The Glass House Project – A magyar zsidó zenei örökség kortárs művészek átgondolásában

Írta: Szombat - Rovat: Hírek - lapszemle

A Glass House neve itthon ismeretlenül cseng, ám a tagok jól ismertek: az együttes vezetője a Grammy-díjas Frank London, aki már sokszor koncertezett Magyarországon. Aram Bajakiant Lou Reed és Diane Krall rajongói egyaránt ismerhetik: a Velvet Underground alapítójának turnégitárosa a jazzdívával is sokszor koncertezett. Az argentin Pablo Aslan az etnojazz kiemelkedő bőgőstehetsége, Yoni Halévy nagyszerű izraeli jazzdobos, Jake Shulman Ment pedig tősgyökeres brooklyni hegedűs, aki a magyar, román, roma és a kelet-európai zsidó zene megszállottja, és Erdélytől a Duna-deltáig bejárta már gyűjtőként közös zenei örökségünk legfontosabb régióit.

Glass_House_flyer_final_HUN_BMC2 (2)_kicsi

A New York-i Balassi Intézet a Holokauszt magyarországi áldozatainak szentelt emlékév keretében hívta életre Frank London, Grammy díjas zenész vezetésével a Glass House Project előadássorozatot, mely a sokszínű magyar zsidó múltat a zene segítségével idézi meg, egyben igyekszik bemutatni, hogyan kaphat ez a zenei örökség helyet a jelenben – Magyarországon és világszerte. A Glass House, vagyis Üvegház arról a híres épületről kapta nevét, amely a Carl Lutz svájci diplomata által létrehozott 76 védett ház egyikeként zsidó polgárok sokaságának szolgált menedékül a nyilasok terrorja idején.

A 2014 tavasza óta létező együttes New York-i és washingtoni nagysikerű koncertjei után érkezik Budapestre. A program és a művészek súlyát érzékelteti, hogy Washington-ban a MÜPA ottani megfelelőjében, a Kennedy Center-ben kerülhetett sor a bemutatkozásra.

8 virtuóz muzsikus fog össze, hogy felderítsen egy mindenki számára vonzó, de egészében szinte megismerhetetlen világot: a vallásostól a szekulárisig, a várositól a falusiig számtalan rétegből összeálló magyar zsidó zenei univerzumot. A Grammy-díjas kurátor és zenei vezető mellett fellép Lou Reed egykori turnégitárosa, az argentin jazz egyik meghatározó figurája, Izrael egyik legismertebb dobos tehetsége, de elszánt brooklyn-i etnomuzikológus-hegedűs és persze három kiemelkedő magyar művész is: a cimbalomjátéknak új távlatokat nyitó Lukács Miklós, Szirtes Edina Mókus és a magyar zenei szcéna egyik legsokoldalúbb szereplője, Ágoston Béla.

Frank London vezetésével és Vadász Zita, a Balassi Intézet New York-i kurátorának közreműködésével az együttes az MTA Zenetudományi Intézetétől, Bob Cohentől, Kiss Ferenctől és más szakértőktől kapott útmutatás alapján állította össze programját, melynek célja a tág értelemben vett magyar zsidó zenei örökség felidézése.

Népdal, városi dal, kántorének és operett egyaránt előkerül a programban, és – az örökség folytathatóságát hirdetve – a közreműködők néhány meglepő természetességgel a régi anyagokhoz illeszkedő szerzeménye is.

Az együttes nemzeti, egyben univerzális tanulságot is hordozó tragédiánkra, a Holokausztra való komplex emlékezés és emlékeztetés szándékával alakult. A művészek közös koncertje kimondatlanul is a mi lett volna ha? lehetőségére kérdez rá, hiszen jelentős részeiben a továbbélésben megakadályozott hagyományokat mutat be. A koncert olyan illúzió, amelynek részesévé válva a közönség kötelességévé válik visszatérni a valóságba, és múltunkkal szembenézni: a művészektől kapott élmény lehetne élő hagyomány hazánkban, ha a Holokauszt magyar és német elkövetői nem rongálják meg helyrehozhatatlanul a magyar zsidó kultúrát, és nem törnek e kultúra, kultúrák sokféle hordozójának életére páratlan szisztematikussággal és kegyetlenséggel.

Sem az örökség, sem a múltfeldolgozás komplexitását nem tagadja a program: az anyag sokrétűsége, gazdagsága, a zenészek kísérletező kedve és tehetsége együttesen teszi lehetővé, hogy míg megtanuljuk jobban szeretni a nemzetközi line-up révén egyetemes értékességében megmutatkozó magyar zsidó örökséget, számos ponton a történelem terhéről is kénytelenek vagyunk elgondolkodni.

GH_image3

Frank London (trombita) mellett 3 magyar és 4 amerikai zenész szerepel a zenekarban. Magyarországról Szirtes Edina Mókus (hegedű/ének), Lukács Miklós (cimbalom) és Ágoston Béla (fúvós hangszerek), az Egyesült Államokból Pablo Aslan (nagybőgő), Aram Bajakian (gitár), Yonadav Halevy (dob) és Jake Shulman-Ment (hegedű) vesznek részt ebben a különleges vállalkozásban.

Ízelítő a formáció alkotásaiból itt tekinthető meg.

 

[popup][/popup]