Iványi Gábor egyháza és a Zsidó Hitközség együtt emlékezett a szegedi zsidók elhurcolására

Írta: Szombat - Rovat: Hírek - lapszemle, Holokauszt

A szegedi áldozatokra emlékezve indult a menet az egykori téglagyártól a Rókusi vasútállomásig, ahonnan vagonokba zsúfolva hurcoltak el több ezer szegedi zsidót. Az állomáson együtt tartott megemlékezést a Magyar Evangéliumi Testvérközösség, és a Szegedi Zsidó Hitközség, de eljött a Szegedi Cigány Önkormányzat elnöke is.

Középen Kendrusz Attila, a hitközség vallási vezetője (Kuklis István felvétele)

A megemlékezésről a Szeged.hu portál tudósít.

A családok bevagonírozását jogfosztás előzte meg, sokan felvetik, hogy miért nem tiltakoztak az életüket súlyosan korlátozó intézkedések ellen. A magyarázatot egyszerű, hiszen addigra már az idősek és gyerekek maradtak, a férfiakat munkaszolgálatra vitték. Az előbbieket jól alátámasztotta a 94 éves Hirsch Zoltán, akit 12 évesen édesanyjával, és két kisebb testvérével szállítottak fel a Rókusi vasútállomáson a vagonba, akkor úgy tudták, hogy Auschwitzba viszi őket a vonat. Kassa környékén fordították vissza őket, és Bécs felé vették az irányt, ez a túlélésüket is jelentette, de nem azt, hogy ne kelljen borzalmakat átélniük.

Zoli bácsi most mondhatni derűsen beszélt a kisgyermekkorában történtekről, de nem is csoda, hiszen elkerülhették a gázkamrát, túléltek bombázásokat, egy év alatt ugyan kétszer fürödhetett, és ugyanabban a ruhában tért haza majd egy évvel később, amiben elment, és az édesanyja ekkor a válltöméséből egy golyót vett ki. Hirsch Zoltán idézte a mondást, hogy ami nem öl meg, az megerősít. De kevesebben maradtak életben, mint akik meghaltak, és már a túlélők közül is egyre kevesebben idézik fel a vészkorszakot, holott az emlékezet fontos ahhoz, hogy soha többé ne fordulhasson elő.

A Szegedi Zsidó Hitközség vallási vezetője egy kicsit még tovább is ment. Kendrusz Attila emlékeztetett arra, hogy a zsidótörvények, majd a zsidók kiirtása után sem került helyre maradéktalanul minden, hiszen a kommunista rendszerek, és a szocializmus is felügyelet alatt tartotta a zsidó felekezetűeket, és különböző módszerekkel, nem fizikálisan, kínozták őket. Ezért sem tudta Kendrusz szó nélkül hagyni a ma már volt Karinthy-gyűrűs közszereplő esetét a dakotákkal, és az Auschwitzból szökött idősekkel. A vallási vezető szerint a vészkorszaknak és az azt követő időknek is az a legnagyobb tanulsága, hogy egyetlen jogtalanságot, legyen annak az elszenvedője bárki, nem szabad csendben tűrni, és ha kínos is, meg kell szólalni, és ha egyre többen szólalnak meg, sokan fogják követni őket.

Kendrusz külön kiemelte, hogy mennyire fontos, hogy eljött a megemlékezésre Nagy Mihály, a Szegedi Cigány Önkormányzat elnöke is, hiszen a cigányság származása okán szintén sok megaláztatást, megszégyenítést viselt, és visel el most is alkalmasint. A közelgő választásokkal nyilván a feszültségek is nőnek, de a közösségekbe, a családokba nem szabad ezt beengedni.

Az emlékezést a Szegedi Zsidó Hitközség mellett szervező Magyar Evangéliumi Testvérközösséget ifjabb Iványi Gábor képviselte, aki egy fiókjában őrzött tefillint ajándékozott a hitközségnek. A tefillin a zsidóság egy különleges micvája, parancsolata. Iványi a homlokkötőt és a tórát tartalmazó tefillint  nem az eltávolodás okán adta át, hanem azért, hogy ők őrizzék tovább.

A megemlékezések után megkoszorúzták a Rókusi vasútállomás falán a szegedi zsidó családok elhurcolásának emlékére elhelyezett táblát.

Szeged.hu

[popup][/popup]