítvány, a Szegedi Magyar-Izraeli Baráti Társaság olykor nehéz feladatainak szakszerű ellátását. Tagja volt a Mazsihisz vezetőségének, és alelnöke is.

Àldassék az igaz Bíró!

Elment dr. Lednitzky András számos cím, érdem birtokosa és a Szegeden tanult sok-sok egyetemista következetes segítője.

ברוך דיין האמת