György Péter, a spekulációk és a tények
Meglepődve bukkantunk a szombat.org minapi közleményei között egy a MAZSIHISZ-nek címzett, felettébb rendhagyó adatkérésre: Szántó T. Gábor főszerkesztő ugyanis azon spekulált az egyik cikkben, hogy vajon milyen üzleti érdek fűzheti György Pétert a hitközséghez.
A gondolatmenet három lépésből áll: Főszerkesztő úr először megállapítja, hogy György Péter félreértette a Jobbik hanukai üdvözlőlapjával kapcsolatos véleményét, majd vélelmezi, hogy alighanem azért értette csak félre, hogy a MAZSIHISZ állásfoglalásával szembeállíthassa, és így még jobban megdicsérhessen minket. Fejtegetésének ezen a pontján teszi fel a kérdést, hogy vajon mégis mi köti az utóbbi időkben a MAZSIHISZ-hez Györgyöt, aki Zoltai Gusztáv idején még nem volt barátja a hitközségnek és arra jut, hogy hát nyilván az érdek, az üzleti érdek, alighanem a Rumbach-projekttől remél zsíros megbízásokat.
Azt, hogy a személyes sérelemtől mennyire elegáns két gondolati lépésben eljutni a másik elvtelenségének és tisztességtelenségének erőteljes sejtetéséig, nem akarjuk megítélni, az írásbeli kérdés helyett rögtön kispublicisztikában benyújtott adatigénylésre viszont kötelességünk válaszolni: nem, nincsen, a belátható múltban nem is volt és a belátható jövőben nem is lesz semmiféle jogviszony és ebből következően semmiféle pénzmozgás sem a MAZSIHISZ és György Péter természetes személy – illetve az ő tulajdonában lévő cég – között.
György Péter valóban megtiszteli barátságával és figyelmével közösségünket, de – a barátság természete szerint – nem vár és nem is kap ezért semmilyen ellenszolgáltatást.
A megújult MAZSIHISZ a korlátlan nyilvánosság lelkes híve: nem pusztán arról van szó, hogy a törvényi előírásokat követve válaszolunk a hozzánk intézett újságírói kérdésekre: mi hívjuk meg rendszeresen a zsidó sajtó munkatársait beszélgetni, kérdezni, szervezetünk elnöke, Heisler András nagyjából havonta találkozik velük, így természetesen a Szombat újságírójával is. Úgy véltük, hogy ez eléggé egyértelmű jelzés: nyugodtan kérdezhetnek. Ha Főszerkesztő úr megkísérelt volna tájékozódni az ügyben cikke megírása előtt, minden érintettet, nem utolsósorban saját magát is számos kellemetlenségtől óvta volna meg. Végtére is mégiscsak egy ember tisztességéről, erkölcsi integritásáról van szó.
Főszerkesztő úr azt találja gyanúsnak, ha jól értjük, hogy György Péter nem magyarázta el elég aprólékosan az érdeklődő nyilvánosságnak, milyen hatások következtében fordult az utóbbi időben figyelme a zsidóság felé és mi tette végül közösségünk barátjává. Talán illetéktelen beavatkozásnak tűnik ebbe a kérdésbe belebeszélnünk, de ez nem egészen így van: György több munkájában is számot ad – persze, társadalmi keretben – személyes önazonossága alakulásáról is, legutóbbi könyvét pedig jórészt éppen a zsidó hitközség történetéről írta. Korántsem annyira motiválatlanok a döntései, mint a cikk sejteti. Ha a Szombatot érdekli ez a György Péter személyén túlmutató kérdés, tekintélyes anyagot tud feldolgozni a szerkesztőség a rájuk jellemző sajátos perspektívából: mindannyian csak nyerhetnénk vele.
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
*
Örülünk, hogy a Mazsihisz nyitott, és annak is, hogy rossz érzéseink – a közlemény szerint – alaptalanok: a hitközség és György Péter “természetes személy” barátságát nem árnyékolják be a nyilvánosság számára nem átlátható pénzügyek. Érdeklődéssel figyeljük a továbbiakban is az Együttélés Háza / Rumbach projekt alakulását. Kíváncsian várjuk a Mazsihisz által felkért szakértők, a közreműködő természetes és jogi személyek névsorát; és persze mindenekelőtt a pályázati kiírásokat, a koncepciók ütköztetését, és egy nagyberuházásnál indokolt szakmai zsűri döntését: végül is ki lesz részese a milliárdos nagyságrendű projektnek. (A szerk.)
