Robin Williams világa: 9 vallomás az elhunyt színészóriástól

Írta: Steiner Kristóf / divany.hu - Rovat: Hírek - lapszemle

Jó reggelt Vietnám. Holt költők társasága. A halászkirály legendája. Hook. Mrs. Doubtfire. Csupán néhány filmcím, amelyeken generációk nőttek fel. Robin Williams mindannyiunknak kicsit olyan volt, mint egy távoli nagybácsi, aki ha hírt ad magáról, egyszerre nevettet meg és csal könnyeket a szemünkbe. Ám a nagybácsiért at utóbbi években sokat aggódhattunk: nyíltan beszélt drog és alkoholproblémáiról, fáradtnak, fásultnak tűnt, és láthatóan nem érezte jól magát a szerepében – mint Robin Williams. Feltételezett öngyilkossága számunkra ugyan óriási tragédia, de – tőle származó idézetekből egy csokorba szedett – szavait olvasva bizonyos vagyok benne: Dzsini végre szabad.

Robin Williams Europress Getty Images Peter Kramer

Robin Williams (fotó: Peter Kramer, Europress / Getty Images)

A vallásról

“Abban hiszek, hogy senki se hordjon olyan feszes nadrágot, hogy meg lehessen állapítani, milyen vallású. Akárki akármit mond, egy a fontos: a szavak és az ideák igenis képesek megváltoztatni a világot. Mindannyian csak egy egészen csekély mennyiségű édes őrületet kapunk, és még azt sem értékeljük. Vétek volna lemondani róla.”

Nőről és férfiről

“Isten megáldotta a férfit az aggyal és a pénisszel, ám nem adott elég vért ahhoz, hogy a kettő egyszerre működőképes legyen.Ezért aztán alaposan megismerkedünk a latin „válás” kifejezéssel, amely annyit tesz: „egy pasi tökeinek a pénztárcáján keresztül történő kitépése”. Ha nők uralnák a világot, nem lennének háborúk, csak különösen vehemens egyezkedések 28 naponta.”

Drogokról és piáról

“A kokaint azért teremtette Isten, hogy megüzenje: „Túl sok pénzt keresel.” Miután abbahagytam az ivást, ráeszméltem: józanon is ugyanakkora seggfej vagyok, csak kevesebb horpadás van az autómon. A valóság amúgy is csupán egy mankó azoknak, akik nem bírják a drogokat.”

A legszebb évekről

“Otthagytam a sulit, és nem kaptam munkát színészként, pedig csak két kikötésem volt: nem vagyok túl jó kígyókkal, és nem táncolok. Végül elszegődtem stand up komikusnak. Mindig rögtönöztem, és mindig jól sült el. Életem legjobb évei – senki más nem volt ott, csak én és a közönség.”

A nevettetésről

“Azért kezdtem vígjátékokban, mert ott alkalmaztak. Engem egy dolog érdekelt akkoriban: kitanulni a színészmesterséget, és más emberekkel közösen alkotni valami maradandót. A vígjáték nem más, mint az optimizmus vizuális megjelenítése.”

A teljes cikk itt olvasható.

támogatás
[popup][/popup]