Mitől veszélyes egy rabbigyűlés?

Írta: Heti Válasz / zsido.com / Oberlander Baruch - Rovat: Hírek - lapszemle

„A rabbigyűlés megmozgatja az antiszemita szavazókat”

„Az igazság felemeli a nemzetet…”, „vízió nélkül megromlik a nép…” – írja Salamon király (Példabeszédek 14:34., 29:18.). Ez a két bibliai idézet járt a fejemben annak a közéleti vitának a kapcsán, amely a hazai nyilvánosságot és a magyar zsidó közéletet részben foglalkoztatja az elmúlt pár hónapban. Személy szerint ortodox rabbiként mindig kényesen ügyeltem arra, hogy távol tartsam magam a napi politikától.

Oberlander Baruch

Így ebben a kérdésben sem hiszem, hogy feladatom lenne állást foglalni. Még akkor sem, ha kezdetektől egyre nagyobb aggodalommal figyeltem azt a vehemenciát, forradalmi hevületet, amellyel a Mazsihisz vezetősége az ügyben harcba szállt, közéleti megszólalások százait vállalva magára. Az „emlékezetpolitika” számomra nehezen értelmezhetően szubtilis, már-már megfoghatatlan kérdéskörétől függetlenül aggasztónak tartom, ha egy öndefiníciója szerint vallásos zsidóságot képviselő szervezet, mi több, hitközségek „szövetsége”, elnök, igazgató és néhány rabbi úgy hallatják hangjukat a nyilvános térben, hogy megszólalásaikban a zsidó valláshoz köthető tartalom legkisebb tápláló morzsája sem fedezhető fel. A Heti Válasz múlt heti számában, Prőhle Gergely a következőket írja: „Bármennyire jogosak a zsidó közösség bizonyos aggályai, nehéz megérteni, hogy a Mazsihisz az egyszázalékos adófelajánlási kampányában miért a kormánnyal fennálló három vitás kérdés mentén próbálja egységbe forrasztani és mobilizálni a hazai zsidóságot.” 25 éve, amióta munkámat megkezdtem Budapesten, próbálom megérteni, hogy zsidó vallási és közösségi vezetők miért foglalkoznak, amúgy igencsak egyenetlen színvonalon, oly sok mindennel, csak és kizárólag a zsidósággal magával, a zsidóság erkölcsi, szellemi és spirituális üzenetével nem. Ebből a szempontból revelatív volt számomra az elmúlt pár hét és maga az imént idézett megfogalmazás.

Alattvalói attitűd?

Nem megkérdőjelezhető, hogy lehet személyes érintettségünk vagy politikai meggyőződésünk okán véleményünk arról, hogy mennyire káros vagy ad absurdum mennyire jelentéktelen a zsidóság jövője szempontjából egy köztéri szobor felállítása, egy holokausztmúzeum tartalma. De ha zsidó hitközségi vezetőként ezt – és kizárólag ezt – tesszük nyilvános mondanivalónk központi üzenetévé, észrevétlenül is beleeshetünk abba a hibába, hogy megfeledkezünk feladatunk és létünk lényegéről, alapjáról. Egy zsidó hitközség lényegi mondandója nem lehet más, mint a vallás, a zsidó oktatás, a közösség szervezése, a hagyomány.
A Mazsihisz jelenlegi jogi definíciója szerint egy Magyarországon bejegyzett egyház, amely a működésére fordított forint milliárdokat is elsősorban abból az Államtól lehívott örökjáradékból fedezi, amelyet az államosított egyházi ingatlanok fejében kap. Belső működési szabályzata szerint pedig a három zsidó irányzatból is csak egyet képvisel, és szervezetének nem tagjai zsidó civilszervezetek.

Személyes beszélgetéseinkből korábban úgy tűnt, hogy a Mazsihisz elnöke és ügyvezető igazgatója sem gondolja ezt másképp, és ha mégsem így cselekszenek, akkor azt külső nyomás hatására teszik. „Meggyőződésünk, hogy a korábban sokat kritizált »alattvalói attitűdünkből« történő felállásunkat, következetességünket a nemzetközi zsidó közélet is értékelni fogja” – írta például Heisler András a közgyűléséhez intézett levelében (február 20).

Régi reflexek

Hosszú ideig bízhattunk benne tehát, hogy a Mazsihisz vezetői mindvégig érzik, hogy az emlékmű stb. ügye, sőt még az antiszemitizmus elleni fellépés sem válhat a zsidóság központi üzenetévé. A minap azonban kaptam egy szomorú, régi reflexeket idéző, majdhogynem feddőhangú hivatalos (!) levelet. Ez sajnos minden kérdőjel nélkül arra engedett következtetni, hogy hosszú idő után újra kihunyt a józan önreflexió lángja. A magyar zsidóság fontos képviselői maguk is kezdik elhinni, hogy a demokráciadeficit és az antiszemitizmus, a politikai értékválasztás, a holokauszt „megítélése” a zsidóság főügye. Az említett levélben Heisler András és Zoltai Gusztáv arra kérnek, próbáljam meg elérni, hogy egy, a hazai vallásos zsidóság történetében egyedülálló jelentőségű, Izrael állam mindkét főrabbija részvételével megtartandó rabbikonferencia dátuma kerüljön át március 25-ről április 6-a utánra, arra való hivatkozással, hogy az esemény „a parlamenti választásokba történő közvetlen beavatkozás lenne”, és növelné az antiszemitizmust. A Mazsihisz vezetői szerint a „rabbikonferencia növelni fogja a Jobbik szavazótáborát”, ugyanis az „nem megfélemlíti, hanem mozgósítja az antiszemita szavazókat”.

A teljes cikk itt olvasható.

támogatás