„Képzelgések, koholmányok és hazugságok” – ultraortodox szülők a jeruzsálemi bölcsődéről megjelent sajtóhírekről
Lapunk két alkalommal is beszámolt a jeruzsálemi Romema negyed egyik engedély nélkül működő magánbölcsődéjében történt tragédiáról, illetve a meghalt kisgyermekek felboncolását ellenző tüntetésről.
Ultraortodx tüntetés az óvoda bezárása ellen
A korábbi beszámolók alapján az elsődleges feltételezés az volt, hogy a bölcsődében használt fűtőberendezésből szivárgó szén-monoxid okozta a két csecsemő halálát. Később azonban azt valószínűsítették, hogy hőguta és kiszáradás miatt hallhattak meg.
Bár a rendőrség eredetileg meg akarta hosszabbítani az intézmény vezetője és a dajka előzetes letartóztatását (azzal gyanúsítva őket, hogy kiszolgáltatott személyek ellen követtek el bántalmazást), a bíróság a mai meghallgatáson úgy döntött, hogy házi őrizetbe helyezi őket.
A jeruzsálemi haredi (ultraortodox) világban nagy port felvert ügyet az eddiginél más megvilágításba helyezi, hogy a mai meghallgatáson az egyik anya az intézményvezető ártatlansága mellett tanúskodott. Egyúttal a bölcsődébe járó gyermekek szülei is nyílt levelet tettek közzé, amelyben kiállnak az intézmény mellett, és a gondozónőket „elhivatott, felelősségteljes pedagógusokként” jellemzik.
A telefonszámaikat is megadó huszonöt haredi család által aláírt támogatói levelet a korábbi és a jelenlegi szülői közösség nevében tették közzé. Azt írják, hogy évek óta elégedettek a bölcsőde működésével, bizalommal bízzák gyermekeiket a gondozókra, a gyerekek és a nevelők közötti kötődés egyértelműen érezhető. A gyerekek örömmel járnak az intézménybe, amelynek a hatósági bezárását a gyermekek is megérzik. A szülők az újranyitás után továbbra is oda szeretnék járatni gyermekeiket, ahol – szavaik szerint – szeretetteljes, elkötelezett és felelősségteljes gondoskodást kapnak. „Minden gyermek egyéni figyelemben részesült, az étkezések időben történtek, és a szülők részletes napi tájékoztatást kaptak a gyermekeik állapotáról és a nap eseményeiről.”
A szülők a tragédiát követően elterjedt híresztelésekre és sajtóértesülésekre is reagáltak, alaptalan képzelgéseknek és hazugságoknak nevezik azokat, igazságtalanul ártanak az óvónők jó hírének. A levelet részvétnyilvánítással és a jobb napokba vetett reménnyel zárták, azt kívánva, hogy „ne hallatszódjék többé pusztítás és jajkiáltás”.
A tragédiában elhunyt egyik kisgyermek szülei a KAN Radio egyik műsorában tiltakoztak a tragédia után a haredi közösséget és különösen az intézmény vezetőjét ért vádak ellen.
„Hét éve ismerjük őt. Három gyermekem van, és mindhármat ő nevelte – mondta Hani Katz. – Számomra ez nem egy intézmény. Ő egy nagynéni, egy második anya a gyermekeimnek. Jól ismerem, családként élünk. Mindig hozzá fogom vinni a gyerekeimet” – tette hozzá.
Férje, Jaakov Katz így fogalmazott: „Ami igazán összezúzott bennünket, az a gyűlölet a közösségi médiában és a hírcsatornákon, ahol egyesek bíróként és hóhérként viselkedtek. Vajon ilyen módon vádaskodnának egy világi intézmény ellen is?”
Az apa hozzátette, hogy beleegyezett a fia holttestének vérvizsgálatába, és bízik benne, hogy törvényszéki intézet minden kérdésre választ fog adni.
Korábban Udi Korb ügyvéd, a bölcsődevezető jogi képviselője visszautasította a gyermekek elhanyagoltságára vonatkozó vádat. A sajtót bejárt fotó – amelyen az egyik kisgyermek a vécécsésze mellett fekszik – akkor készült, amikor a ZAKA mentőegység és a szomszédok riasztása után káosz alakult ki a helyiségekben. Szerinte lehetséges, hogy a gyermek ijedtében odamászott, vagy valaki más fektette oda.
A böcsődevezető ügyvédje szerint a kép nem elhanyagolt, a vécében alvó gyermeket ábrázol, hanem az óvoda rajtaütésekor megijedt gyermeket, aki elbújt, vagy más fektette oda
Korb cáfolta azt is, hogy az intézményben 55 gyermeket zsúfoltak volna össze: „Ezek a médiában terjedő állítások nem igazak. Huszonvalahány gyermek volt ott.”
Az intézmény működési engedélyével kapcsolatban pedig azt mondta: „Nem tudom, miért nem volt üzleti engedélyük, de ez nem releváns annak megítélésében, hogy történt-e gondatlanság.”
A tragédiát követő, gyűlölködő és érzéketlen kommentekre a LaDat haredi hírportál is felhívja a figyelmet: „A legtöbb vallásos nem szolgál a hadseregben, nem dolgozik, és nem érdekli őket a saját gyerekeik sorsa”, „Miért kezelik őket egyáltalán? Ha a harediek orvosi ellátást akarnak, dolgozzanak orvosként, és kapjanak ellátást a kósersági felügyelőtől”, „Bölcsődéket akartok? Vonuljatok be a hadseregbe. Ha a gondozónők természettudományokat tanultak volna, lehet, hogy a tragédia elkerülhető lett volna. Ahol égés van, ott szellőztetésre van szükség”.
