Perzsa zsidó kéziratok
Amikor a Wang folyó iráni útjának programjában azt olvastam, hogy „Iszfahánban bejárjuk a nyolcszáz éves, és még ma is eleven zsidó negyedet, Irán legnagyobb zsidó központját”, mindjárt eszembe jutott a Marc Michael Epstein által a Princeton University Pressnél épp most publikált Skies of parchment, seas of ink kötet, a perzsiai zsidó kéziratok csodálatos gyűjteménye. Ennek alapján szeretnék bepillantást engedni olvasóinknak a perzsiai zsidó közösség 15. és 19. század közötti irodalmába és művészetébe.
A zsidó közösség két hullámban érkezett Perzsiába. Az első Kr. e. 700 körül, az asszír hegemónia idején, amikor II. Sargon király a médek földjére, azaz a mai Irán északi és nyugati vidékére telepítette át a zsidókat, a második pedig száznegyven évvel később, Jeruzsálem babilóniai bevétele után. A diaszpóra jelentős része még azután is itt maradt, hogy Nagy Kürosz király 539-ben szabadon bocsátotta őket, s több mint két évezreden át a perzsa birodalom különböző részein telepedtek le.
E közösség egyik első ismert írásos emléke az a 8. századi perzsiai zsidó kereskedőlevél, amelyet Stein Aurél talált 1901-ben Dandan-Uiliqben, a Selyemút egyik kereskedelmi központjában Kínai-Turkesztánban. A levelet perzsa (vagy inkább judeo-perzsa) nyelven, héber betűkkel írták. Ez a gyakorlat iráni, afgán és közép-ázsiai területen több mint egy évezreden át fennmaradt, a diaszpóra így őrizte meg zsidó identitását és történelmi hagyományát.
