Szervezkednek az eltűnt hozzátartozóikat kereső izraeliek

A biztonsági helyzet további eszkalálódása mellett, úgy tűnik, az Izraeli Védelmi Erők is egyedül maradt a családtagok kezdeti fájdalmát felváltó, egyre növekvő dühével szemben. A fájdalom enyhítésére a hadsereg közölte, hogy létrehoztak egy válságstábot, amely az izraeli túszokkal kapcsolatos pontos információk összegyűjtésére összpontosít. A különleges csapat először helyzetképet állít össze a foglyok, – katonák és civilek – felkutatására, hozzátéve, hogy “néhány család már kapott üzenetet szeretteiről”.

Egy fesztiválhelyszínén 260 holttestet találtak. A maradványok azonosítására a kétségbeesett szülők szombat este sorban álltak a Ben Gurion repülőtér közelében felállított eltűnt személyek központjánál. A hozzátartozókat arra kérték, hogy hozzanak magukkal olyan DNS-t tartalmazó tárgyakat, mint például fogkeféket. Emellett, a családok fáradhatatlanul a kórházaknál is próbálták felkutatni eltűnt szeretteiket.

Végül úgy döntöttek, hogy unióba tömörülve, a tragédiát követő második napon közösen állnak a kamerák elé segítségért könyörögve.

,,Senki nem mondott nekünk semmit. Senki sem segít nekünk. Káosz van,” – mondta Ora Kuperstein a 12-es csatornának. Családja unokaöccsét, a 21 éves Bárt keresi, aki a partin dolgozott, amikor elrabolták, majd az enklávéba hurcolták. Bár az öt testvér közül az egyik, aki azért vállalt munkát a partin, mivel rokkant édesapját segítve akart hozzájárulni a család fenntartásához.

A riportalanyok közül többen fordultak a kormányhoz segítséget kérve.

,,Hol van a kormány? Miért nem segít senki megtalálni őket?” – könyörgött a testvérét kereső Niszim, aki az utolsó tőle kapott üzenet szerint súlyosan megsérült, és valószínűleg elvérzett.

,,Nincs államunk. Már 27 órája keresem a lányomat, és senki sem segít nekünk. Nincs állam, nincs kormány. Nem mondanak nekünk semmit. Nem tudjuk, mi történt vele,” – mondta a lányát kereső anya.

A terroristák fogságába több izraeli katona és civil, – idős nők, gyerekek, illetve egész család került, a médiában és közösségi oldalakon futótűzként terjedő, sokkoló képek és felvételek sokasága az eddigi válságokhoz képest [volt belőlük bőven], mindennél jobban felkavarta az érzelmeket.

A kialakult helyzet lehetetlen feladat elé állítja Binjámin Netanjahu miniszterelnök keményvonalas jobboldali kormányát.

Az emlékezetekben még mindig élénken él a Hamász által 2006-ban elrabolt Gilád Salit. 2011-ben az akkori, egyébként szintén Netanjahu kormány végül engedett a nyomásnak, és elrendelte a 1027 palesztin terrorista szabadon bocsátását, egy izraeli sorkatonáért cserébe.

A szombati 700 halálos áldozatot követelő mészárlást követően Netanjahu azt ígérte, miszerint a hadsereg teljes erejét beveti a Hamász, és az övezet porig rombolása érdekében, de biztonsági szakértők szerint a teljeskörű válaszcsapást, – a humanitárius aggályok, mellett sokkal bonyolultabbá teszi, hogy a sűrűn lakott Gázai övezetben nem tudni semmit a túszok hollétéről, így áldozatból könnyen válhatnak célpontokká. Nem mellesleg egy ilyen mindent elsöprő akció, olyan dominóelvet vonhat maga után, ami az egész ország biztonságát veszélybe sodorhatja.

A koalíció radikális partnerei ugyanakkor erőteljesen korlátozzák Netanjahu mozgásterét a túszok kiszabadítása ügyében, ami a kormány korábbi igazságügyi rendszer átalakítására irányuló tervei miatt feszülő indulatokat várhatóan tovább tetézné.