Sokezer haszid zarándok érkezett Bodrogkeresztúrra
“Aki május elsején Bodrogkeresztúrra érkezett, könnyen azt hihette, eltévedt. Nincsenek sörpadok, nincs lufiárus. A kis zempléni faluban nem a majális volt az úr, hanem egy évenként visszatérő zsidó zarándoklat” – számol be a boon.hu.
Zsidó zarándokok Bodrogkeresztúron (Fotó: boon.hu/Vajda János)
“Amerikából, Izraelből, Belgiumból, Angliából és még megannyi országból tízezrek érkeznek minden évben, hogy megemlékezzenek Reb Sájele, a bodrogkeresztúri csodarabbi halálának évfordulójáról. Idén ráadásul kerek évforduló volt, pontosan 100 éve hunyt el a rabbi, akit a zsidó hagyományban a legnagyobbak között tartanak számon. A zsidó zarándoklat idején Bodrogkeresztúr utcáin nem igazán hallani magyar szót, valóban más világba csöppentünk.
A zsidó zarándoklat idején meglepő, ha nem fekete kaftános emberekkel találkozunk” – írja a lap.
“Fekete kalapok, hosszú pajeszek, kóser konyha, testőrök és helikopterek, csak néhány dolog, amit rövid idő alatt láttunk. Már az első percben érezni, hogy valami különleges történik. A falu idén nem volt lezárva, de a főutcára már nem lehetett behajtani, készenléti rendőrök zárták el az útvonalat. Idősebb és egészen fiatal zsidó férfiak siettek hosszú fekete kabátban, széles karimájú kalapban. A nők kendővel a fejükön, jellemzően külön a férfiaktól. A sátraknál pedig teljesen szétváltak, hiszen a nők és a férfiak is külön sátorban és útvonalon mozogtak.
Mintha tíz sok száz fős lakodalom lenne egyszerre.
A sátrak hatalmasak. Több száz ember étkezik együtt. Kóser és friss minden. Az utcán hamburgert grilleznek, szakállas férfiak invitálnak mindenkit a kóser hamburgerre. Mindent hoznak magukkal, az élelmiszert, edényeket. A szervezettség lenyűgöző. Egyszer csak helikopter zúgására lettünk figyelmesek. Akad, aki így érkezik. Több testőrt és biztonsági embert is láttunk.
De ki volt az a rabbi, akiért ennyi ember tesz meg több ezer kilométert?
Reb Sájele 1851-ben született Zborón. Apját korán elvesztette, így édesanyja Olaszliszkára vitte, ahol egy híres rabbi tanítani kezdte. Sájele tehetséges és alázatos volt. Sokak szerint ő lehetett volna az örököse a liszkai rabbiszéknek, de Reb Sájele nem akart harcolni. Az Olaszliszkával szomszédos Bodrogkeresztúrra költözött, ahol 1925-ben bekövetkezett haláláig folytatta mestere örökségét. Ő maga igen szerény körülmények között élt, mégis hatalmas háztartást vezetett, melynek egyetlen célja a vendégszeretet gyakorlása volt. Soha senki nem távozhatott tőle üres gyomorral, egy történet szerint egyszer álmában lakatta jól egyik vejét. Sírja halála óta zarándokhely. A hívők szerint Reb Sájele ma is hallgatja az imákat. Ezért jönnek ide ezrek, hogy egészségért, gyermekért, párért, megélhetésért, békéért imádkozzanak a csodarabbi sírjánál.”
