Sorsok Háza: vakvágányon

Írta: Wallenstein V. Robert/zsido.com - Rovat: Hírek - lapszemle

sorsokhaza2

Nem kegyes a sors a Sorsok Házával. A józsefvárosi pályaudvarnál épülő központ szakmai vezetője és a megvalósításért felelős miniszter egymásra mutogat, miközben a zsidó szervezetek továbbra sincsenek meggyőzve a 6,6 milliárd forintos beruházás szükségességéről és szakmai színvonaláról. Azsido.com helyzetképe az új fővárosi holokausztmúzeum körüli vádaskodással, bizalmi válsággal, személyi és koncepcionális vitákkal terhelt állapotokról.

„A ma és a holnap gyermekeinek kívánjuk bemutatni, hogy miként lehet és kell jól dönteni akkor, amikor kiközösítenek, megaláznak, végül elveszik az életet.” – foglalta össze 2013 őszén, a múzeum első sajtótájékoztatóján Schmidt Mária Magyarország új holokauszt emlékközpontjának alapvetését. Jószerivel ez volt az utolsó nyugodt pillanat a projekt eddigi történetében. Az előkészületeket kezdettől fogva a bizalmatlanság légköre vette körül. Ahogy a Schmidt szakmai csapatát segítő történész, Gerő András fogalmazott akkor – a kormány „idióta határideje” eleve tarthatatlan volt ahhoz, hogy 2014 tavaszára elkészüljön az intézmény. Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezetője ugyan támogatásáról biztosította azt az elképzelést, hogy legyen egy holokauszttal foglalkozó oktatási központ tervet, de ő is úgy vélte, hogy az eredetileg tervezett megnyitó közelsége nem hagyna elég időt az érzékeny tartalom megfelelő elkészítésére és a konszenzus megteremtésére. Azt ugyanis abszurdnak találta a rabbi, hogy a zsidó közösség gyakorlatilag kész helyzet elé lett állítva a határidőkkel: 2013 októberében lett bejelentve, hogy 2014 áprilisában megnyitnak egy több milliárdos költségvetésű holokausztmúzeumot. Ezért az EMIH már 2013 őszén jelezte, hogy a projektben nem tud felelősen közreműködni.

Ami a tartalmat illeti: a hangsúlyozottan oktatási és kutatási funkciók mellett, a Schmidt Mária irányításával felálló csapat látványos és érzelmekre ható kiállítást képzelt el a 19 ezer négyzetméteres helyszínre. Mára, nagyjából másfél évvel az első sajtótájékoztató után, a múzeum 80 százalékban elkészült. Információink szerint, gyakorlatilag heteken belül át lehetne adni a Sorsok Házát. Azonban az elmúlt napokban, nem várt fejleményként, olyan vita robbant ki a legfontosabb szereplők között, amely kiszámíthatatlanná teszi az intézmény jövőjét.

Kicsapott biztosíték – becsapott partnerek

Mi történt? Schmidt Mária közleményében azzal vádolta Lázár Jánost, a Miniszterelnökséget vezető – és az egész projektért felelős – minisztert, hogy „talán barátja és újdonsült tanácsadója, a vaskos pártállami múlttal bíró Zoltai Gusztáv sugalmazására, szánt szándékkal akadályozza a Sorsok Háza megnyitását, rúg fel írásbeli és szóbeli megállapodásokat, megy szembe a kormány határozatával.” A történész szerint Lázár és hivatala szándékosan tévesztette meg a közvéleményt – elsősorban a zsidó szervezeteket – azzal, hogy a közelmúltban egy kezdeti fázisban lévő munkaanyagot küldtek ki társadalmi egyeztetésre, nem a végleges szakmai koncepciót.

A nyilvános összeveszés azért is érdekes, mert Schmidt és Lázár korábban együtt dolgoztak a hódmezővásárhelyi holokauszt múzeum létrehozásában. Az akkori siker már a múlté. A Terror Háza igazgatója Lázárt gyakorlatilag szerződésszegéssel vádolja, mondván a miniszter nem teljesíti azokat a kötelezettségeket, amelyeket vállalt. Schmidt közleményében azt állítja, hogy 2013 ősze óta költségvetési támogatás nélkül végzik a múzeum koncepciójának tervezését. Információk szerint csaknem 40 millió forintnyi összeg kifizetését várják.

A Miniszterelnökség szerkesztőségünkkel azt közölte, hogy nincs szó a múzeum kivitelezőinek szándékos ellehetetlenítésről és nem akarnak másik szakmai társaságot bevonni a jövőben. „Folyamatos a kommunikáció a közalapítvánnyal, illetve a projekt megvalósításában részt vevő és érintett szereplőkkel. (…) A kormány eltökélt a Sorsok Háza megvalósításában és mindent elkövet azért, hogy az emlékhely és oktatási központ mielőbb megnyílhasson” – olvasható a zsido.com-nak küldött állásfoglalásban. Ebben nyomatékosították: a kormány konszenzus párti, a szakmai és a zsidó szervezetek egyetértése mellett akarják megvalósítani a múzeumot. Szerkesztőségünk Schmidt Máriát is megkereste, kérdéseinkre mostanáig nem érkezett válasz.

Lázár: csak a zsidó szervezetekkel együtt

„Egyetlen olyan szempont van, amiből semmilyen körülmények között nem tudok és nem fogok engedni: Magyarországon holokauszt-múzeumot, holokauszt-emlékhelyet a magyarországi zsidóság képviselői, a magyarországi zsidóság támogatása nélkül nem lehet létrehozni” – reagált e hét elején Lázár János Schmidt Mária szavaira. A miniszter nem először utalt arra, hogy amíg Schmidt személye és koncepciója nem lesz minden fél számára elfogadható, addig nincs lehetőség a konszenzusra.

A történész a projekt kezdete óta megosztotta az érintetteket. Heisler András, a MAZSIHISZ vezetője ott is hagyta a nemzetközi szakmai tanácsadó testületet arra hivatkozva, hogy nem tudja elfogadni a Schmidt által képviselt értékeket. Heisler távozása után személyeskedésektől sem mentes vita robbant ki a felek között. Schmidték videó felvételt tettek közzé, melyen Heisler elismerően nyilatkozott a tervekről, ám ő azt állítja, hogy csak látványterveket véleményezett, a stratégiai és alapkoncepcióval sosem találkozott.

Köves Slomó viszont azt állítja, hogy ő látott egy részletesen kidolgozott látványtervet, ami eltért a Miniszterelnökség által kiküldött anyagtól. A rabbi Schmidt Mária meghívására 2014 augusztusában meglátogatta a készülő Sorsok Házát, az ott neki bemutatott koncepció és túlélői vallomások alapján a leendő kiállítást nagyon megrendítőnek találta. Elmondása szerint, a számára prezentált szinte négyzetméterre kibontott látványtervekkel ellátott részletes kiállítási terv – amit tudomása szerint más magyar és nemzetközi zsidó szervezetek vezetői is láttak – egy gyerek szemével mutatja be az 1938-tól 1948-ig terjedő időszakot, a zsidó törvényektől a munkaszolgálaton át a deportálásig, majd a visszatérésig. Mindezt „gyermek túlélők” személyes beszámolóin keresztül. „Az biztos, hogy ha egy mai tizenéves fiatal ezen a tárlaton végig megy, annak soha nem fog eszébe jutni, hogy azon humorizáljon, Auschwitz csupán egy nyári táborozás volt.” – idézi fel a látottakat.

– Éppen ezért nem értem, miért nem mutatják be a rendezők az anyagot a nyilvánosságnak – nyilatkozta Köves Slomó munkatársunknak. „Fontos lenne, hogy a közvélemény megismerje a terveket, és széleskörű konszenzussal valósuljon meg a beruházás. Ebből a szempontból mindenképpen megnyugtató a Miniszterelnökséget vezető miniszter kijelentése, hogy ilyen múzeumot kizárólag a zsidó szervezetekkel egyetértésben lehet létrehozni, de ahhoz hogy egyetértés legyen mindenek előtt meg kellene ismertetni az elkészült anyagot.” – tette hozzá.

A teljes cikk itt olvasható.

támogatás
[popup][/popup]