Létrejött a Magyar Holokausztkutatók Hálózata
“A magyar holokauszt kutatása hosszú múltra tekint vissza: már a háború alatti és közvetlen utáni években többen gyűjtöttek bizonyítékokat, dokumentumokat, amelyek alapján megírták a zsidóüldözés egy-egy fejezetét. Ezek az írások ma fontos másodlagos forrásoknak számítanak, és a kutatók azóta is használják őket. A második világháború utáni emlékezetkultúra azonban az államszocialista diktatúrában a származási alapú üldözés ideológiai elhallgattatása miatt nem teljesedhetett ki.”
Így kezdődik a Magyar Holokausztkutatók Hálózatának nyilatkozata, mely nemrég indult honlapjukon olvasható:
“Érdemi változásról csupán a Kádár-éra idejétől kezdve beszélhetünk. Az 1961-es Eichmann-per által elindított diskurzus katalizátorként hatott. A holokausztról szóló első jelentős regények és történeti művek az 1960-as és 1970-es években születtek. Az e korszakban működő kutatóknak köszönhetjük több nagy forrásgyűjtemény megjelentetését, és a további kutatás megalapozását. Ez utóbbiban közreműködött egy magyar származású, amerikai túlélő, Randolph L. Braham is. Braham, akinek nagyvolumenű átfogó holokauszttörténete, A népirtás politikája a mai napig meghatározó jelentőségű, angol kiadása nemzetközileg is hivatkozott alapmű.
A rendszerváltás után a kutatás új lendületet kapott: megnyíltak a levéltárak, eltűntek a politikai, ideológiai megfontolásból állított korlátok. A történészek akkori generációja elsősorban a politikatörténetre és az elkövetőkre fókuszált: mi, mikor és hogyan történt, kik voltak a fő felelősök? A kutatás csak újabb néhány évtized elteltével kezdett differenciálódni, amikor a nyugati holokausztkutatás módszertani újításait, forráscsoportjait, megközelítéseit egy új, fiatal generáció vette át és kezdte alkalmazni. Megjelent a genderkutatás, a mikrotörténelem, az emlékezetkutatás, a holokauszt reprezentációinak feltárása, az érzelemtörténet, a mindennapok története, de előtérbe került az áldozati narratíva, valamint a “bystanderek”, azaz tétlen szemlélők szerepei is.
Mindemellett a magyarországi holokauszt történetének alulreprezentáltságával szembesülhet az, aki a nemzetközi diskurzust követi, a megjelent összefoglaló munkákat, kézikönyveket, forráskiadványokat lapozgatja, vagy éppen a világ holokauszt múzeumainak, emlékhelyeinek kiállításait járja. Számos oka van annak, amiért Európa harmadik legtöbb áldozatot adó országa nem kapott a történeti súlyának megfelelő figyelmet. Az egykori és mai kutatási eredményekből egyértelműen kiderül, hogy a német- és lengyelországi események mellett miért nem lehet a holokauszt európai történetét megérteni az olyan országokban, mint Ukrajna, Románia vagy Magyarország lezajlott folyamotok és ezek emlékezete nélkül.”
Honlapjuk célja – írják -, “hogy az érdeklődőkkel megismertesse azon fiatal kutatók életrajzát, kutatási területét és írásait, akiknek karrierje az elmúlt években indult, és akik igyekeznek a nemzetközi színtéren is képviselni a magyar kutatást. Továbbá reméljük, hogy a magyar kutatók új generációjának munkája a fenti hiány enyhítéséhez és a magyarországi holokauszt sajátosságainak megértéséhez és integrálásához is hozzájárul.
A Magyar Holokausztkutatók Hálózata nem fedi le a magyarországi holokauszt történetével és emlékezetével foglalkozó kutatók összességét. Honlapunk célja e kutatók egy részéből álló közösség bemutatása, akik együtt gondolkodnak, ha lehetőségük adódik rá, együtt dolgoznak.”
A honlapon tizenhét – a fiatalabb korosztályba tartozó kutató szerepel.
