Két rabbi polgárőrséget alapít a bulinegyedben

Frölich Róbert és Szabó György rabbik polgárőrség megalakítására készülnek Belső-Erzsébetvárosban, miután belátták, hogy senki más nem fog tenni a kerület egyre súlyosbodó problémái ellen. A „Magad uram, ha képviselőd nincs” mottóval induló kezdeményezésre vallási hovatartozástól függetlenül kevesebb mint két nap alatt ötven ember jelentkezett.

A túlturizmus, a hajléktalanság, a közbiztonság hiánya, a szemét és a szabálytalanságok ellen már szeptemberre vagy októberre indulhat az önszerveződő védelem a bulinegyedben – írja az Index.hu.

A műemlékvédelem alatt álló épület kétszárnyú, büszke ajtajának üvege összetört. A darabjai szétszóródtak a járdán a Wesselényi utcában, közvetlenül a Dohány utcai zsinagógával szemben. A történelmi ablak pont úgy adta fel, ahogy Belső-Erzsébetváros lakóinak a politikusokba és hatóságokba vetett hite.

Hazafelé tartottam, amikor egy részeg férfi befordult a Wesselényi utcába, artikulálatlanul üvöltve valamit – talán spanyolul, nehéz megmondani. Az egyik épület bejárata előtt elhajította az addig kezében lévő sörösüveget, ami ezer darabra tört az úttesten. Nagy nehezen bejutott az épületbe, majd megpróbálta becsapni az ajtót, de az önbehúzó rendszer megakadályozta ebben. Ez még jobban feldühítette, és úgy döntött, az ajtón tölti ki haragját. Egy ütés csattant az üvegen, de az meg sem rezzent. Még egy ütés, de az ablak még mindig tartott. Majd két gyors, gyengébb ütés egymás után. Semmi eredmény. Aztán csend. Teltek a végtelennek tűnő másodpercek, majd hirtelen egy nagyobb lendülettel érkező, erősebb ütést mért az üvegre, ami ezúttal engedett.

Nem elsőre, nem is másodjára, de mindenki, aki látta besétálni a férfit az ajtón, tudta, hogy el fog jönni a pillanat, amikor nem tud tovább kitartani. A lakóknál is eljött ez a pillanat.

„Gyerünk, menjünk a rabbijaink után”

Szerda este, fél tíz. Két rabbi, Frölich Róbert és Szabó György a Király utcából indul útnak, hogy végigjárják azt a területet, amit már évek óta mindennap látnak, Belső-Erzsébetvárost, a bulinegyedet. Ez alkalommal azonban nem azért indultak el, hogy haza vagy éppen a zsinagógába sétáljanak, hanem azért, hogy megmutassák, milyen állapotok uralkodnak a kerület utcáin, és miért van szükség egy polgárőrség megalakítására. Magad uram, ha képviselőd nincs – mondja Szabó György.

Ez lett a mottójuk, miután belátták: senki más nem fog tenni a helyzetük javításáért. A kezdeményezés mögött azonban nem csak zsidók állnak – a jelentkezők között vallási hovatartozástól függetlenül sokan vannak, akiknek elegük lett a jelenlegi helyzetből. A rabbik felhívására kevesebb mint két nap alatt közel ötvenen jelentkeztek.

„Az emberek azt érzik, hogy itt laknak ebben a kerületben 30-40-50 vagy akár 70 éve, és egészen egyszerűen nincs kihez fordulniuk” – magyarázza Szabó György.

Amikor kikerült a Facebook-csoportba a polgárőrség ötlete, azonnal jöttek olyan kommentek, hogy »gyerünk, menjünk a rabbijaink után«, pedig nem is zsidók. Ez nem politikai hovatartozás kérdése, nem felekezeti kérdés, csak mi álltunk ennek az ügynek az élére – teszi hozzá Frölich Róbert.

Két világ találkozása

A szerda a hét legcsendesebb estéje a VII. kerületben, de így is nagy a hangzavar, ahogy befordulunk a Kis Diófa utcába, és sorra jönnek el mellettünk a turistacsoportok. Majd elsétálunk egy kocsma mellett, ami előtt külföldiek isznak és dohányoznak.

Egyből két jogszabályt is megsértenek – jegyzi meg az egyik rabbi, utalva arra, hogy elméletileg tilos lenne az utcán alkoholt fogyasztani, hiszen a vendéglátóhelynek nincs terasza, így közterületen iszogatnak az ott álldogálók, akik ráadásul a bejárat 5 méteres körzetén belül dohányoznak, ami szintén jogszabályba ütközik.

Itt egy pillanatra megállunk.

Félreértés ne essék, nem a szórakozás ellen vagyunk. Gyakran szokták a kocsmákat szidni, pedig az önkormányzat az, aki nem teszi a dolgát és nem tartatja be a szabályokat. Mi semmi mást nem akarunk, csak élni abban a kerületben, ahol megszülettünk – jegyzi meg Frölich Róbert.

„Itt két síkon zajlik az élet. Folyik ez, amit most látsz az utcákon, de folyik itt egy másik élet is” – magyarázza Szabó György.

A rabbi kifejtette, hogy a vallási törvények szerint a vallásos zsidók nap mint nap tanulnak és tanítanak. Ebből fakadóan esténként, a munka után ők tanulnak, számukra ez a szórakozás. Így élnek három és fél ezer éve. Ez pedig nehezen összeegyeztethető azzal, ami az utcákon folyik.

Könnyű lenne azt mondani, hogy költözzenek el. Sokan, akik nem zsidók, így is tesznek, nem véletlen, hogy a kerület lakossága 17 ezer emberből 8500-ra csökkent. Ők azonban nem költözhetnek el, mivel a történelmük, vallásuk és az életükhöz szükséges infrastruktúra – legyen szó a zsinagógákról, a kóser éttermekről vagy a rituális fürdőkről – ide köti őket.

A történelmi emlékeket a turisták viszont csak a legritkább esetben tartják tiszteletben.

Levizelik a zsinagógát, leszarják az emlékhelyet, ahol 2200 zsidó sírja van, ahol a sarokkal szemben 27 zsidót géppuskáztak le a nyilasok egy délután alatt – mondja felháborodva Szabó György, miközben továbbindulunk a Nagy Diófa utcába.

Budapest szégyene

A Nagy Diófa 10–12. szám alatt, a Pest Vármegyei Kormányhivatal épülete előtt, pontosabban annak lépcsőjén legalább négy hajléktalan alszik már most.

„Egy óra múlva még többen lesznek” – jósolja az egyik rabbi. Sajnálom szerencsétleneket, számtalanszor szóltam Iványi Gábornak, hogy vigyék be őket, de hiába, egy idő után úgyis újra itt kötnek ki – jegyzi meg Frölich Róbert, miközben felgyorsítjuk lépteinket a kellemetlen szagok miatt.

A Nagy Diófa utcában jelenleg felújítás zajlik, ami egyébként önmagában problémát jelent az építkezés mellett élőknek a szálló por és a lezárt út miatt, de egy ennél sokkal látványosabb és általános probléma csúcsosodik ki a kordonok mellett.

Magyarországon 2025-ben még mindig nincs egyértelmű KRESZ-szabályozás az elektromos rollerekre. Az új szabályozást 2025–2026-ra ígérik, de már évek óta halogatják. Elméletileg tíz óra után nem működhetnek a rollerek a VII. kerületben, ráadásul ezek nem is rollerállomások – mutat a rabbi a szanaszét heverő járművekre, amelyeket korábbi sofőrjeik azért szórtak itt szét, mert az építkezés miatt nem tudtak továbbhaladni a járművekkel.

Teljes cikk