Meghalt dr. Kárpáti György olimpiai bajnok vízilabdázó

Írta: Szombat - Rovat: Belföld, Hírek - lapszemle, Kegyelet

Néhány nappal 85. születésnapja előtt, hosszantartó betegség után elhunyt dr. Kárpáti György. A hírt a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete – melynek a bajnok elnöke volt – tette közzé június 17-én délután a honlapján és közösségi oldalán.

Kárpáti György

„Gyurika” – írja róla a Magyar Vizilabda Szövetség honlapja -, merthogy az uszoda, sőt az egész ország voltaképpen csak így hívta – 1935. június 23-án Budapesten született. Gyermekként sok sportágat kipróbált, műugrásban és labdarúgásban is ügyes volt, ezekben a sportágakban is utánpótlás bajnoki címeket ünnepelhetett. Aztán az úszó sportágban is sikert sikerre halmozott (négyszer lett magyar bajnok a gyorsúszó-válogatott tagjaként), majd jött a vízilabda, amelyben alacsony termete ellenére káprázatos technikai tudással emelkedett a világ legjobbjai szintjére. Nevelőedzője Vízváry Károly volt.

A Sportvezető és Edzőképző Intézetben 1964-ben szerzett edzői oklevelet, melyet 1970 és 1980 között a férfiválogatott mellett kamatoztatott: 1973 és 1980 között másodedző volt, Gyarmati Dezső szövetségi kapitány segítőjeként is nyert olimpiát, 1976-ban Montrealban. Ezután volt az FTC vízilabda-szakosztályának vezetője is.

Kárpátit Györgyöt 1982-ben beválasztották az Úszó Híreségek Csarnokába, a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének pedig 1994-től tagja, 2011-től pedig haláláig elnöke. Tagja volt a Magyar Olimpiai Bizottság, az FTC, valamint a Magyar Vízilabda Szövetség elnökségének is. Megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, a Köztársasági Elnök Aranyérmét, valamint a NOB elnöki különdíját. Magyar Örökség díjas, MOB érdemérmes, a Szent György Lovagrend tagja, 2010-től Budapest díszpolgára, 2013-tól a Nemzet Sportolója

Már 16 évesen válogatott meghívót kapott Rajki Bélától, 1952-es, helsinki olimpián győzelmet ünnepelhetett a csapattal, s lett így minden idők legfiatalabb olimpiai bajnoka a sportágban. Tagja volt az 1956-os és 1964-es aranyérmes csapatnak, illetve az 1960-ban bronzérmes válogatottnak is. Háromszor Európa-bajnoki aranyérmet is akasztottak a nyakába (1954, 1958, 1962), és az 1963-as Universiade-n is a dobogó tetejére állhatott a csapattal. Vízilabdában 1952-től 1969-ig volt válogatott, a nemzeti együttesben 162-szer szerepelt.

Kárpáti György vízilabdázó

“Amikor kisgyerekként úszni és focizni kezd éppen, fel kell varrni a sárga csillagot. Egy védett házban marad életben tíz évesen és rá hét évvel már a magyar történelem legfiatalabb olimpiai bajnoka – emlékeztetett pár éve a mazsihisz.hu.

Az anyukájával vészeli át 1944-et a nemzetközi gettóban gyors, ügyes, életrevaló gyerekként… Már 1952-ben olimpiai aranyérmet szorgoskodik össze magának, élete első olimpiáján, 17 éves fejjel. Ez volt a legsikeresebb magyar olimpia, ekkor lesz aranyérmessé a csapatbeli társ, Gyarmati Dezső felesége, Székely Éva, akinek szintén nehezítette a fejlődését az 1944-es időszak, de ő is megoldotta azért. A nagy kapkodásban Kárpáti már el is veszíti a féket, kénytelen még két olimpiai aranyat megnyerni és nagyjából minden idők egyik legszédületesebb teljesítményű sportolójává lenni, aki gyorsasága és ötletessége miatt szimplán foghatatlan. Azt csinál a vízben, amit akar. És az is kiderül róla, hogy a parton is elég ügyes, ő írja Peterdi Pállal együtt a legjobb vizilabdás anekdotákat, könyvei teszik igazán összetéveszthetetlen figurává, akit majdnem annyian szeretnek és olyanféleképpen, mint a vele együtt, azonos időben tündöklő Aranycsapat focistáit. És ő az egyike a fradista zsidók egyáltalán nem kicsi közösségéből való nagyságoknak is, ha van Fradi-szív (van hát, a szív mindenért képes lelkesedni), akkor rajta láthatni, milyen az, akit ez visz előre. Nem a Fradi érdekes elsősorban, hanem a klubhűség és Kárpáti története, történetei nem választhatóak el a Ferencvárostól. Edzőként még beszáll Gyarmati mellé egy negyedik aranyérem összeszervezésébe is, mert ennek az embernek semmi nem elég és amihez nyúl, aranyéremmé alakul.

“Nekem az édesanyám zsidó, és együtt éltünk a Népszínház utcában az anyai nagymamámmal is”- emlékezett vissza a holokausztra a Maccabi honlapján. “Azt is mondta, hogy nem akar hencegni, mert nem zsidós szokás.”

Gyurika volt, és maradt. És így fognak rá emlékezni mindazok, akik ismerték őt.

támogatás
[popup][/popup]