Búcsú dr. Forrai Györgytől
“Kedves Olvasó, aki megtiszteltél azzal, hogy szerény személyem iránt érdeklődsz!
Mindenekelőtt tudd meg, hogy nem a legifjabb nemzedékhez tartozó doktor soraira bukkantál – pedig ma sokkal „divatosabb” fiatalnak lenni, mint éltesebb korúnak – de ha már belefogtál, ne hagyd abba!
Az alábbi sorok – harmadik személyként kezelve magamat, ami ugyancsak „trendi” – abból a szempontból mindenképpen tanulságosak, hogy megjegyezd: ha elindulsz egy pályán, s az elnyeri a tetszésedet, ne hagyd abba, amíg szellemileg le nem épülsz. “
E valóban jellemző sorok olvashatók dr. Forrai György gyermekorvos, orvosi genetikában tudományos kutató, kandidátus, a kiváló orvosokat, tudományos eredményeikért kitüntető, Markusovszky-díjjal kétszer jutalmazott, érdekes orvos-biológiai szemlélettel, az Ó- és Újszövetség történetei szövegeiben kutató és azok orvosi vonatkozásait, az olvasót szórakoztatva oktató, fogalmazásban megírt, tucatnál több könyv, népszerű szerzője internetes oldalán. “Ne hagyd abba, amíg szellemileg le nem épülsz!” – javasolja dr. Forrai György, és ő maga is ezt tette, élete végéig.
Én magam, gyermekorvosi pályámat, az ő közelében, az ő tanácsai, hasznos útmutatásai mellett kezdtem a “Budapesti II. sz. Gyermekklinikán” és az évek során, barátok lettünk, majd pedig – a sors különös akaratából valamint az ő és a felesége közreműködésével – rokonok is. Közelről láttam őt, az évtizedek során, ahogy fáradhatatlanul dolgozott, gyógyított, kutatott, ahogy a munkatársakkal beszélt, ahogy a főnökeivel küszködött. Láttam őt munka közben a laboratórium eszközei mellett, láttam őt, fiatalon, az egyetemi oktatók lengyelországi, közös kirándulásán, előbb vidám lengyel fiatalok körében ülve a tengerparton, majd az auschwitzi tábor szögesdrótja mentén, komor meghatottsággal lépdelve. Láttam őt, későbbi éveiben, kedvelt és elismert, körzeti gyermekorvosként dolgozni, a XIV. kerületben. Láttam őt a családjával: két orvos-fiával, unokáival a családi élet békés napsütésében és viharaiban is.
Élményekben és teljesítményekben, építő és romboló szenvedélyekben, eseményekben gazdag, sokszínű életet élt. Élete szobrát, szinte az utolsó percig, makacsul faragta és sikerült neki maradandót alkotni, az ő emberi mértéke és lehetőségei szerint.
Sajnálom, hogy elment és őrzöm, barátságunk emlékét.
