Cionista elköteleződés nélküli zsidó életet akarnak

Most már az ehhez szükséges intézményeket is létrehozzák. Az anticionista és nem cionista zsidó intézmények létrehozását segítő intenzív műhely résztvevői sikereikről és akadályaikról beszélnek a Jewish Telegraphic Agency riportjában. 

Egy évvel azután, hogy Arielle Angel, a Jewish Currents magazin szerkesztőségi vezetője „új zsidó intézmények” létrehozását sürgette, amelyek nem kötődnek Izraelhez vagy a cionizmushoz, több mint száz zsidó zsúfolódott össze Brooklyn központjában egy viktoriánus házból rendezvényhelyszínné alakított épületben, abban a reményben, hogy megteremtik ezeket az intézményeket.

Az eseményt olyan intenzív műhelyként hirdették meg, amely azoknak szól, akik induló zsidó közösségeket szeretnének létrehozni. A foglalkozások olyan témákkal foglalkoztak, mint a személyzet felvétele és a finanszírozás, de szó esett arról is, hogy pontosan kiket fogadjanak be azokba a közösségi terekbe, amelyek „anticionistának”, „nem cionistának”, „diaszpóra-központúnak” vagy hasonlónak határozzák meg magukat.

A hétfőn képviselt csoportok közül sok minján volt: olyan közösség, amely imádkozásokat szervez például magánlakásokban vagy közösségi terekben. Tagjaik gyakorlati tanácsokat kerestek intézményeik felépítéséhez, de ahhoz is, hogy meghatározzák, kiket fogadjanak be, miközben növekszik a létszámuk.

„Ha jól végezzük a dolgunkat – mondta Angel –, néhány éven belül sok ilyen kis minján zsinagógává válik.”

A 27 éves Esti, aki személyes adatainak védelme érdekében nem kívánta elárulni a vezetéknevét, egy brooklyni anticionista minján szervezésében vesz részt. Elmondása szerint „rengeteg” résztvevőtől hallotta, mennyire megkönnyebbültek, hogy olyan helyen vehetnek részt az istentiszteleten, ahol nincs izraeli zászló.

„Az emberek azt mondják: »Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen zsidó közösségben is lehetek. Sosem gondoltam volna, hogy queer embereket látok majd vezető szerepben. Sosem gondoltam volna, hogy olyan zsidó közösségben lehetek, ahol azt mondják: Szabad Palesztinát!«” – mesélte. Elmondása szerint a minján sábáti istentiszteletein átlagosan mintegy ötvenen vesznek részt.

A műhely néhány előadója arról beszélt, hogyan utasították el a kompromisszumokat saját szervezeteik politikai elvei tekintetében. Az egyik panelbeszélgetést Brant Rosen rabbi, az anticionista Tzedek Chicago zsinagóga egyik alapítója, valamint Rebecca Vilkomerson, az anticionista Jewish Voice for Peace (JVP) szervezet korábbi igazgatója vezette. A beszélgetés középpontjában az állt, hogyan határozzák meg egy szervezet „politikai határait”.

Rosen saját tapasztalatairól beszélt. Elmondta, hogy a Tzedek Chicagót kezdettől fogva „tudatosan nem befogadó közösségként” mutatták be.

„Más szóval: ezek az elveink. Lehet, hogy ez nem neked való, és nem feltétlenül mindenkinek való, de ez rendben van. Sok más hely is létezik, amelyek közül választhatsz” – mondta.

Rosen hozzátette, hogy a leendő tagoktól nem követelték meg, hogy csatlakozásuk előtt mindenben egyetértsenek a közösséggel. Ehelyett azt a kérdést tették fel nekik: „Tekintettel arra, hogy ezek a mi értékeink, olyan közösség ez, amelyhez tartozni szeretnél?”

Esti a rendezvény szünetében nyilatkozott a Jewish Telegraphic Agency (JTA) hírügynökségnek. A JTA azzal a feltétellel vett részt az Urbane Arts Club eseményén, hogy a nap folyamán az egyes foglalkozásokon elhangzó résztvevői megjegyzések nem idézhetők névvel, a panelbeszélgetések előadóinak kijelentései azonban nyilvánosan felhasználhatók.

Az amerikaiak Izrael iránti támogatása összességében csökkent a gázai hadműveletek és az Iránnal vívott háború közepette.

Az Észak-amerikai Zsidó Föderációk szervezetének felmérése szerint a zsidó válaszadók 37 százaléka vallotta magát cionistának, 7 százalékuk anticionistának, további 8 százalékuk pedig nem cionistának. A megkérdezettek 18 százaléka bizonytalan volt, míg 30 százalékuk szerint egyik megjelölés sem írja le őket.

Az AP és a NORC közvélemény-kutató intézet idei felmérése szerint Izrael támogatása kevésbé meghatározó eleme a fiatalabb zsidók vallási identitásának, mint a 45 év felettiekének.

„Ezek a csoportok azért jönnek létre, mert van rájuk igény” – mondta Alissa Wise rabbi a JTA-nak.

Wise a Jewish Diaspora Movement egyik társalapítója. Ez a szervezet áll a hétfői intenzív műhely mögött, és maga is még a kezdeti szakaszban van. Wise korábban a JVP-nél dolgozott, majd 2023 októberében megalapította a Rabbis for Ceasefire nevű csoportot, amely a gázai tűzszünetért és az Izraelnek nyújtott amerikai katonai támogatás megszüntetéséért szervezett tiltakozásokat.

Wise szerint a JVP „kulcsszerepet játszott a cionizmuson kívüli zsidó élet kiépítésében”, ám továbbra is jelentős hiány mutatkozik azokból a vallási és kulturális zsidó intézményekből, amelyek elutasítják a cionizmust.

A rendezvényen képviselt minjánok, amelyek közös imádkozásokat szerveznek, és a havurák, amelyek például sábáti vacsorákat és más ünnepi eseményeket tartanak, mellett Angel szerint egyes résztvevők nyári táborok, oktatási programok és kulturális kezdeményezések, például színházi társulatok létrehozását tervezik.

Eközben a szervezők egy „diaszpóra-központú” zsidó nappali iskola megnyitását tervezik Boston térségében, 2029 őszére.

Jen Kaminsky, a rendezvény egyik résztvevője, aki a Buffalo Jewish Collective vezetőségének tagja, azt mondta a JTA-nak, hogy szervezetük „különféle hátterű és nézetű zsidókat fogad, akik közül sokan nem érezték jól magukat a hagyományos zsidó intézményekben”.

„Azt mondjuk, hogy szívesen látjuk az anticionistákat és a nem cionistákat, azokat, akik megkérdőjelezik a cionizmust, valamint azokat is, akik különböző módokon viszonyulnak hozzá” – mondta Kaminsky. „Ha egyetértesz az általunk képviselt értékekkel, vagy kényelmesen érzed magad egy olyan teremben, ahol ezek az értékek meghatározóak, akkor szívesen látunk.”

Vilkomerson arra biztatta a résztvevőket, hogy a tagság bővítése érdekében vonják be a politikai centrumhoz közelebb álló embereket is, például a „baloldali-liberális koalíciókból”, de közben ne engedjenek baloldali értékeikből.

A koncepciót New York-i politikai példával szemléltette: az anticionista Zohran Mamdani polgármester és a liberális cionista Brad Lander politikai szövetségével.

„Brad liberális cionistaként képes volt együttműködni Zohran Mamdanival – de a kampány feltételeit Zohran határozta meg, nem Brad” – mondta.

Hétfőn egy másik, „A mozgalom építése otthon és koalíciókban” című panelbeszélgetést is tartottak. Ennek résztvevői között volt Audrey Sasson, a New York-i székhelyű, diaszpóra-központú Jews for Racial & Economic Justice ügyvezető igazgatója; Andy Kahn rabbi, az anticionista American Council for Judaism vezetője; valamint Rama Issa-Ibrahim közösségszervező.

Lissy Romanow, az IfNotNow nevű, önmagát „megszállásellenesnek” nevező csoport egyik társalapítója gyakorlati útmutatót tartott egy szervezet létrehozásának első lépéseiről. Szó esett arról, hogyan lehet tömören megfogalmazni egy csoport alapvető identitását, illetve miként kerülhető el az önkéntesek kiégése.

Ahogy a csoportok növekedni szeretnének, és olyan nagyobb célokat tűznek ki maguk elé, mint állandó helyszínek létrehozása és fizetett munkatársak alkalmazása, egyértelmű akadályba ütköznek: a finanszírozásba.

„A zsidó baloldalon csak korlátozott mennyiségű pénz áll rendelkezésre” – mondta Angel a JTA-nak.

Az anticionista csoportoknak nagyon kevés esélyük van arra, hogy támogatást kapjanak az Egyesült Államok számos zsidó föderációjának valamelyikétől, mivel ezek az intézmények gyakran szoros kapcsolatokat ápolnak Izraellel.

Három baloldali zsidó adományozó – Liana Krupp, Deborah Sagner és Kathleen Peratis – hétfőn arról beszélt, hogy milyen korlátozottak az anticionista zsidó szervezetek finanszírozási lehetőségei.

„Ha nem tudjuk magunk mellé állítani a liberális cionistákat, nem fogunk növekedni, mert ott van a pénz” – mondta Peratis.

A hétfői résztvevők, akiknek csoportjai többnyire önkéntesek munkájára épülnek, nem tápláltak illúziókat a finanszírozási lehetőségekkel kapcsolatban.

„Egyelőre az a cél, hogy rendszeresen és fenntartható módon folytassuk a sábáti összejöveteleket” – mondta Esti. Ugyanakkor hosszú távú elképzeléseit is megosztotta.

„Fantasztikus lenne egy állandó, saját épülettel rendelkező zsinagógát létrehozni, egy helyet, amelyet valódi otthonunknak nevezhetnénk” – mondta. „De ez még nagyon-nagyon messze van.”

JTA